Átadták a 2016-os Szent Márton-díjat a Pannonhalmi Főapátságban – Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök is beszédet mondott

Átadták a 2016-os Szent Márton-díjat a Pannonhalmi Főapátságban – Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök is beszédet mondott

Share this content.

Forrás: kisalfold.hu, szöveg: Zsenák-Kiss Szimóna, fotó: Mészáros Mátyás, beszéd szövege: Gáncs Péter
Pannonhalma – 16. alkalommal rendezte meg a Pannonhalmi Főapátság Szent Márton ünnepét. A rendezvény ünnepélyes lezárása volt a jubileumi Szent Márton-évnek, amelynek programjai a közösségépítésről, a kulturális párbeszédről szóltak – emlékezett vissza Várszegi Asztrik főapát.

Hangsúlyozta: „Márton háromszor született meg számunkra. Egyszer 1700 évvel ezelőtt Pannóniában. Aztán a 10. század végén, amikor Mártont választotta István király 996-ban az ország első bencés apátsága, Pannonhalma védőszentjének. Harmadszor idén, amikor Márton életét újra olvastuk, lelkét faggattuk és cselekedeteit követtük”. 

Gáncs Péter evangélikus püspök úgy látta: az emlékév arra inspirált minket, hogy keressünk kapcsolódási pontokat. Az összekötő kapocs pedig nem más, mint az irgalmasság, az irgalmas szív - mondta köszöntőjében. „Azért élhetünk, mert Isten irgalmas hozzánk, s ezért élhet mindenki más is” - emlékeztetett.

Az ünnepi hangversenyt követően, amelyen barokk versenyművek csendültek fel, adták át a Szent Márton-díjat. A rangos elismerést a Pannonhalmi Főapátság, a Herendi Porcelánmanufaktúra és a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok alapította, hogy hozzájáruljon nemzeti örökségünk és kulturális értékeink minél jobb megismertetéséhez, kihasználja és egyben megőrizze a Pannon térség egyedülálló kulturális és idegenforgalmi adottságait és jutalmazza az ezeket a célokat legjobban szolgáló kimagasló emberi teljesítményt.

A díjat ezúttal Tardy László énektanár, karvezető, a Budavári Nagyboldogasszony (közismert nevén Mátyás)-templom kántor-karnagya vehette át. A díjazott azért mondott köszönetet Istennek, mert nagyon sokszor nem kapta meg azt, amit szeretett volna, s a zenei pályán tartotta. "A sok-sok kegyelem, ajándék, szépség mellett azt is meg kell köszönnöm a jó Istennek, amit nem kaptam meg. Utólag boldog vagyok, hogy így történt" - mondta.

Az ünnepség hagyományos újbor áldással és vacsorával ért véget. 

 

Gáncs Péter evangélikus püspök beszéde a Szent Márton-napi ünnepségen

 

Pannonhalmi Főapátság, 2016. november 18.

 

Ünneplő Gyülekezet!

Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

A közös keresztnév mellett vajon mi köti össze Szent Mártont és Luther Mártont, a most záruló Szent Márton-évet és az induló reformációi jubileumi esztendőt?

Talán kicsit meglepő módon az egyik lehetséges kapcsolódó pontot a koldus szóban vélem felfedezni.

A Szent Mártonnal kapcsolatos legismertebb történet az, amikor köpenyét megosztja egy didergő koldussal, mert irgalmas szeme meglátja benne a rászoruló embertestvért.

Luther Márton ránk maradt utolsó mondata pedig így hangzik: „Wir sind Bettler, das ist wahr!” Azaz: Koldusok vagyunk, ez így igaz!

Az Isten kegyelmére szomjazó reformátor önmagát is úgy látta, mint az irgalom koldusát.

Mi mindannyian Isten irgalmából élünk! Ebből következően az a legnemesebb, legfontosabb és legsürgetőbb küldetésünk, hogy ezt az irgalmas szeretetet minél többekkel megosszuk.

Az összekötő kapocs tehát az irgalom, amelyről Ferenc pápa szavaival valljuk: „Az irgalmasság Isten első attribútuma, Isten neve. Nincs olyan helyzet, amelyből ne tudnánk kilépni, nem ítéltettünk arra, hogy belesüllyedjünk a futóhomokba.”

Luther Márton, a bűneivel, kísértéseivel küszködő Ágoston-rendi szerzetes, Istennek ezt az irgalmas szeretetét fedezte fel újra a Jézus Krisztusról szóló örömüzenetben, az evangéliumban.

Ötszáz éve, a wittenbergi vártemplom kapujára kiszögezett tételeinek szíve közepében is az a felismerés áll, amit a 62. tételben így fogalmazott meg: „Az egyház legfőbb kincse az Isten kegyelméről és dicsőségéről szóló szent evangélium.”

Ez az éltető kincs köt össze minket, és tesz olyan gazdaggá, hogy másokat is meg tudunk ajándékozni Isten szeretetével.

Ennek a közös kincsnek a fényében tudtak együtt imádkozni ökumenikus liturgia keretében, és a kölcsönös kiengesztelődés gyönyörű prófétai jeleként készek voltak egymást át is ölelni a katolikus és az evangélikus egyház vezetői, Ferenc pápa és a Lutheránus Világszövetség elnöke a svédországi Lund székesegyházában, október 31-én, a reformáció emlékünnepén.

Ennek az egyháztörténelmi jelentőségű találkozónak a keretében hangzott el „A szembenállástól a közösségig” című katolikus–evangélikus dokumentum öt felhívása, amelyből az utolsó kettőt idézem most.

Negyedik felszólítás: „Az evangélikusok és katolikusok közösen fedezzék fel újra Jézus Krisztus evangéliumának erejét a mai korban!”

Ötödik felszólítás: „A katolikusok és az evangélikusok közösen tegyenek tanúságot Isten kegyelméről az ige hirdetése és a világban végzett szolgálat által!”

A két Márton, Szent Márton és Luther Márton életének tanítása és példája erőt adhat nekünk az együttes tanúságtételre Istennek Jézus Krisztusban testté lett szeretetéről a világban.

Ebben a közös szolgálatunkban áldjon meg és őrizzen meg minket a mindenható és irgalmas Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

Ámen.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!