Átütőbb erővel.

Először azt gondolom, fizikai és lelkiállapotomat valamifajta túlzó nosztalgia idézte elő, hiszen húsz-huszonöt évvel ezelőtt (és úgy hét évvel ezelőttig minden nyáron) Pál imájával búcsúztattuk a hetet és a nyarat a nemzetközi ökumenikus táborban. A tiszadobi Andrássy-kastély kertjében álló, több száz éves tölgyfa alatt álltunk körben, középen Dani bácsi a citerájával, mi pedig, a szélrózsa minden irányából érkezettek, énekeltük vele együtt teli torokból: „Dicsérjétek az Urat, minden népek, minden nemzetek dicsérjétek.” Ezek voltak az ökumenikus záró istentisztelet utolsó pillanatai, amelyekből az egység megélése (azóta is bennünk lévő töredéke) maradt bennünk, utána pedig a hosszas baráti ölelések következtek – és a mosolygás egymás elfolyt szemfestékén.

És megszólalt most is ugyanígy, ha nem még átütőbb erővel – Ferenczi Györggyel és a Rackajammel, valamint Szirtes Edina Mókussal kiegészülve – ez a dal, ezek a dalok, amelyek nemcsak azért számítanak ősinek, mert a hatásuk alatt nőttem fel, és bennem ősdalokként szólnak, hanem azért is, mert a kétezer éves üzenetek kínzó aktualitással csapják arcon azt, aki hallgatja. Szilárd alap ez, ma is hat, és bár már másképp szól most, mint huszonöt éve, a páli üzenet arcpirítóan aktuális: az ítélkezés és a pártoskodás bűn, a szeretetben élés pedig a legfontosabb el- érendő cél a földön.

Üzenet.

„Sokak számára az a legmeggyőzőbb ebben a dalciklusban, hogy a mai napig érvényes üzenete van. Ezt valószínűleg a zene és a szöveg együtt éri el. Utóbbi, ha olykor archaikus is, mégis közérthető; ez lehet a siker titka – mondta Gryllus Dániel, akivel még a koncertsorozat előtt beszélgettem. – A Biblia nyelvezete folyamatosan megújul, nem véletlenül jelennek meg újabb és újabb bibliafordítások. Tulajdonképpen Sumonyi Zoltán átiratában az apostoli levelek is fordításnak lennének tekinthetők, ha az egész páli örökséget átírta volna.”

Érdekes, hogy a költő három magyar bibliafordítást vetett össze, amikor a dalok szövegeit megírta, a néhol kissé archaizáló nyelvezet például a Károlyi-fordítás hatása. Arra a kérdésre, honnan jött az ötlet, hogy Pál leveleit megzenésítse, Gryllus Dániel saját bevallása szerint azóta sem tud választ adni.

„Az embernek az élete során rengeteg lehetősége van különböző hatásokat felfogni. Olyan ez, mint a Tetris játék a számítógépen: sok minden esik lefelé, és csak az a kérdés, hogy tudom-e olyan konstellációba rendezni ezeket a formákat, hogy érdemi építkezés legyen belőle, vagy csak terhemre vannak. Pál esetében egyszer csak megfogott, megtalált ez az ötlet, és onnantól nem volt kérdés, hogy foglalkozni kell vele. Annyira aktuálisnak tűnt a rendszerváltáskor, a cserélődő értékek idejében, hogy utólag visszagondolva szinte törvényszerű, hogy szilárdabb alapokhoz kellett nyúlni” – emlékezett a dalszerző.

Fogadtatás és hatás.

Talán kevéssé köztudott, hogy a Gryllus Kiadót is a Pál apostol daloknak köszönhetjük. Gryllus Dániel 1990-ben biztosra vette, hogy erre a műfajra a Hungaroton nem lenne vevő. Az volt a tapasztalatuk ugyanis, hogy az akkor még egyetlen hazai lemezkiadó nehezen tudta besorolni a Gryllus testvérek és a Kaláka zenei teljesítményét a komoly- vagy a könnyűzene megszokott kategóriáiba, és ebből adódtak a problémák. Gryllus Dániel viszont mindenképpen ki akarta adni a Pál apostolt, ezért vágott bele a kiadóalapításba.

„Ez volt a 001-es számú kiadványunk, ma már százhetven kiadott lemez van mögöttünk. Akkor furcsa volt, így végül érthető, miért kellett a három számjegy. Olyan muzsikusok is szerepelnek ezen a listán, akikre én akkor nem is gondoltam. Kiderült, hogy sok olyan tehetséges zenész mű- ködik az országban, akiknek nem voltak szilárd alapjaik.” Őket karolta fel a Gryllus Kiadó, és lett a Kaláka mellett (a teljesség igénye nélkül) Palya Bea, Ferenczi György, Sebő Ferenc, Both Miklós, Malek Andrea, Szirtes Edina Mókus és még számtalan zenész bázisa és szakmai háttere.

Az 1991-ben megjelent Pál apostol lemez fogadtatására és hatására Gryllus Dániel így emlékszik: „A fogadtatás elképesztő volt, az első években hihetetlenül sokat játszottuk.” Az akkori rengeteg hatás egyike volt az is, hogy a szerzőpáros ellátogatott az akkor (Laborczi Géza és Sztankó Gyöngyi evangélikus lelkészek, valamint az azóta elhunyt Úsz István ortodox pap által) elindított nemzetközi ökumenikus táborba, ahol ennek köszönhetően egy fiatal, útját kereső, határon túli magyar közösség számára elevenedett meg Pál apostol útkeresése.

De az alkotókra is hatott mindez: „Ha Gryllus Dániel, Halmos Béla és Fabiny Tamás a 25 évvel ezelőtti bemutatón nincs az a tábor, nem biztos, hogy megírjuk Sumonyi Zoltánnal a Zsoltárokat. Az a közeg nagyon sokat tett hozzá ahhoz is, hogy a Pál apostolt hogyan játsszuk tovább. Abban is összecsengenek, hogy a tiszadobi tábor is akkor keletkezett, mint a Pál apostol lemez. Akkor sok minden beindult, azóta sok minden elhalkult, de van, ami egyre erősödik, és még ma is megy.”

Ami pedig Pál apostol mai, aktuális üzenetét illeti, Gryllus Dániel szerint: „Hagyni kell az aktuálpolitikai reflexiókat vagy azokat, amelyek az életünk konkrét, aktuális problémáiról szólnak, mert nehézsé- gek mindig is voltak – a középkorban és az ókorban is.

Az elmúlt huszonöt évben mindig más és más mondat hatott jobban. A kilencvenes évek elején sajátos helyzet adódott az egyházak számára: az újraéledés lehetősége. Rengeteg gyülekezetbe, táborba azért hívtak engem, mert akkor ezeknek a daloknak volt egyfajta gyülekezetépítő funkciójuk. Ma már ilyesfajta közösségteremtő hatását nem érzem, inkább mint koncertélmény érdekes, vagy az egyéni hitre jutásban jelenthet motivációt.”

Veszteség és nyereség.

Az első Pál apostol lemezen Sárközy Gergely és Halmos Béla voltak Gryllus Dániel zenésztársai, a koncerteken pedig leginkább Halmos Bélával ketten játszották a dalokat.

„Egyszer úgy alakult, hogy Halmos Béla nem ért rá, és megkérdeztem Ferenczi Gyurit, nincs-e kedve eljönni. Eljött, egy kis szabolcsi faluban játszottunk, és nagyon tetszett neki. Innentől jött velünk mindig, és előbb-utóbb ott volt körülöttünk az egész Rackajam (Ferenczi György zenekara – a szerk.). Amikor összeért ez a felállás, felvettük újra a dalokat. Körülbelül húsz év után készítettünk egy interjúkötetet – Pál apostol – Utazás téren, időn és hangokon át címmel, Süveges Gergő szerkesztésében –, ahhoz mellékeltünk egy CD-t az új hangszereléssel, ez volt tehát a dalciklus második kiadása.”

Halmos Béla 2013-ban elhunyt, ez komoly veszteséget jelentett ebben a történetben is. „Bár a veszteség pótolhatatlan, a szerepkör átruházható. Ami Bélával elment, az nem folytatódhat ugyanúgy, de Szirtes Edina Mókus nagyon izgalmas, új zenei hangokat játszik, amelyek addig nem voltak. Nagyon sokat jelent nekem, hogy fiatal muzsikusok csatlakoztak hozzánk, akik sokat merítettek ebből zeneileg és lelkileg is. Velük megerősödve, az egész produkció olyan intenzív hangzást és arculatot kapott, amely nagyon jól kiegészíti az eredeti zsidós, görögös, törökös dallamvilágot. A hangszerelés idővel változott, de ez nem a lényegi részt érinti, hanem a tálalást, ami szintén kell ahhoz, hogy a mondandó eljusson az emberekhez ma is” – mondta Gryllus Dániel.

A koncertet hallgatva magunk is meggyőződhettünk erről: a hangszerelés valóban felerősíti a hangulati elemeket, a lendületes, új zenészek játékával kiegészülve mintha nagyító alá kerülne az aggódás, a féltés, a düh, a szeretet – mindaz, ami jellemzi a páli levelek érzelmi gazdagságát.

Sajátos istentisztelet.

Attól is különleges ez a dalciklus, hogy Pál életútja is kirajzolódik benne. Nem A római levéllel kezdődik, hanem A galata levéllel, mert abban Pál apostol alapvető információkat közöl magáról és munkásságáról – mintha bemutatkozna. Ezt követik a keményebb, lágyabb, tartózkodóbb, fájdalmasabb, elmélyült, végül a búcsúzkodó levelek.

Ebben a kompozícióban a hangulati ív mellett az életpálya ívét is megérezhetjük – amelyet Gryllus Dániel célratörő, informatív, mégis személyes szöveges kommentárjai egészítenek ki. A koncertet, ahogyan a lemezt is, Pál imája zárja, amelynek minden sora egy-egy páli levélből való, és így összeolvasva méltó összegzése egy ma is fájóan aktuális – a kereszténység megosztottságától, áltanítóktól és környezeti hatásoktól szenvedő, kivégzéssel végződő – életpályának, melynek középpontjában a hit és a szeretet áll.

Ehhez a kompozícióhoz az a művészi virtuozitás és alázat szükséges, és az isteni jelenlét mellett olyan előadóművészek kellenek, akik a hazai és a nemzetközi zenei élet élvonalába tartoznak (ez hozza a páratlan zenei élményt), és akik képesek úgy megélni és tolmácsolni ezt az üzenetet, hogy tulajdonképpen – felteszem, számukra is zavarba ejtő módon – az ő előadásuk válik egyszerre felkavaró és elcsendesítő, ősi és nagyon mai istentiszteletté.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 13. számában jelent meg, 2016. április 3-án. 

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.