– A női misztika kérdéskörével foglakozik az egyesület által elindított előadássorozat. Miért ezt a témát helyezték középpontba? Honnan jött a kezdeményezés?

– A csoportunk ökumenikus női egyesület, melyben jelenleg katolikus, evangélikus, és zsidó hittudománnyal foglalkozó tagjaink vannak. 2007–óta workshop jellegűen havi rendszerességgel ültünk össze és mindenki a saját területéről hozott egy előadást a többiek számára. Ezáltal egymást kívántuk erősíteni szellemileg és intellektuálisan egyaránt. Ebben az évben kiléptünk a közönség elé, hogy megmutassuk, hogy mi a női teológia és hogy miben más, mint a tradicionális teológia. Ehhez választottuk a misztika témáját, mely érdekes és vonzó a ma embere számára. E mögött van egy olyan politikai gondolat is, hogy Magyarországon elég erőteljes a széthúzás politikai szinten, valamint a vallások és felekezetek között egyaránt. Úgy gondoltuk, hogy mégis találhatunk egy olyan nyelvet amely nem a különbségeket nézi, hanem azt, ami összeköt. Próbáljuk tudatosan odairányítani a figyelmünket, ami a hagyományainkban megegyező, ezáltal közös nevező lehet.

– A női misztika mind a nőiség, mind a misztika miatt kényes téma. Hogyan értelmezzük az előadássorozat címét?

– Már az előadássorozat meghívólevelénél kiderült, hogy a misztika szónak minden hagyományban más és más jelentése van. Számomra a misztika mint unio mistica (egyesülés Istennel) értendő, de zsidó és buddhista előadótársaim számára ez a fogalom egészen mást jelent. Így rögtön adódott a probléma, hogy hogyan tudunk egy olyan szót használni, melynek az értelmezése felekezetenként és vallásonként különböző. Végül az alábbi szöveget fogalmaztuk meg: „A keresztény hagyomány jól ismeri az Istennel való misztikus egyesülés vágyát. A zsidó misztikusok hosszú utat tesznek meg, hogy tökéletesen megtisztulva helyet kapjanak az Örökkévaló cadikjai (igazai) között. A „misztika” fogalmának segítségével olyan szellemi távlatok is leírhatóak, amelyek a távol-keleti bölcsességben is megjelennek. E távlatok elnevezéseként a „közvetlen ösvény” kifejezés használatos, amely már az elméleti kifejtés területén is próbára teszi a szokványos gondolkozási mintákat. Az utak különfélék, de ennek a belső folyamatnak az eredménye mégis ugyanaz, az ember szíve átalakul úgy, hogy mindenben az egységet és nem a különbözőséget keresi, hogy végül „Isten legyen minden mindenben” (1 Kor 15,28).”
Ezenkívül a női misztika magán a misztikán belül is egy sajátos peremhelyzetet foglal el. A női spirituális autoritás, vagy a nő mint lelki mester mindig is háttérbe volt szorítva. Gondoljunk csak bele, hogy az egyháztanítók között összesen négy nő van és harmincegy férfi. Ez talán mutatja, hogy mennyire nehéz volt nőként a spirituálist olyan magas szinten űzni, hogy az férfiak számára is követendő példát adhasson. Most is kérdés, hogy mi, nőként, hogyan beszélhetünk spirituálisról úgy, hogy az férfiakat is megszólítson.

– Mikortól tudunk női teológiáról beszélni? Mennyire jelentkezik a hétköznapokban az az érzékenység melyet a női teológia képvisel?

– A 12 század elejétől kezdve, a misztikus egyháztanító nők megjelenésével lehet erről beszélni, mint például Bingeni Szent Hildegárd, később a 14. században Sziénai Szent Katalin vagy a 16. században Avilai Szent Teréz. Az egyetemek világában a női teológia egy új dolog. A katolikus egyházban alapvetően a rendszerváltást követően lehet itthon női teológiáról beszélni. Ennek a teológiai ágnak még utat kell találnia. A női teológia az empátia és érzékenység teológiája. Talán még mélyebben tud hidat kapcsolni a különbözőségek és a disszonanciák között, mint a hagyományos férfi teológia.

– A női misztika sorozat nyilvánosan látogatható. Teológiai tanulmányok nélkül is közérthetőek az előadások?

– Fontos célunk, hogy nemcsak a klasszikus értelemben vett teologizálást kívánjuk végezni, hanem aktív workshopnak tekintjük a sorozatot. Minden előadást követően beszélgetésre van lehetőség, amelyben a közönséget is megszólítjuk. Kíváncsiak vagyunk arra, hogy a jelenlévők mit gondolnak az adott témáról és milyen impulzusokat tudnak ők adni  számunkra. Olyan nyelvezetet próbálunk alkalmazni, mely mindenki számára érthető. Egy fórumot is indítunk saját honlapunkon, ahol az előadásokon kívül is lehet kérdezni és véleményt nyilvánítani.

– Mennyire lehet közérthetően beszélni, ha maga a misztika szó már önmagában, felekezeti és vallási szinten is többértelmű?

– A misztikával szerencsénk is van, nemcsak nehézségünk. Számomra a misztika olyan út, amely nem zár ki semmit és senkit, hanem mindent összefog és mindenkit megszólít. Képes arra a fajta nyitottságra, toleranciára, ami megtalálja az egységet a különbözőségben. A keresztény misztikus gondolkodók mindig is azt képviselték, hogy lehet párbeszédbe kerülni a másfajta gondolkodással, hiszen Jézus által és istengyermekiségünk által mindannyiunkban van valami közös. A misztika mint tapasztalat az egység megtapasztalását jelenti. Az ember és az ember össze van kötve a valóság egy mélyebb síkján. Mi eddig szeretnénk leásni ezekben az előadásokban.

– Lehet azt mondani, hogy a misztika, mintegy sok oldalról bejárható spirituális út, az ökumenének a lehetősége?

– Mindenképpen. Ez egy természetes, lélegzetként megélhető út, amely annyira magától értetődő, hogy nem is lehet másként.

– A tradicionális teológiában sokszor a felekezetek és vallások közötti ellentét kerül előtérbe. Mennyiben alkot ez a misztika gondolatiságával feszültséget?

– Biztos hogy feszültségben áll. A mi célunk egy kicsit provokálni is ezt. Ki szeretnénk fejezni, hogy bár megvan a feszültség, de az nem szükségszerű, csupán esetleges. Lehet találni olyan utat, amely nem eltaszít, hanem összeköt. Ilyen értelemben ha a misztika provokáció, akkor szívesen provokálunk vele.

– Katolikus teológusként miért tartja fontosnak az ökumené gondolatát?

– Én magamat imádságos embernek tartom. Azon belül is az utóbbi években a kontemplatív  út (spirituálisan elmélkedő) került közel hozzám. Ez valahogy úgy átformálja az ember tudatát, hogy az egységnek az igényét természetesnek tartja. Katolikus tradicionális válaszként mondhatnám azt is, hogy a katolikus egyetemeset jelent, így én mint katolikus nem is gondolhatom azt, hogy bárkit is kizárjak a keresztény egyetemességből. Misztikusabban fogalmazva azt mondanám, hogy saját imádságos életemből kiindulva számomra nem létezhet olyan különbözőség, amely leértékelő és eltaszító, csak olyan, ami engem a másságával gazdagít és többé tesz, amit tisztelhetek és amiből tanulhatok.

– Az előadók között Ön is szerepel. Előadásának címe: „A misztika elfeledett vagy elhallgatott dimenziói: a zene, a tánc és az erotika egy ószövetségi reflexió tükrében.” Miről hallhatunk majd Öntől?

– Előadásom alapkoncepciója az a tézis, hogy van egy strukturális összefüggés az erotika és a misztika között. Ez saját tradíciómmal szemben egy erőteljes provokáció, mert valahogy a katolikus teológiában az erotika még a misztikánál is peremebb helyzetre került. Nálunk a testellenesség Augusztinus korától fogva bekerült a testről való gondolkodás általános megítélésébe. Ez egy nagyon helytelen dolog. Előadásomban visszamegyek az Énekek Énekéhez, ahol maga az erotika nagyon is testi valójában jelenik meg. Az Énekek Éneke nemcsak metaforikusan értelmezhető, hanem itt valóban egy megélt, profán szerelmi költészetről van szó. Az én olvasatomban az erotikának egy strukturális párhuzama van a misztikával. Azt kívánom megfogalmazni, hogy a szerelem, vagy a szerelmi egyesülés vágya által két ember olyan közel kerül egymáshoz, mint akár egy misztikus tapasztalatban a lélek és az Isten. Az előképet látom az erotikában a misztika után. Az ember felismeri a vágyat a másikkal való egyesülésre – érzelmi, szellemi és testi értelemben egyaránt – ami mögött – ha az ember mélyebbre tekint felfedezheti a vágyat, hogy az ember Istennel egyesüljön. Amennyire elementáris erejű a testi vágy, épp annyira olthatatlan a misztikusok lelkek vágya Isten után. Ez egy párhuzam, egy előkép, amelyet nem szabad elfelejteni, vagy megvetni, hanem fel kell fedezni benne Isten ajándékát. A szerelemben maga az Isten a harmadik szereplő a férfi és nő mellett. Ő maga a szenvedély!

Misztika vallás- és felekezetközi kontextusban

„És vette Mirjám, a prófétanő, Áron nővére, a dobot kezébe…” (Kiv 15,20)

Február 25. Varga Gyöngyi (Evangélikus Hittudományi Egyetem):

Anna és Mária énekének visszhangja a női keresztény misztika hagyományaiban 
és napjainkban

Március 18. Hrotkó Larissza (Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem):

A szentszövegek misztikájának hatása az irodalmi művekre –

Saul és Dávid: szerelem és gyűlölet a T’nachban és a költészetben

Április 15. Perényi Zsigmond (Magyarországi Dzogcsen Közösség):

A tibeti buddhista és a zsidó-keresztény misztika párhuzamai. Istenkép és gnózis a tantrában, dzogcsenben, valamint a kabbalista kereszténységben

Május 13. Perintfalvi Rita (Universität Wien, Katholisch-Theologische Fakultät):

A misztika elfeledett vagy elhallgatott dimenziói: a zene, a tánc és az erotika egy ószövetségi reflexió tükrében

Június 17. Hausmann Jutta (Evangélikus Hittudományi Egyetem):

A zsoltárok – találkozás Istennel!

Az előadássorozat helyszíne:

Evangélikus Hittudományi Egyetem; 1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.

Az előadások időtartama: 18.00-19:30

A belépés díjtalan.