Pecznyík Pálra saját versével emlékezünk:

Verses végrendelet: 2015. Július havában.

Isten kegyelméből, magas korba érve,
immár közeledik, földi létem vége.
Szerény vagyon miatt, nem vagyok nagy gondba,
drága lelki vagyont hagyok, utókorra.
Nem elmúló földet, palotát, szép kertet,
de lelket építő, néhány ezer verset.
Alkalmi verseket, nem hiába írtam,
akkor is olvassák: ha már nyugszom sírban. 
Mindig szegény voltam, nincs nagy hozadékom,
kötetekben pihen, verses hagyatékom.
Versek az Úréi, köztük egy sem enyém,
égi Atyám íródiákja voltam én.
Azt adhattam tovább, a mit tőle kaptam,
minden leírt versért, hálaimát mondtam.
Lélekmentő szívvel, Atyám szolgált bennem,
versíró tol gyanánt, gyakran használt engem. 
Így egyedül övé a dicsőség, hála,
már csak egy vágyam van, megpihenni Nála.
Zengjen sokak ajkán, minden verses ének,
leljen szebb hazára, általa sok lélek.

Teljes film az életéről:

Előzetes: