Fenséges vacsora szenteste

Ezt a nagyszerű receptet férjem édesanyjától tanultam, aki templomba járó édesanyaként és feleségként igyekezett összehangolni a szentesti istentiszteletet a finom vacsorával. Hosszú éveken keresztül a szülői ház melegével várt minket, közel s távolban lévő testvéreket, rokonokat ez az ínycsiklandó étel.

A szolgálati hely változásával a távolságok is megnőttek. Ezért ma már „forgóban”, férjem édesanyjánál, húgánál, Editnél és nálunk töltjük a karácsonyt. Ebben az évben mi látjuk vendégül a családot, először Budapesten. Az említett fogás most is biztosan az ünnepi asztalra kerül.

Kondor Klára

Kolbásszal töltött sertéskaraj majonézes, narancsos almasalátával

Hozzávalók (4 személy részére): körülbelül 1 kg békéscsabai kolbásszal töltött sertéskaraj, 6 db közepes méretű alma, 450 g tejföl, majonéz, porcukor, mustár, só ízlés szerint.

Elkészítés: Az előkészített, fűszerezett karajt belehelyezzük a sütőedénybe ujjnyi vízzel, majd lefedjük. 180 Celsius-fokra előmelegített sütőbe tesszük, körülbelül
1 óra 20 perc sütés után kivesszük a sütőből, és lefedve hagyjuk még egy ideig. Miután kihűlt, becsomagoljuk alufóliába, másnapig a hűtőszekrényben tároljuk. Étkezés előtt közvetlenül vékonyan felszeleteljük. A majonézes, narancsos almasalátát étkezés előtt néhány órával készítsük el, hogy összeérjenek az ízek. Egy edénybe összekeverjük a tejfölt, a majonézt és a mustárt. Ízlés szerint sózzuk, és egy kevés porcukrot is teszünk bele. A megmosott almát meghámozzuk, cikkekre, majd kisebb kockákra vágjuk, összekeverjük a már elkészített alappal. A narancsot vékony kockákra szeletelve az almára helyezzük, majd a hűtőbe tesszük a salátát.

Gyertyafény, szép remény, karácsonyi (apró)sütemény…

A mi gyerekeink valahogy nem szerették a habos tortacsodákat, annál inkább a kakaós csigát, a kalácsot, a palacsintát – és mindenekfelett az aprósüteményeket, kekszféléket. Nálunk a szülinapi torta huszönötödször is ugyanaz a palacsintatorta, még véletlenül sem például orosz krémtorta. A szeretetvendégségen kapott süteménycsomagból mindig a linzerkarika és a darálós keksz fogy el leghamarabb, a szegény Fekete-erdő sütik és a lúdlábak pedig hiába kínálják magukat, legtöbbször érintetlenül maradnak.

Ha tehát – a felkérésnek eleget téve – hű akarok maradni a családi hagyományainkhoz, akkor néhány olyan egyszerű keksz receptjét osztom meg, amelyek egy csöppet sem látványosak, ám nélkülük nálunk nincs karácsony. A recepteket egy Németországban közkedvelt női magazin, a Brigitte egyik karácsonyi különszámában ismertem meg huszonöt évvel ezelőtt. Odakint több évszázados múltja van a „Plätzchen”-, azaz az aprósütemény-sütésnek, amelybe lelkes némettanárként a tanítványaimat is igyekeztem beavatni. Így szép hagyománya lett annak, hogy az egyik csoportommal évről évre német receptek alapján sütögetünk a konyhámban, majd az ádventi koszorú körül karácsonyi dalokat éneklünk és igét hallgatunk. Bár már két éve leérettségiztek, idén is izgalommal várom őket ádvent első vasárnapján.

Ilyenkor hosszúak az éjszakák: éppen alkalmasak arra, hogy szép sorban begyúrjam az aprósütik tésztáját. Így aztán a karácsony előtti napokban több alufóliába csomagolt gombóc várakozik a hűtőnkben. A kötelező mézeskalácstészta mellett három további fajta biztos, hogy mindig ott van: a csokis-mogyorós puszedli, a diós-villás keksz és a vaníliás perec tésztája.

Amikor aztán kitör a téli szünet, és mindhárom gyerekünk végre itthon van, kezdődhet a sütés! Mindenki kiveszi a részét a golyó- és hurkaformálásból, lapításból, kenegetésből és díszítésből. Fahéj- és vaníliaillat lengi be a házat, sok a nevetés, nem kell az órát nézni, és ha már így együtt a kaláka, akkor mi mást hallgatnánk (és énekelnénk) közben, mint a Kaláka együttes betlehemes lemezének dalait:

Gyertyafény,

szép remény,

karácsonyi sütemény.

Máskor arra jártam én,

hol a házban teli tálak

énekelnek, táncot járnak,

körben angyalhaj lobog

év végén, de még idén.

(Weöres Sándor: 

Téli nyalánkságok; részlet)

Miután minden kész, színre lép a férjem, Tamás. Szertartásosan végigkóstolja a választékot, majd minden évben kijelenti, hogy akkor is a csokis-mogyorós puszedli a legfinomabb.

A diós-villás keksz a készítése miatt vált fontossá számunkra. A ma már felnőtt gyerekeink még mindig „lapítani” akarnak, vagyis villával lenyomni a kész golyókat – ezért lett a neve „villás”. Úgy látszik, gyerekként izgalmas dolognak tűnt „nyomot hagyni”, és ma is szívesen nosztalgiáznak ezen.

Az én kedvencem a vaníliás perec, amelyet a végén citrommázzal szoktam bekenni. Ez az édes keksznek enyhén fanyar utóízt kölcsönöz.

Jóízű karácsonyvárást kívánok mindenkinek!

Fabiny Katalin

Vaníliás perec

Hozzávalók: 30 dkg liszt, 10 dkg porcukor, 1 teáskanál vaníliaaroma vagy egy rúd igazi vanília kikapart belseje, 15 dkg puha vaj vagy margarin, 2 tojássárgája. A mázhoz: 3 evőkanál citromlé, 5 dkg porcukor.

Elkészítés: Minden hozzávalót összegyúrunk, majd a tésztát 1 órára hidegre tesszük. Lisztes kézzel körülbelül 15 centiméter hosszú, vékony hurkákat formálunk, amelyeket perec alakban a sütőpapírral bélelt tepsire fektetünk. Szebbek lesznek a perecek, ha középen nemcsak keresztbe rakjuk a végüket, hanem csavarunk egyet rajtuk (lásd a képen). Villanysütőben 175 Celsius-fokon 15 percig sülnek. Miután kihűltek, megkenjük őket a citrommázzal. Színes szórócukorral díszíthetjük őket.

Csokis-mogyorós puszedli

Hozzávalók: 5 tojássárga, 15 dkg porcukor, 30 dkg őrölt mogyoró, 10 dkg (1 tábla) reszelt étcsokoládé, 10 dkg egész mogyoró a díszítéshez.

Elkészítés: A tojássárgáját a porcukorral habosra keverjük. Hozzáadjuk a darált mogyorót és a reszelt étcsokit, majd a tésztát 30 percig pihentetjük. Két teáskanállal kis halmokat helyezünk a sütőpapírral kibélelt tepsire, és mindegyik halmocska közepébe egy szem egész mogyorót ültetünk. 200 Celsius-fokon körülbelül 20 percig sütjük. Vigyázat: a férjek előszeretettel tüntetik el a kekszek ékességét, a mogyorószemeket!

Diós-villás keksz

Hozzávalók: 15 dkg darált dió, 30 dkg liszt, 1 kávéskanál sütőpor, 15 dkg porcukor, 18 dkg puha vaj vagy margarin, 1 egész tojás.

Elkészítés: A hozzávalókat összegyúrjuk, és fél órára hűtőben állni hagyjuk. A tésztából golyókat formálunk, és sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, majd villával lelapítjuk őket. 200 Celsius-fokon 10-15 percig sütjük a kekszeket. Tetszés szerint az egyik felüket sötét csokimázba márthatjuk. Így nemcsak szebbek, de még finomabbak lesznek.

Testvérkapcsolatos karácsonyi mézes

Elöljáróban annyit, hogy férjem, János szorgalmas mézessüti-fogyasztó. Az év bármely szakában szívesen eszi – a mézeskalács lehet csupasz vagy írott, a puszedli csokis vagy fehér bevonatos, töltött, mindegy.

Pont emiatt érzékeny kérdés az ideá­lis karácsonyi mézes. Többféle recepttel kísérleteztem az évek során, de egyik sem volt az igazi. Azt figyeltem meg, hogy a másutt kóstolt mézeskalácsok otthon elkészítve sosem ízlenek annyira. Különösen így volt ez kedves anyósom, „Muttika” mézesével. Saját kezével írta le nekem a receptet, de akkor sem működött. Beláttam, hogy hiába. Van, amit nem lehet utánozni: a nagyszülői házat, az első konyhában körbeállt fát, a csillagszórót. Nincs párja a spájzból utántöltött sütis tálcának a grillázs ostyalappal, a zserbóval, no meg a mézeskaláccsal: kör vagy szívecske, tetején egy szem dióval. Az otthon íze.

Az áttörést Eszter lányunk finnországi ösztöndíja jelentette. Lelkendezett egy mézesről, amely hasonlít a hazaira, de kicsit kekszesebb. Van benne narancshéj és gyömbér is. Addig keresgélt a neten, míg a Nosalty.hu oldalon rátalált a „finn karácsonyi, azonnal puha mézeskalács” receptjére. Finnes, testvérkapcsolatos és nem utolsósorban egyedi ízvilág a nagycsaládban. A díszítés leendő menyünk, Dia reszortja. Évek óta ezt sütjük karácsonykor.

Szemerei Enikő

Mézeskalács finn módra

Hozzávalók (4 adag): 1 kg liszt, 30 dkg Rama margarin, 30 dkg cukor, 5 tojás (3 a tésztába, 1 a díszítéshez, 1 a kenéshez), 25 dkg méz, 2 kávéskanál (nem mokkáskanál!) őrölt gyömbér, 2 kávéskanál őrölt szegfűszeg, 1 kávéskanál őrölt narancshéj (szárított vagy friss, reszelt, fehér rész nélkül), 2 kávéskanál őrölt fahéj, 3 kávéskanál szódabikarbóna, 12 dkg porcukor (a díszítéshez).

Elkészítés: Összekeverjük a lisztet a szódabikarbónával. A mézet és a fűszereket összefőzzük, majd hozzáadjuk a margarint, és addig kevergetjük, amíg kihűl. A három tojást felverjük a cukorral. Ezt a háromfélét összegyúrjuk. (Nem kell nagyon, csak hogy összeálljon; ha nem áll össze, akkor kevés tejfölt adunk hozzá.) Utána a tésztát egy éjszakára betesszük a hűtőbe. Másnap fél centiméteresre nyújtjuk, kiszaggatjuk formákra, és 170 Celsius-fokon kisütjük. A cukormázhoz egy tojásfehérjét nagyon kemény habbá verünk a porcukorral. Nyomózsákba töltjük, és mintázzuk a mézeskalácsokat. A cukormáz egy éjszaka alatt szárad meg, de ha meleg van a szobában, kevesebb idő is elég neki.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 49–50. számában jelent meg 2019. december 15-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.