A pestszentimrei gyülekezet, mint már lehet tudni, nagy álmot dédelget, templomot szeretne építeni, hogy ez a dinamikusan fejlődő kis közösség végre saját lelki otthonában imádkozhasson Istenhez. Az álom megvalósulni látszik. A pestszentlőrinci anyagyülekezet és „leánya” Pestszentimre nagy összefogásban gyűjtött adományt az álom megvalósításához, amit tovább gyarapít az önkormányzattól és az államtól kapott segítség, továbbá az egyházkerület gyülekezeteitől befolyt templomépítési offertórium.

A püspök prédikációiban arra intette a gyülekezetet, hogy nem csak hétköznapi kísértéseink vannak, a kísértést a gyülekezet aktuális helyzetére is interpretálta. Nem szabad elbizakodottnak lennünk, sem anyagilag, sem emberileg, hanem mindig arra a Jézusra kell tekinteni, aki ha nem is volt könnyű helyzetben, de mindig kiállta a kísértés próbáját. Az istentisztelet végén a gyülekezet úrvacsorát vett, ahol még inkább megtapasztalhatta az egymással és a Krisztussal való közösséget.

Az istentisztelet után a püspök és a gyülekezet kötetlenül beszélgetett örömökről, tervekről, végül egy szeretetvendégség zárta az alkalmat. A püspök és felesége ezután a lelkészcsaládnál ebédelt, ahol finom falatok mellett, igazán családias légkörben folytatódott a beszélgetés a pestszentimrei gyülekezet jövőjéről.