Protestáns istentisztelet
Már a Papp László Budapest Sportaréna felé közeledve evangélikus gyülekezetek kisbuszaival, ismerős arcokkal találkozhattunk. A bejáratnál a wittenbergi vártemplom kapujának makettje fogadta az embereket, amely alkalmat teremtett egymás üdvözlésére és gyors fényképek elkészítésére. A gyülekezők aztán elfoglalták helyüket, és pár kisebb-nagyobb foghíjtól eltekintve, meg is telt az aréna.
A püspökök, lelkészek, szolgálattevők ünnepélyes bevonulása után Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere állt a mikrofonhoz és köszöntötte az egybegyűlteket.
Isten hozott mindenkit! – mondta a jelenlévőknek, majd hozzátette: reméli, hogy a gyülekezetek tagjai nem véletlenül, csak egy jónak ígérkező programra jöttek, hanem ide hozta őket a lélek, hogy együtt ünnepeljünk. Isten is azt akarja, hogy együtt legyünk!
A reformációi megemlékezés az úton lévő közösség számára megállás, bűnbánat, de egy új erő is, hiszen tudjuk, hogy a reformáció Jézus Krisztus szabadítását állította az emberi élet középpontjába. A miniszter hangsúlyozta, hogy eggyel többen vagyunk itt, mint gondolnánk, hiszen az is itt van közöttünk, aki idehozott bennünket. Hittapasztalásnak és kulturális eseménynek is nevezte az alkalmat, amely Jézus Krisztustól/ból indul ki, és ami összeköt minket, többek között a keresztény tanúkkal, előttünk élt reformátorokkal, prédikátorokkal, egyházépítőkkel, tanítókkal és lelkipásztorokkal, őseinkkel.
Kiemelte, hogy a vendégek között, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia képviseletében ott van a szeged-csanádi megyéspüspök, Kiss-Rigó László is, Áder János köztársasági elnök pedig Wittenbergben, külföldi felszólalóként mond beszédet, ezért nem lehet itt jelen.
„A hívek egész élete bűnbánatra megtérés legyen”
Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök lelki ráhangolása következett.
A püspököt a tömeg előtt a zsoltáros boldog felismerése töltötte el: „Tágas térre állítottad lábamat, Uram…”
Ebben a tágas térben Isten teremtő és újjáteremtő Lelkéért, egy ősi liturgikus imádság szolgálatra indító soraival könyörgött a püspök, majd Luther Márton 95 tételéből az elsőt idézte: Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: „Térjetek meg!” – azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen.
„Ez a provokatív felhívás tisztán és pontosan intonálja jubileumi megemlékezésünket – folytatta a püspök. – A reformáció, lényegét tekintve nem más, mint megtérési, ébredési mozgalom, lelki forradalom. Igazi Krisztus-ünnep, amelyen Urunk és Mesterünk őszinte bűnbánatra és megtérésre szólít minket. Itt és most egész életünket átfogó megújulásra hív. Mindenekelőtt helyreállítja, reformálja éltető közösségünket a Teremtővel, aki szerető mennyei Atyánkká lett Jézus Krisztus által. Ennek gyümölcseként új kapcsolatba kerülhetünk a másik emberrel is, akiben felfedezhetjük a teremtménytársat, a testvért, akit Isten ugyanúgy szeret, mint minket, és akit útitársként, segítőtársként, munkatársként ad mellénk. S ez az életünket megreformáló megtérés harmonikus kapcsolatba állíthat minket az egész teremtettséggel. Hiszen, ahogy Luther fogalmaz: „ha egy kocsis megtér, azt először a lovai veszik észre...” Megtaláljuk a helyünket, otthonunkat a teremtett világban, ahol Istentől felelős küldetést kaptunk, hogy örömmel megműveljük azt, és hűségesen megőrizzük gyermekeink, unokáink, az utánunk jövő nemzedékek számára is.
Vajon, eddig hogyan éltünk, vagy éppen visszaéltünk, a megtérésnek ezzel az Isten által felkínált életújító lehetőségével?!
Tartsunk őszinte önvizsgálatot és bűnbánatot! Forduljunk bizalommal közös Urunkhoz és Mesterünkhöz, aki megajándékozhat minket mindazzal, amire valóban szükségünk van ebben az ünnepi órában” – mondta Gáncs Péter, majd Luther Márton szavainak segítségével imádkozott:
Látod Uram, üres edény vagyok.
Arra vágyom, hogy valaki színültig töltsön.
Uram, tölts fel hát!
Gyenge vagyok a hitben: erősíts engem!
Hideg vagyok a szeretetben: forrósíts át engem!
Hadd áradjon szeretetem mindenkire, aki a közelemben van!
Uram, nincsen erős és biztos hitem, időnként kételkedem, és nem tudok igazán hinni Benned.
Uram, segíts rajtam: tápláld hitemet, erősítsd bizalmamat.
Amim csak van, mindenem Tőled van, Uram.
Én szegény vagyok – Te gazdag vagy!
Te azért jöttél, hogy a szegényeken megkönyörülj.
Én bűnös vagyok – Te igaz vagy!
Itt nálam csak bűnök betegsége lakozik, de Nálad található az igazság és a boldog élet teljessége.
Ezért Hozzád térek, Nálad maradok!
Néked semmit sem kell adnom, de Tőled mindent bátran elfogadhatok.
Áldd meg mai ünneplésünket bűnbocsátó szereteted ajándékával, és új életet teremtő Lelked gazdagító szabadságával. Ámen.
A lelkiismeret-vizsgálat percei után Fekete Károly tiszántúli református püspök vezetésével és a Heidelbergi Káté első kérdés-feleletének szavaival adott hálát a gyülekezet, hogy „hűséges Urának és megváltójának, Jézus Krisztusnak a tulajdona”, aki őt megszabadította.
Majd bibliai olvasmányok (Ez 36,20-28 és Jn 8,31-36) következtek Fodorné Nagy Sarolta és Lindákné János Zsuzsanna lelkészek tolmácsolásában.
„Az igaz ember pedig hitből fog élni”
A reformációi alkalmon igét hirdetett Steinbach József református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke, Rm 1,16-17 versei alapján.
„Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek. Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: »Az igaz ember pedig hitből fog élni«.” (Rm 1,16-17)
Az apostol visszavezet bennünket az ige szívéig, Jézus Krisztus evangéliumáig – kezdte a püspök. – Az apostol és rajta keresztül Isten lelke azt üzeni nekünk, hogy élünk, és élni fogunk, mert Isten az élet pártján áll, sőt az élő Isten az örök élet pártján áll. Ez az a bizonyosság, amely egyedül képes újjászülni, rendezni a földi életet, képes értelmet, irány, célt, erőt, örömöt ajándékozni. Élünk, üdvösségünk van, és ez Isten hatalmas jelenléte a mi életünkben. Új élet, amit a tanítványok a megdicsőülés helyén átéltek, a legfőbb jó, ami sokkal inkább jó mindennél. Élünk és hitből élünk. Ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztusból élünk. A világ a vízből a fa a talajból, az emberek a levegőből. Mi keresztények pedig Krisztussal, Krisztus által, Solus Christus, Krisztusból, Krisztus megváltó szeretetéből élünk. Ez az evangélium, hogy őbenne testet öltött az Isten, és benne az élő Isten bebizonyította, hogy ő van, hogy ő milyen. Benne hatalmasan cselekedett értünk az Isten, kereszthalála és megváltása által – hangsúlyozta a püspök, majd feltette a kérdést: Hogyan lehet ezt a ma emberének elmondani?
Végleges, maradandó megoldás Jézus által adatott a számunkra, megkötözött és tehetetlen emberek számára. Mindannyian ezen a Földön Krisztus megváltó szeretetéből, Krisztus igazságából élünk. Isten Jézus Krisztus tökéletességén keresztül tekint ránk, mintegy szemüvegen keresztül, Krisztuson át lát bennünket igaznak, még ha nem is vagyunk igazak. Megigazít, és ezt az erőt felülről kapjuk. Ez a megszentelődés csodája, Isten kegyelmi ajándéka, hogy senki ne kérkedjék – mondta a püspök, majd hozzátette: Az egyház mindenkori társadalmi felelőssége, szolgálata bizonyossággal tanúskodni, mert tudjuk, hogy ebben a bizonytalan világban is kinek hiszünk. Jézus Krisztus ügye győztes ügy. Bizonyossággal tanúskodjunk együtt erről az egy szent egyetemes anyaszentegyház közösségében. Együtt valljuk meg, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó.
A püspök szerint soha nem volt nagyobb szükség az egységre, mint most ebben a kérdésben, ezért ne szégyelljük az evangéliumot, akár próbatételek árán sem. „Jézus Krisztus ügye győztes ügy” – zárta gondolatait Steinbach József református püspök.
Miben hiszünk?
Ezután Papp János baptista egyházelnök, Fabiny Tamás evangélikus püspök, Pataky Albert pünkösdi egyházelnök közös hitvallást mondtak az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről.
Imádságot mondott Csomós József református püspök. A tiszáninneni református püspök azért könyörgött, hogy Isten óvja meg egyházát a tévutaktól.
„Hálát adni azt jelenti, hogy hitünk mély ismeretre, tudásra jutott, megismertük Isten szabadítását és igazán reménykedünk, abban, hogy jövőnk Jézus Krisztusban biztosan meg van alapozva. Hálásnak lenni azt jelenti, hogy meg tudjuk tenni, amire a bűnöktől megkötözve nem voltunk képesek” – sorolta Bogárdi Szabó István dunamelléki református püspök a Heidelbergi Káté második kérdés-felelete alapján. A református zsinat lelkészi elnöke hozzátette: a keresztyén ember élete hálás élet, mert a hite megismerte Jézus Krisztust, rá alapozta reményét, megcselekszi azt, ami összeköti Istennel, végzi a szeretet munkáját. „Minden percetek, órátok teljék Istennek való boldog hálaadással!” – kérte a lelkipásztor.
Kató Béla erdélyi református püspök, Szemerei János evangélikus püspök és Fazekas László szlovákiai (felvidéki) református püspök áldást mondott az egybegyűltekre.
Az istentiszteleti részben orgonán közreműködtek Finta Gergely és Fassang László orgonaművészek. Az összevont kórust Bence Gábor karnagy vezette. A fúvós együttest Johann Gyula vezényelte. Zenei szerkesztő volt Bódiss Tamás és Ecsedi Zsuzsa.
Az istentisztelet alatt a gyermekek számára külön gyerekfoglalkozást tartottak.