„Egy könyv születése hasonló örömmel tölt el, mint egy gyermeké. Simogatjuk, becézgetjük, jól látható helyre tesszük, felemeljük, belelapozunk. A könyvnek is vannak szülei és keresztszülei: az alkotók és a szerkesztők, akik létrehozták” – mondta a rendezvény házigazdája, Kő András újságíró a budapesti Bibliamúzeum kiállítótermében rendezett kötetbemutatón. „Bár ez a kiadvány terjedelme ellenére igen könnyű, a benne rejlő tartalom súlyos és nehéz. Nem hagyott aludni, mert a legcsendesebb pillanatokban késztetett olvasásra. Abody Béla író, kritikus barátom egyszer azt mondta, egy cikk 24 órát él, de egy könyv felkerülhet a polcra. Abban a korban, amikor az internet teli van olyan közlésekkel, amelyeknek talán a fele sem igaz, ez a párját ritkító kézikönyv sokak polcára fel fog kerülni” – tette hozzá.

Hiánypótló kiadványnak nevezte a reformációtól egészen a huszadik század derekáig 50 jeles protestáns alakot bemutató kötetet Bánó Attila író, újságíró is. Mint mondta, ennek a félszáz hősnek a kiválasztása szűk keresztmetszetet nyújthat a magyar történelmet formáló protestantizmusról. A kötet értéke és haszna szerinte abban áll, hogy miközben olvasmányos formában mutatja be az életutakat, az egyes portrék szerzői bizonyos félreértéseket is tisztáznak. „Időnként fölbukkannak olyan feltételezések, mint például az, hogy azok a szabadságharcok, amelyekben jelentős részben vettek részt protestánsok, nem szolgálták az európai keresztyénség ügyét, hiszen megesett, hogy a muszlim törökökkel fogtak össze. Az ilyen vélekedéseket cáfolják azok a portrék, melyekből kirajzolódik az egyes protestáns személyek harctéri helytállása, az oktatás vagy a művészet terén végzett korszakalkotó tevékenysége. Ezek kivetíthetők a magyar protestantizmus egészére is, mint jellemző vonások.”

Bánó Attila az ellenreformáció időszakát felidézve szólt arról is, hogy a keresztyénségen belül komoly erőt képviselő és annak fennmaradásában kulcsszerepet játszó protestantizmust nem egy esetben a fizikai megsemmisülés fenyegette az ország több részén. „Végül mégis csak az az erő és szellem győzedelmeskedett, amely egészséges módon erősítette nemcsak a protestantizmust, de az egész európai keresztyénséget is” – zárta gondolatait.

Ismét Kő András vette át a szót, aki megjegyezte: a kötetben szereplő protestáns alakok valamennyien „olyan szeretettel szerették hazájukat, amely megégeti az embert”. Az újságíró szerint néhányuk életútja arról is tanúbizonyságot tesz, hogy „protestánsok és katolikusok milyen nagyszerűen tudtak együtt dolgozni embert próbáló korokban”.

A reformáció közelgő 500. évfordulójára szeretett volna méltó összeállítással emlékezni a protestáns hősökre – árulta el a kötet szerkesztője, társszerzője, Faggyas Sándor újságíró. Mint mondta, a reformáció nem ötszáz évvel ezelőtt történt, hanem azóta is tart. A válogatás sem csupán az emlékezést szolgálja, hanem annak számba vétele, ami az elmúlt félezer évben történt napjainkig. „Szerettünk volna a magyar történelemhez kicsit másképp közelíteni: nemcsak az eseményekről szólni, hanem főként azokról, akik alakítói voltak azoknak. Így kerültek a kötetbe a politika-, a társadalom-, a művészet-, a kultúr-, az iskola- és a művelődéstörténet meghatározó alakjai.” Faggyas Sándor szerint az elmúlt ötszáz év magyar történelmét nélkülük nem lehetne megírni.”

És hogy kik szerepelnek a kötetben? Minden évszázadból tíz alak szerte a Kárpát-medencéből, köztük politikusok, írók, költők, prédikátorok, mint például Bocskai István, Bethlen Gábor, Bod Péter, Kossuth Lajos, Kazinczy Ferenc, Arany János vagy Hamvas Béla. Az olvasó nemcsak életútjukkal, hanem jelentős műveik egy-egy részletével is megismerkedhet.

A portrék szerzői elismert történészek, irodalomtörténészek, pedagógusok. „Ők nemcsak életrajzot írtak, hanem igyekeztek feltárni választottak alakjaik gondolkodásmódját, érzéseit, küzdelmeit is. Általában elmondható, hogy a protestáns hősök küzdelmes életet éltek, hiszen legtöbbször ellenszélben kellett dolgozniuk, alkotniuk” – mondta a kötet szerkesztője.

Faggyas Sándor hozzátette: tudományos kutatómunka áll ugyan az életrajzok mögött, de érdekes, közérthető, befogadható terjedelmű portrék születtek. Különösen középiskolások, egyetemisták, fiatal értelmiségiek figyelmébe ajánlja azt. Szerinte ugyanis a kézikönyv bevezethet a magyar protestáns szellemtörténet megismerésébe, és felkeltheti az olvasók érdeklődését a további hozzáolvasásra. A szerkesztő elárulta: szeretné, ha születne második, harmadik kötet is, amely további jeles protestáns személyiségeket mutathatna be a nagyközönségnek, mert mint mondta: „Nem érthetjük meg a világot, amelyben élünk, ha nem ismerjük, hogyan jött létre.”

A Protestáns hősök című kötet egyes fejezeteinek szerzői leggyakrabban hozzájuk közel álló hősök bemutatását vállalták – árulta el Petrőczi Éva költő, irodalomtörténész. Ő maga – már nem először Lorántffy Zsuzsannáról – írt. Mint mondta, e kötetbeli vállalásával – noha nem tudományos mű született – taníthatja az olvasókat.

Vitéz Ferencnek kilenc írása került a válogatásba. A költő elmondta: az írás segíti egy-egy irodalmi alak megértését – ő az általa bemutatott Kölcsey Ferencet régóta szeretné megérteni. Mint mondta, nehéz dolga volt, akárcsak szerzőtársainak, hiszen adatgazdagságra és személyes hangvételre kellett törekedniük. Nemcsak azt kívánták volna rekonstruálni, milyennek szerették volna e történelmi alakok láttatni saját magukat írásaikon keresztül, de az életrajzírók is üzennek általuk – tette hozzá. „Az olvasónak nem megérteni kell őket, hanem inkább megérezni az egyes alkotókon, életműveken keresztül az adott kor szellemiségét.”

Heltai Miklós nyugalmazott iskolaigazgató elmondta: szívesen írt Ráday Pálról és Karácsony Sándorról, hiszen hite támaszai ők a Biblia mellett. Elárulta: Karácsony Sándor édesapja jó barátja, neki pedig keresztapja volt. Mint mondta, a reformpedagógus fölfedezte a másik embert a diákban, Trianon után pedig úgy tartotta: akkora darab marad meg az országból, amekkorát kultúrával meg tudunk tölteni.