– Minden bizonnyal üzenetereje is van a vándorkiállítás elnevezésének. Mit tartalmaz a felszólítás?

– Több jelentéssel is bír a cím, de mivel a reformációnak az egyik legfontosabb alapgondolata volt, hogy a bibliai igéhez – vagyis az isteni kijelentéshez kell visszatérni, ezért az eredeti forrásnak mi is ezt tekintjük. Az már szójátéknak mondható, hogy a történelemből a dokumentumokat a levéltárak őrzik, tehát akik ilyen értelemben akarnak eljutni a forrásanyagokhoz, azoknak hozzánk kell eljönniük. Valójában ez a kiállítás és a mi munkánk is arra szolgál, hogy az ide betérőket az eredeti forráshoz juttassuk el.

– A reformációban a vissza a forráshoz valóban jelentheti a Teremtőhöz, az Egyhez visszavezető utat, de akarva-akaratlan a vallási megosztottság újabb állomását is. Vajon e kiállítás anyagának elkészítése során találtak-e olyan dokumentumot, amely egyedülállónak tekinthető?

– Ezzel a kiállítással az a célunk, hogy minél szélesebben mutassuk meg a protestantizmus megjelenését, jelenlétét és hatását a Kárpát-medencében, a történeti és a mai Magyarországon. Időrendben mutatjuk be a protestáns egyházak elterjedését, fejlődését, az állammal való mindenkori viszonyukat. Természetesen foglalkozunk az egyházak belső életével, a gyülekezeti élet színtereivel, templomaival, lelkészi hivatalaival, gyülekezeti termeivel, iskoláival, az egyházi tagoknak a társadalomban való szerepével, a művészetben, a kultúrában betöltött szerepével – mindezeket forrásanyagokkal, levéltári dokumentumokkal alátámasztva. Ki kell emelnem, hogy a reformáció Magyarországon nagyon hamar elterjedt. Luther tanainak megjelenése után hét évvel, 1524-ből már van egy királyi oklevelünk, amely tilalmakat fogalmaz meg. Ezt a királyi oklevelet a Soproni Levéltárban őrzik. Az okirat már tilalmazza Luther tévtanainak követését és az azzal való vitatkozást is. Természetesen ennek az okiratnak a fotómásolata is látható a kiállításon. Sopron mellesleg a magyarországi evangélikusság egyik legjelentősebb fellegvára lett.

– Az 1500-as évek közepén Kassán is az evangélikusok válnak meghatározóvá, a városvezetés is teljesen az övék. 1553-ban a protestáns hitre áttért polgárok – a város bírájának vezetésével – fegyverrel törtek be a domonkos kolostorba, ahonnan kiűzték a szerzeteseket. 1554-ben a protestánsok a dómot is a birtokukba vették. Huszár Gál 1560-ban ugyan kinyomtatta Kassán református énekeskönyvét, de az evangélikus városvezetés I. Rákóczi Györgynek még az ezerhatszázas évek közepe felé sem akarta megengedni, hogy a Királyi Házban református istentiszteletet tartson. Végül 1644 húsvétján Kassán mégis I. Rákóczi György és felesége, Lórántffy Zsuzsanna alakította meg a református gyülekezetet. Mindez egyben azt is tanúsítja, hogy ebben a korban nem csak a katolicizmussal szemben volt ellenállás, a megosztottság a protestáns oldalon belül is jellemző volt. Vannak-e olyan dokumentumaink, amelyek ennek megváltoztatása érdekében fontos jelentőséggel bírtak?

– A felekezeti türelmetlenség még a 17. és 18. században is igen jellemző volt Európában. Franciaországban 1685-ben vonták vissza a protestánsok szabad vallásgyakorlását. Protestánsellenes volt a Habsburg birodalom, Spanyolország és Itália is. A közép-európai térség önbecsülése szempontjából ezért bír nagy jelentőséggel II. Rákóczi Ferencnek az 1704-ben kiadott rendelete, mely a Magyar Királyság területén engedélyezi a szabad vallásgyakorlatot. (Ez a dokumentum is látható a kiállításunkon.) A rendelet azt jelentette, hogy a szabadságharc időszakában Magyarországon a különböző keresztény felekezetek szabadon gyakorolhatták vallásukat. Vallási meggyőződése miatt senkit sem lehetett üldözni. Minden felekezetnek – ha volt rá anyagi képessége – engedélyezve volt, hogy lelkészt tartson, templomot építhessen. A korábbi felekezeti vitákat – hogy kié legyen a már meglévő templom – a Széchenyi-országgyűlésen hozott határozattal úgy oldották meg, hogy a legnagyobb taglétszámmal rendelkező felekezet kapja meg. De a főurak, vagy a szabad királyi városok a kisebbségben maradottaknak is kötelesek voltak telket adományozni, amelyen templomot, lelkészlakot és iskolát szabadon építhettek. Ez egy nagyon példamutató rendelkezés volt, Európában teljesen egyedülálló!

– Bízom abban, hogy ezekkel a felvetésekkel is kellő módon felkeltettük az érdeklődést ennek a kassai kiállításnak a megtekintésére. Milyen terveik vannak a vándorkiállítással?

– A Vissza a forrásokhoz című kiállításunkat először Székesfehérváron mutattuk be. Azt tervezzük, hogy Magyarországon minden megyei levéltárba elvisszük. A határon túl Kassán van az első bemutatónk, de szeretnénk a Kárpát-medence valamennyi jelentősebb magyar központjába eljutni.