Süveges Sára, Zareczky András Zsombor, Ömböli Csaba, Gerlei Szilárd

Bonyhádon a győztes csapat tagjai mellett Andorka Gábor igazgató és egyik felkészítő tanáruk, Stróbl Terézia fogadott. A könyvtárszobában elevenítettük fel az elmúlt egy év történéseit. Mint megtudtuk, a petőfis fiúk között nincs csapatkapitány, „demokrácia van, mind egyenrangúak vagyunk” – hangzik az egybehangzó válasz.

A jó kedélyű, tizenhét-tizennyolc éves fiatalok között vannak bonyhádiak és a környező településeken élők is. Ha nem is osztály-, de évfolyamtársak mindannyian, így hamar csapattá kovácsolódtak. 

Egy évvel ezelőtt kezdődött a felkészülés. Először iskolai, majd regionális, végül pedig az országos döntőben kellett megmérettetniük magukat. Az induló alapcsapat még nem volt azonos ezzel a mostani, döntős ötösfogattal, de „hosszas procedúra után” – mesélik nevetve – végül összeállt. Mivel a verseny átnyúlt a tanéven, tizenkettedikes nem is lehetett az induló csapatban, mert akkor ő már nem tudta volna befejezni a vetélkedőt. 

Ömböli Csaba

Bennalvós hétvégék 

Tavaly ősszel a diákok még azt sem tudták igazán, hogy mekkora versenyről van szó. Az iskolában több csapat is alakult – az általános iskolások fordulójában a hatosztályosok is versenyeztek –, kaptak szakirodalmat, és felkészítő tanáraik segítségével nekivágtak a munkának. Az internetes fordulóban – ebben az iskola négy csapata indult – valamennyien a gimnázium géptermében oldották meg a feladatokat. Minden régióból hat csapat – a bonyhádi Petőfi-gimnáziumból kettő – került tovább a középdöntőbe, innen pedig régiónként már csak egy folytathatta a versengést. „Elsők lettünk tehát Kaposváron – itt zajlott a középdöntő –, és összesítettben másodikként jutottunk tovább az országos szintre” – mesélik. 

Érdemes megjegyezni – mert ez jellemzi a bonyhádi evangélikus gimnazisták felkészültségét –, hogy a másik bonyhádi petőfis csapat több pontot kapott, mint az országos összesítettben a harmadik helyezett, de hát az „egy régió, egy csapat” szabály értelmében ők már nem mehettek tovább. „Úgyhogy megemlékezünk ezúton is róluk, és büszkék vagyunk rájuk” – mondják fair módon a petőfis fiúk.

Gerlei Szilárd

A munkamegosztás Bonyhádon is sarkalatos kérdés volt. Lacinak a színjátszás, Sárinak az éneklés az erőssége, Szilárd, Csaba és András pedig tanult, illetve disputázott. A kvízben mindannyian szerepeltek. Mindenki szerencsésen megtalálta a helyét a csapatban, volt, aki több életrajzot vállalt – értsd: magára vállalta a „magolás” többletterhét a cél érdekében –, de kinek-kinek nagyjából arányosan jutott tanulni-, illetve előadnivaló. Harminc életrajz megtanulása versenyszinten, még ha többfelé oszlik is, nagy feladat, s ne feledjük: a gimnazisták mindezt a szokásos tanulnivalóik mellett, gyakorlatilag szabadidejükben vitték véghez! 

Joó Laci – aki bonyhádi látogatásunkkor igazoltan volt távol – „tősgyökeres színjátszó”, ő húzta fel rutinjával az előadandó darabot, Szabó Magda Abigéljének egy jelenetét, „mi pedig fölnőttünk hozzá” – teszik hozzá nevetve a diákok. Bizony sok pluszmunka volt a készülés, a verseny hetében otthon készültek hétfőn, kedden és szerdán, de általában délután tartották az előtanulmányokat.

És aki azt gondolná, hogy egy ilyen versenyre rövid felkészülés is elegendő, annak eláruljuk, hogy a diákok délutánjai, estéi hónapokon át a verseny lázában teltek. Nyáron felkészítő táborban is részt vettek a versenyzők, de volt több „bennmaradós” hétvége is, tavasszal és ősszel maradtak bent tanítás után is, hiszen előre elkészítendő prezentációkkal is elő kellett állniuk.

Zareczky András Zsombor

Reformáció és show 

Hogy ki, mi adja a lelkesedést, a kedvet a fiataloknak? A válaszon nem gondolkoznak, rögvest érkezik: „Stróbl tanárnő!” Stróbl Terézia fogta össze a munkát, aki magát „menedzsertípusú vezetőként” definiálja. Olyan sokoldalúak voltak a feladatok (ének, színjátszás, disputa stb.), hogy minden részfeladathoz a megfelelő szakos kolléga adta a segítséget. „A főkoordinátor – jegyzik meg a fiúk –, a hatodik csapattag.” 

Arra a kérdésre, hogy mi volt a kedvencük a döntőben, elsőre elviccelik a választ: „A szünetek a versenyszámok között.” Már csak három csapat volt versenyben, amikor a „kirakós” feladatot kellett megoldaniuk, ettől kicsit megijedtek. A körösfői református templom négy úgynevezett fiatornyából egyet kiraktak a szervezők, a másik hármat a csapatoknak kellett. A puzzle kirakását egy bekötött szemű játékos beállításával nehezítették. 

Süveges Sára

Stróbl Terézia szerint a szándék jó volt: sokoldalúan bemutatni a reformációt. Nyilván nem könnyű ezt képernyőre vinni, érdekes, pörgős műsorrá tenni, show-elemekkel tűzdelni. „Mi azt nem szoktuk meg, hogy háromszor vegyünk fel, ismételjünk el mindent, csodálom, hogy így, ilyen színvonalon szerepeltek a diákok! És hát nagyon hosszú volt a felvétel: reggel 8-kor kezdtük, és este 9-kor volt az eredményhirdetés… Beleláttunk a show világába” –  teszi hozzá a tanárnő. Kiderült: nagyon szoros volt a verseny, tényleg egy-egy ponton múlt a végeredmény.

Stróbl Terézia tanárnő

Senki sem csalódott 

És vajon mit hoz a konyhára ez a szép eredmény az érettségi előtt álló fiatalok számára? „Sokat, ha az érettségin a reformációt húzzuk – derülnek, de azért ennél jóval többet. – Az életrajzokban voltak olyan történelmi személyiségek, akikkel a jövőben biztos fogunk még találkozni, és persze az általános műveltségünk is gyarapodott” – mondták a diákok.

A vetélkedő egészét így összegzik: „Megérte a sok tanulás, felkészülés, jól éreztük magunkat a versenyen is, jó szívvel gondolunk vissza a bennalvós hétvégékre is. Az nagy pozitívum volt, hogy akadt, amikor nem kellett iskolába járnunk” – nevetnek össze. A sikeres szereplést pedig iskolai ünneplés és „levezető tanár-diák parti” követte.

A bonyhádiak sem ellenfeleknek tekintették a többi döntőst: jóban voltak a többi csapattal is. Sára említi, hogy a végső fordulóban a már kiesett debreceniek szurkolótábora nekik drukkolt. „Jó volt azt hallani a református debreceniektől és a másik, döntőbe nem jutott bonyhádi csapattól, hogy »hajrá, Bonyhád!«” 

Stróbl Terézia szerint jó, hogy mind a hat csapat elutazhat végül Wittenbergbe – ez kiegyensúlyozza a pontozás szubjektivitásait. Egy verseny az elsőnek a legjobb érzés – nos, a fiúk és Sára szerint is „jó érzés volt, hogy nem kellett csalódottnak érezniük magukat a nem első helyezett csapatok tagjainak sem – mindannyian földobódtunk az utazás hírétől, így mindannyian nyertünk”. 

„Nagyon büszke vagyok rájuk! Okosak, aranyosak, szimpatikusak, ügyesek voltak. Bár minden középiskolás olyan lenne, mint ők!” – mondja zárásként Stróbl Terézia tanárnő.

Az országos második helyezett bonyhádi petőfis fiúk csapatának tagjai: Gerlei Szilárd, Joó László, Ömböli Csaba, Süveges Sára, Zareczky András Zsombor. Felkészítő tanáraik: Andorka Gábor igazgató, Árki Rita, Kutnyánszkyné Bacskai Eszter, Stargl Szilvia, Stróbl Terézia és Váczi Enikő voltak.