E sorok írója mindhárom közreadóval közeli viszonyba kerülhetett, ugyanis a reformáció első évszázadának zeneirodalmával foglalkozó tantárgyat Soós Andrástól hallgatta a Zeneakadémia Egyházzene Tanszékén, s legszebb kórusemlékei közé tartozik, amikor a fóti kántorképző tanulójaként Ecsedi Zsuzsanna, majd később a Fővárosi Protestáns Kántorátusban Bence Gábor vezényletével a korszak sok darabját énekelhette. Ezért az interjú szokásostól eltérő, tegező formája.

– Hogyan állt össze két evangélikus és egy katolikus egyházzenész egy korálfeldolgozás-kötet közreadó csapatává?

Soós András: Amikor tizenöt évvel ezelőtt az egyházzene tanszakon ezt a korszakot tanítottam, a koncertjeinknek köszönhetően gazdag repertoár gyűlt össze a kezem alatt. Azóta érlelődött bennem a korszak korálfeldolgozásait magyarul és németül közzétevő kiadvány ötlete. Amikor megadatott a pályázati lehetőség, a két legkompetensebb kolléga szakmai segítségét kértem.

– Milyen munkamegosztással dolgoztatok?

Bence Gábor: Az anyaggyűjtéssel kezdtük, ennek során kiegészítettük András repertoárját. A kántorátussal a vasárnapi vesperások keretében rendszeresen énekeljük ennek a korszaknak a műveit is, így a mi kottatárunkban is összegyűlt már húsz év termése.

S. A.: Zsuzsa a német nyelvű és az egyszólamú rész gondozását végezte, Gábor főleg a magyar szöveg aláillesztését, a versszakok kiválasztását és a kórusletét kezelését. Én a zenei anyag előkészítését és a korrektúrát vállaltam. A kottagrafika Németh Pál munkája, aki gyakorló egyházzenészként sok hasznos meglátással segített minket.

– A tartalomjegyzéket áttekintve a német énekek legősibb s talán legszebb, legértékesebb rétege áll előttünk: a lutheránus korálkincs törzsanyaga.

Ecsedi Zsuzsanna: Luther Márton istentiszteleti rendjei pontosan meghatározzák az énekek helyét. Ezt az alaprepertoárt egészítettük ki a 16. század legnagyobb jelentőségű koráljaival, függetlenül attól, hogy ma milyen gyakran éneklik őket.

S. A.: Mivel szerkesztéskor nemcsak a liturgiai, hanem az iskolai használatot is szem előtt tartottuk, egyes tételek többször fognak tanteremben felcsendülni, mint istentiszteleten.

B. G.: Ugyanakkor reméljük, hogy a gyűjtemény elterjedésével talán sikerül egy-két méltatlanul háttérbe szorult éneket beemelni a templomi használatba, még ha nem is a teljes gyülekezet, hanem csak az énekkar szólaltatja meg őket. Ugyanígy szeretnénk elérni, hogy a ma még csak kevés helyen használatba vett Gyülekezeti liturgikus könyv [GyLK] anyagát egyenrangúnak kezeljük az énekeskönyvével, ezért annak 16. századi korálanyagából ugyanúgy válogattunk.

– A reformáció idején született új műfaj, a korál önálló helyet kapott a liturgiában. Sok tekintetben tehát a gregorián ének helyébe lépett. Hogyan nyúltak a zeneszerzők az új kompozíciós alapanyaghoz?

E. Zs.: A kor zeneszerzői ugyanolyan szintre emelték a korált, mint korábban a gregoriánt. Ugyanazt a szakmai tudást alkalmazták az új alapanyagon is, csak már nem a gregoriánt, hanem a korált helyezték bele cantus firmusként a motettába.

B. G.: A 21. század embere talán már teljesen elfelejtette, mi az: szentnek tartani egy alapanyagot. A reformáció forgatagában ugyan sok minden megkérdőjeleződött, de az ezeréves hagyomány, a liturgia sarkalatos pontjainak, dallamainak és szövegeinek állandósága, szentsége tovább élt. Amikor e dallamok közé bekerült a korál, ahhoz a muzsikus ugyanolyan alázattal és tudással nyúlt, mint azelőtt a gregoriánhoz.

– A kötetben az énekek reneszánsz és kora barokk feldolgozásaiból kapunk változatos, mégis egységes stílusú válogatást.

S. A.: Eleinte az volt az elképzelésünk, hogy csak a korálok legkorábbi, 16. századi feldolgozásaiból merítünk. Végül mégis Praetoriusig bővítettük ezt az időszakot, s így sok értékes művel gazdagodott a kiadvány.

– Mely tételek kerültek közel a szívetekhez?

B. G.: Az In Gottes Namen fahren wir feldolgozása Heinrich Fincktől régóta kedvencem. Boldog vagyok, hogy annak idején bekerülhetett a Gyülekezeti liturgikus könyvbe ez az ének [Az Úr nevében indulunk, GyLK 824], s hogy most ez a középkori gyökerű, különleges kompozíció megjelenhetett a gyűjteményünkben.

E. Zs.: Az én nagy kedvencem Michael Praetorius. Darabjait még a szombathelyi időszakomban tanulmányoztam behatóbban, amikor két tanítványommal számtalan biciniumát elénekeltük. Zseniális, ahogyan a szerző a harmónia hiányát motivikus játékkal pótolja.

S. A.: Caspar Othmayr biciniumait már akkor nagyon megkedveltem, amikor korábban a 122 bicinia a 16. századból című gyűjtemény kiadásán dolgoztam. Ezeken kívül Johann Kugelmann művei is nagyon tetszenek, például a Krisztus Jézus, mi Megváltónk, sok halálos sebből gyógyítónk [EÉ 303] dallamára írt háromszólamú feldolgozása.

– A kiadvány a cantus firmus legkorábbi dallamalakját is közli a mai német szöveggel. Mi ennek a célja?

S. A.: Az egyszólamú dallamközlések elsődlegesen pedagógiai megfontolásból kerültek az összeállításba. A tanuló így megvizsgálhatja, pontosan mely dallamot dolgozza fel a zeneszerző, s elemezheti, hogyan van kibontva az adott dallam a többszólamú tételben.

– Milyen magyar fordításokat illesztettetek a kórustételekhez?

B. G.: Mivel a kiadványt gyülekezeti használatra is szántuk, egyértelmű volt, hogy az Evangélikus énekeskönyv szövegeit kell alapul vennünk. Így még akkor is ragaszkodtunk az ismert szöveghez, ha prozódiailag nem túl szerencsés egy-egy fordulat. Bíznunk kell az előadók jó ízlésében, leleményességében.

E. Zs.: Az Evangélikus énekeskönyvtől csak négy tétel esetében tértünk el; ezek közül egy nincs meg az énekeskönyvben, háromnak pedig az eredetihez közelebb álló, szebb fordítása is létezik.

– Az antológia mind a templomi kórusok, mind pedig az iskolások képességeit figyelembe veszi, emellett az egyházzenészeknek is fontos himnológiai adatokkal szolgál. Kinek készült ez a tudományos igényességű, mégis praktikus kötet?

E. Zs.: Az iskolákon és kántorképzőkön kívül a templomi kórusok kottatárának is hasznos darabja lehet az antológia, amelynek összeállításakor a felsőfokú egyházzene-oktatás céljaira is tekintettel voltunk.

S. A.: Nem csupán egyházi, hanem világi közegben is jól felhasználható tananyag, hiszen a darabjain nemcsak célzottan az egyházzene-irodalmat vagy a liturgikus használatot lehet megtanulni, hanem átfogó betekintés is nyerhető ebbe az izgalmas zenei világba.

–  Istentiszteleteinken leggyakrabban önálló elemként jelenik meg a kóruszene. A kötet előszava ehelyett konkrét, a kórusművet a liturgiába emelő s a gyülekezetet is aktívan bevonó előadási javaslattal szolgál.

B. G.: A liturgiához leginkább méltó alternatim, azaz váltakozó előadásmódot többféleképpen is alkalmazhatjuk. A versszakokat felváltva énekelheti a gyülekezet és a kórus – ez a színesebb, ám nehezebb megoldás –, de már az is felfrissítheti a koráléneklést, ha akár csak egyetlen közbülső verset vállal át a kórus vagy az orgona. Az énekkar „szereplése” így már nem koncertszerű, a liturgiától idegen zenei betét lesz, hanem az istentisztelet szerves része.

– A művek természetesen koncerten is megszólaltathatók.

S. A.: Reménységünk szerint ez a ritkán hallott anyag a koncertéletet is gazdagítani fogja. A német szöveg nemcsak az oktatásra való tekintettel, hanem a koncertszerű elő- adás miatt is került a kötetbe.

E. Zs.: A liturgiában feltétlenül magyarul énekeljünk, koncerten viszont nagyobb szabadsággal és fantáziával kezelhetjük a kiadványt. Nem kész megoldásokat akartunk adni a karvezetők kezébe, hanem ötleteket és eszközöket, amelyeknek a segítségével ki-ki a saját lehetőségei szerint teremtheti újjá ezt az anyagot.

– A kötetet intenzív műhelymunka keretében ismerhették meg a szeptemberben Gyenesdiáson megrendezett VI. zenei konferencia résztvevői. Milyen tapasztalatokkal szolgált ez az alkalom?

E. Zs.: A kórusműhelyhez az Ó, jöjj, teremtő Szentlélek [EÉ 231] feldolgozásait választottam, hogy megmutassam, milyen az igazi reneszánsz motetta tenor cantus firmusszal. Aprólékos munka és izgalmas tanulási folyamat után óriási élmény volt, amikor végül megszólalt a mű!

S. A.: Sok olyan kötetlen összejövetelre volna szükség, amikor konkrét előadási cél nélkül találkoznak a kórusénekesek, blattolnak, énekelnek, megismerik a legújabb kiadványokat.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 45. számában jelent meg, 2016. november 13-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.

Protestáns műzenei antológiák I. Korálfeldolgozások a lutheri reformáció első évszázadából.
Közreadja: Bence Gábor, Ecsedi Zsuzsanna, Soós András. Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Kutatócsoport — Magyar Egyházzenei Társaság, Budapest, 2016 (Egyházzenei Füzetek III/33. III. sorozat: Egyházi kórusművek).
Ára a Huszár Gál könyvesboltban 1400 Ft, a Magyar Egyházzenei Társaságnál (Budapest VI., Vörösmarty u. 35. III. em. és az egyhazzene.hu honlapon) 1000 Ft