Szalóki Ági a hazai nép- és világzenei szféra oszlopos tagja, az önkéntesség elkötelezett híve. Számos egyházi és szociális intézmény, alapítvány munkájának segítője. Többszörös Fonogram-díjas, Regionális Prima díjas, Liszt Ferenc-díjas előadóművész és Gryllus Dániel a Kaláka együttes Kossuth-díjas tagja régóta ismerik egymást. A Kaláka zenekar 48 éve kiemelkedő szerepet foglal el a magyar kulturális zenei életben. Dalaikban a kereszténység visszatérő motívumnak számít. Ági először a magnókazettával énekelte együtt a dalaikat, aztán családjával, de egy fesztivál alkalmával összeszedte a bátorságát, és odament a tagokhoz, hogy minden dalt tud kívülről és szívesen énekelne velük együtt. Ott és akkor pedig elkezdődött egy barátság és egy csodálatos munkakapcsolat is, mely idén decemberben újra közös koncert formájában szerez majd örömet a hallgatóságnak.

Egy szóval a reformációról

A közös éneklés és a kapcsolódási pontok megtalálása után a reformáció szóról dr. Hafenscher Károlynak az akadálymentesítés, Szalóki Áginak az önvizsgálat, Gryllus Dánielnek pedig a kereszténység fogalmazódott meg egyszavas üzenetként.

„Az akadálymentesítés szót fizikai értelemben szoktuk használni, de úgy gondolom lehet lelki és szellemi értelemben is. A reformáció számomra azt hozta el, hogy azok az akadályok, falak, szakadékok, amik emberek között vannak, azok átugorhatók, áthidalhatók. Azzal, hogy a reformáció közelebb hozta az emberekhez Isten szavát, kiiktatott közbenső megakadályozó kerékkötőket. Lehet beszélgetni Istennel, egymással, nyitottan lehet témákat megvitatni. Így kezdődhet egyfajta akadálymentesítés, ezáltal kiderül, hogy nem elválasztanak dolgok, hanem oda tudunk találni a másikhoz, és mások is oda tudnak találni hozzánk” – mondta dr. Hafenscher Károly.

„Az önvizsgálat, és az azt követő változás egy folyamat eredménye. Úgy gondolom, önvizsgálatra tanítanak a jó politikusok, tanárok is” – fejtette ki Szalóki Ági. Majd hozzátette: „Katolikus vagyok, és kisgyerekként, mikor mondtam a liturgiában a »megvizsgáljuk lelkiismeretünket« részt, akkor olyan nehéz volt azt őszintén mondani, és át is érezni. Emlékszem letérdeltünk, de nem éreztem igazán semmit. Nem olyan régen azonban volt szerencsém Böjte Csabánál járni, gyóntam nála, és azt gondolom, hogy az az igazi önvizsgálat, amikor az ember belső indíttatásból teszi ezt, mert úgy érzi, hogy muszáj valamin dolgoznia, változtatnia. Az a legjobb, ha egy egészséges önbizalom születik meg az emberben, amikor képes az önvizsgálatra, és nem szorul arra, hogy folyamatosan önmagát ostorozza. Szerintem rendkívül jellemző a magyar politikára, közéletre, hogy utáljuk magunkat, divat magunkat ostorozni, bizonyítván, hogy van erős kritikai érzékünk. Viszont szerintem az a fontos, mikor dicsérni tudjuk magunkat, vagy minimum jóban tudunk lenni önmagunkkal.”
Gryllus Dániel úgy fogalmazott, számára a reformáció egyet jelent a kereszténységgel, hiszen beleszületett. Mint mondta: „Nem volt lehetőségem kutatni, keresgélni. Számomra a reformáció adta protestantizmus, és az evangélikus hit az életem alapja.”

A zene és a megújulás lendülete

A zene erejéről, a zene és a hit kapcsolatáról megosztott gondolatokat követően dr. Hafenscher Károly kiemelte: „Luther a teológia után a zenét becsülte a legtöbbre, és nem elsődlegesen az egyházi zenét, a gregoriánt vagy a korált, hanem általánosan a zenét.” A miniszteri biztos hozzátette: „Amikor Szalóki Ági énekel, az az Isten ajándéka, melyet Ági belehelyezett a szívébe, a hangjába, és úgy adja tovább. Ilyesmi történik minden egyes értékes zeneművel.”

A megújulás lendületével kapcsolatban Gryllus Dániel elmondta: „mindez nem azt jelenti, hogy állandóan azon gondolkodunk, hogy mit kellene valami újat csinálni. A magyarban van egy nagyon szép kifejezés: eszembe jut. Egy kínai szerzetes mondta: ahhoz, hogy az ember mindig ugyanolyan maradjon, egyfolytában változnia kell. Persze, hogy változunk, változik mellettünk a világ, beépülnek a tudatunkba, amiket látunk, tapasztalunk, de ez nem olyan megújulás, amelyhez görcsösen ragaszkodunk.”

„Nem az innováció ötszáz éves évfordulóját ünnepeljük, hanem a reformációét. A kettő összetartozik, vissza kell térni a gyökerekhez, a kiindulóponthoz, de hagyni kell, hogy eszünkbe jussanak az ötletek és fejlődhessünk, és keresni kell azt, ami előrevivő – fűzte hozzá Hafenscher Károly. 

Zárásként a miniszteri biztos elmondta: „Az emlékév eddigi eseményeinek egyebek mellett az az öröme, hogy témává vált a reformáció. A beszélgetés és a vitakultúra nagyon fontos, melyet karban kell tartani, vagy fejleszteni. A reformációnak ez a felszabadult gondolkodásmódja abban is segít, hogy másfajta szemüvegen keresztül nézzük a környezetünket. Azt remélem, hogy 2017 végén nem fogjuk kipipálni a reformációt és marad még a lendületből továbbra is. Ha már azt elértük ebben az évben, hogy néhány ember elgondolkodott, és megpróbál a maga helyén felelősen cselekedni, dolgozni, akkor megérte ezeket a beszélgetéseket, programokat megszervezni. Mindig áldást hozhat, ha figyelünk egymásra. A jubileumból hátralevő időt jól kell felhasználnunk, hogy a lendület megmaradjon, és jól megpakoljuk a tarisznyánkat a jó találkozásokkal, gondolatokkal, ötletekkel, és ezzel tudjunk továbbmenni.”