Mit jelent a szó: protestantizmus?

A köztudatban annyit jelent: tiltakozás mind az ellen, ami katolikus. A szó eredeti értelme: tanúskodás, bizonyságtétel a felismert valóság, igazság mellett. A szónak tehát pozitív tartalma van.

Mielőtt témánkhoz közelítenénk, meg kell vallanunk, hogy mindaz, amit a protestantizmus szellemi-lelki értékként felismert s korának gondolkodásához hozzáadott, az az előző másfél ezer év kereszténységének teológiájában gyökerezik. A reformáció nem előzmény nélküli, gondoljunk csak Tertullianus, Ignatius vagy éppen Ambrosius és Augustinus teológiai felismeréseire, illetve az előreformátorok bajvívására.

Mindezek előrebocsátásával nyolc pontban foglalom össze – a teljesség igénye nélkül – a protestantizmus hozzájárulását Európa szellemiségéhez és kultúrájához.

1. A világi tudományok kutatási szabadsága.

Sok korábbi egyházi fegyelmi per (pl. Galileo Galilei, Jordano Bruno) aktualitását veszíti, miután hangsúlyt nyer a reformáció felismerései által, hogy csak egy világvalóság van, annak teljességéből pedig csak részeket ismerhetünk meg. Másfelől a Biblia nem természettudományos könyv. Leírásai tanúságtételek arról, hogy a mindenség nem magától jött létre, hanem Valaki életre hívta. Hogy hogyan és miként, ezt lehet kutatni, leginkább azonban hipotézisekig jutunk el. Ezzel aktualitását veszíti a hit és tudomány közti ellentét vélt jogossága és téves hangsúlyozása, míg egyértelművé válik Isten teremtett világának szabad megismerése, a természeti és szellemi törvények akadálytalan kutatása.

2. A biblikus gondolkodás és keresztény életszemlélet elterjesztése széles társadalmi rétegek között.

Ennek egyik feltétele a Biblia eredeti nyelveiről történő anyanyelvre fordítása és annak kézbe adása. Ezzel segíti a reformáció a tudatos kereszténység felvállalását, a keresztény kultúra megismerését és terjesztését. Luther bibliafordítási tevékenysége jó példaként szolgált szerte Európában. Személyes felismerése okán – mely szerint az igaz ember hitből él, abból a hitből, hogy az Isten hozzá kegyelmes – rendkívül fontosnak tartotta, hogy a Írás minél több emberhez eljusson, kézbe vegye és olvassa. Tiltakozott az egyetemen látható leláncolt Biblia ellen, amit senki sem olvashatott. Hazánkban 1533-ban jelentek meg először Pál apostol levelei Komjáthy Béla fordításában. Sylvester János evangélikus prédikátor az Újszövetséget 1541-ben, Károlyi Gáspár református lelkipásztor és munkatársai 1590-ben a teljes Bibliát fordították le magyar nyelvre.

3. A földi hivatás megbecsülése és isteni piedesztálra emelése.

A lelkiismeretesen és szakszerűen végzett hivatásteljesítés istentisztelet - vallotta Luther. Ennél magasabb értékelést, nagyobb elismerést nem tud adni az ember a munka megbecsüléséről, a földi hivatás elismeréséről. Míg korábban számtalan német városban híjával találtattak a pékek, cipészek és más civil foglalkozásúak, addig a reformációt követő években ez a gondfelhő tovatűnt a mindennapi élet égboltozatáról. A kálvini protestantizmus a kettős predestináció sajátos tanításával sarkalló hatást gyakorolt követőire, mivel az eredményes földi tevékenységet egybekapcsolta az üdvösségre kiválasztás tanával. Napjainkban ezzel a látásmóddal ritkábban találkozhatunk.

4. A személyiség szabadsága és a személyes meggyőződés tisztelete és újra értelmezése.

A középkorban az egyén szerepe, jogai – a társadalmi rang szerinti besorolástól függően – a feudális vezetőréteg és az egyház által meghatározottak. Az Isten előtti egyenlőség, a kegyelemre szorultság a társadalmi rangtól, besorolástól független. Ahogy Luther is mondta: Itt állok, másként nem tehetek, lelkiismeretem Isten igéjének foglya. A személyiség tisztelete mindenkit megillet. Ez összefüggésben állt az egyes személy meggyőződés szerinti lelkiismereti felelősségével, etikai normák és a személyes döntés lehetőségével, valamint a felekezet választásának törvényi biztosításával is. Mindez magában foglalta egy új protestáns kegyességi forma kialakulását, amely napjainkig él. Ez az individuális kegyesség a családi áhítat tartásában, a Biblia olvasásában és a közös éneklés gyakorlásában nyilvánult meg. A személyiségi jogok érvényre jutásának biztosításában több évszázadnak kellett eltelnie, hogy a vallásszabadság általánosan elfogadottá váljék és törvényileg is biztosított legyen.

A katolikus Madách Imréről jegyezték fel a következő történetet: kertje végében egy katolikus és egy evangélikus pap teológiai vitáját hallgatja, majd közbeszól: „Önök a teológiai látásukat a Teológián tanulták, én a magam személyes hitét minden nap magam harcolom meg.” Ehhez nem kell kommentár.

5. A házasság és a család felértékelődése a reformációban a széles körökben elterjedt szerzetesi életformával szemben.

A középkorban a német lakosság jelentős része házasság nélkül élt, mivel szerzetes vagy apáca volt. Ez az életforma biztos menedéket jelentett a szegényebb néprétegből származó férfiaknak és nőknek, ugyanakkor az üdvösség garanciáját is ígérte. A középkor emberének gondolkodásához sokkal erőteljesebben hozzátartozott a kárhozattól való félelem, mint napjainkban. A házasság, a család és a földi hivatás teológiai felértékelése magával hozta a önmegtartóztató életformával szemben a családi életforma elterjedését is. Ugyanakkor biztosította a mindennapi élet fenntartásához szükséges munkaerő növekedését és a természetes utánpótlást. Mindez napjainkban újra aktuális, egészen más eredőkből adódóan.

6. A könyvnyomtatásnak, mint a kor legmodernebb technikai újdonságának bevezetése és elterjedése.

Ez az új technikai vívmány a Szentírás elterjedésének épp úgy jó lehetőséget kínált, mint más, a kor emberének látókörét növelő tudományos könyvek elterjedése. Hazánkban a reformáció kezdete utáni években 30 nyomda közül 29 volt protestáns és csak egy római katolikus. Néhány nyomdavárost hadd nevezzünk meg: Sárvár, Debrecen, Pápa, Vizsoly, Sopronkeresztúr, Brassó, Magyaróvár. Érdekes példaként említhetjük, hogy a soproni plébános panaszt nyújtott be a helybéli hatóságnál 1521-ben, amely szerint egyszerű polgáremberek a kocsmák kecskelábú asztalánál, füstölgő kanócgyertyák világánál Luther iratait olvassák és élénk vitát folytatnak az üdvösségről. Hatalmas elindulás ez a közművelődés ösvényén annak ellenére, hogy ellenük eretnek iratok olvasása miatt vádat emeltek.

A könyvnyomtatás felfedezése napjainkban a digitalizációhoz hasonlítható. Új kulturális szokások és az információ-áramlás új és rendkívül hatékony formájának meghonosodását kínálja. Egyházainknak is bátrabban kell élni a kor új felfedezéseivel szolgálatunk hatékonyabbá tétele érdekében. Legyenek ebben is biztató példák számunkra a reformátorok a maguk korában vállalt új lehetőségek felhasználásában!

7. Az elemi iskolai oktatás népszerűsítése, új iskolák létesítése.

Az írni és olvasni tudás fontosságának felismerésével a nép egyszerű gyermekei is tanulási lehetőséget nyertek a protestáns iskolákban. Minden lelkészi végzettségű embernek először a gyermekek tanításában kellett praxist szerezniük.

A már említett Komjáthy Béla írta az első magyar szótárt 1530-ban, Sylvester János az első magyar nyelvtant 1539-ben, Székely István az első világtörténetet 1559-ben, Beythe István az első magyar növénytant 1584-ben, Heltai Gáspár az első magyar Krónikát 1584-ben, Sztáray Mihály az első magyar nyelvű drámákat 1550-ben, Ligeti Frankovith Gergely az első magyar olvasókönyvet 1588-ban, s az első magyar „füveskönyvet” Beythe István későbbi püspök adta ki 1584-ben. Az említett szerzők mind protestáns hitűek voltak. Európa más országaiban is, ahol a reformáció tért hódított, az oktatás színvonala emelkedett, társadalmi fontossága elfogadottá vált. Gondoljunk a skandináv államokra!

Kezdettől fogva természetes volt, hogy ahol protestáns gyülekezet verbuválódott, ott gyakran előbb építettek iskolát, amely hétközben a gyermekek tanításának adott otthont, s aztán templomot, ahol vasárnap pedig a felnőttek és gyermekek együtt dicsérték Istent az istentiszteleten. A végzett teológiai hallgatók előbb két-három évig tanítóskodtak, majd utána kezdhették meg lelkészi szolgálatukat. Némethonban Philipp Melanchthon rakta le a pedagógia alapjait, amely napjainkig ható felismeréseket hordoz. Nem véletlenül hívják őt Praeceptor Germaniae-nak, Németország nagy tanítójának. Hatása Európa-szerte kimutatható.

Az anyanyelv használata kontinensünkön az egyházi életben, az igehirdetésben, a nevelésben a nemzeti kultúra részévé vált. „A protestantizmus nemzeti szolgálatot lát a magyar tudományosság parlagon heverő ugarának feltörésében” - mondta Kapi Béla.

8. A művészet, festészet, szobrászat és zene terjesztése és az evangélium ismertté tétele érdekében történő felhasználása

Nem mintha korábban nem beszélhetnénk vallási témájú festményekről és keresztény művészeti alkotásokról, de a reformáció egyházaiban kezdettől hangsúlyt kapott a biblikus felismerések terjesztésének tanúságtétele a különböző művészeti ágakban. Elég arra utalnunk, hogy Lukas Chranach - aki Wittenberg polgármesteri tisztját is betöltötte a reformáció idején - kiváló festőművész is volt. Alkotásai amolyan képi prédikációk, fia alkotásaival egyetemben. Albrecht Dürer is a festészet maradandó műveivel tett tanúságot protestáns elkötelezettségéről. Ez a hagyomány napjainkig áthatja kereszténységünket. Utalásszerűen említem a zene területéről Johann Sebastian Bach nevét, aki a minden vasárnapra írt kantátáival az orgona padon prédikál napjainkig. Heinrich Schütz művei nem kevésbé értékes hitbeli töltést hordoznak. Hatásuk a katolikus egyházi zenében is maradandó nyomot hagyott. A negyvenéves modern „egyiptomi fogság” idején sokak számára éppen a művészet vallásos rétegének megismerése és meghallása jelentett belső elcsendesedést és a vallásosság érzelmi gyakorlását. Hogy új nemzeti Himnuszt nem énekeltünk, azt közismerten a mélyen hívő katolikus Kodály Zoltánnak köszönhetjük, aki élete végéig külön pápai engedéllyel görög nyelven olvasta az Újszövetséget és negligálta az ötvenes évek hírhedt politikai vezérének azon elgondolását, hogy új nemzeti himnuszt alkosson.

A teljesség igénye nélkül – a tévedés esélyével –, de az ökumenikus gondolkodás szemléletében igyekeztem felvázolni a protestantizmus lelki-szellemi hatását a múltban és részint napjainkban. Magától értetődő, hogy teológiai látásunk konkrét kérdésekben azonos vagy hasonló lehet, mert keresztényekként mindannyian Isten igéjén tájékozódunk. Az Ószövetség értelmezésében pedig a zsidó teológiai gondolkodásból is merítünk, hiszen a mi Urunk és Megváltónk is abban a hitben nőtt fel s adta életét mindannyiunkért, hogy hitelessé tegye messiási küldetését. Benne vagyunk testvérek, s Ő köt össze bennünket, minden ellentétes sokszínűségünkkel együtt!

A szerző nyugalmazott evangélikus püspök, a Keresztény-Zsidó Tanács alelnöke.

Képünk illusztráció, a zalaegerszegi evangélikus templom előtt álló Luther Márton szobrot láthatjuk rajta.