- A Hősök Tere kezdeményezés alapelve szerint a bárkiből lehet mindennapi hős. Ön hogyan törekszik rá, hogy hőssé váljon?

- Minden szituációban igyekszem megérteni a másik helyzetét. Ha egyedül üldögél valaki, akkor lehet, hogy félénk vagy szomorú, az én feladatom pedig, hogy figyeljek rá és észrevegyem őt. Esetleg megkérdezzem tőle, hogy minden rendben van-e vele. A fókusz mindig a másik emberen van. A legtöbbször egocentrikusan viselkedünk. Saját magunkra koncentrálunk, aggódunk, hogy mások mit gondolnak rólunk, vajon szimpatikusak vagyunk-e, elég okosnak, barátságosnak találnak minket? Én próbálom ezt épp az ellenkező irányba fordítani. Minden szituációban azt keresem, hogyan tudnék valakivel új barátságot kötni, mit tud nekem a másik tanítani az életről. Ez váltás az egocentrikus hozzáállásról a szociocentrikus viselkedésre.   

- Milyen szerepe van a vallásnak, egy vallási közösségnek a viselkedésünkre nézve?  

- Ez jó kérdés. A vallásban kétségtelenül nagy hangsúly kerül a viselkedésre. A vallásos nevelés során a fiatalokat arra tanítják, hogy morálisan meg tudják különböztetni a jó és a rossz ösvényt. Ez azonban túl idealisztikus elképzelés. Én római katolikus neveltetést kaptam.

Az interjú a KötőSzó - Evangélikus közéleti blog oldalán folytatódik.