Az előző években Sárvár, Sopron és Budavár volt az úti cél. Azok a városok, ahol a mai a magyar reformáció első nyomai és virágai fedezhetők fel. Idén, az október 1-jére tervezett kirándulás rendkívüli zarándoklat volt. A három gyülekezet tagjai – Gyarmati István lelkész vezetésével a sárváriak, Tóth Károly és Pelikán András lelkészek vezetésével a soproniak, Bence Imre és Péter Zoltán lelkész vezetésével a budaváriak a négy egykori artikuláris gyülekezetet látogattak végig és közben a hit erősödésére igehirdetéseket hallgattak meg.

Reggel Vadosfa hatalmas templomában találkozott a három közösség és Mihácsi Lajos helyi lelkész előadására figyelve ismerte meg az artikuláris kor és a vadosfai templom történelmét. A részletes ismertető után énekkel hangolódtunk rá az igehallgatásra, és Solus Christus címmel Mesterházy Balázs esperes hívta a megfeszített és feltámadott Úrhoz a gyülekezetet: Életem, Jézus, egyedül te töltsd be! - zengett az igehirdetésre a gyülekezet válasza.

A Vitális György professzor által összeállított menetrend következő állomása Nemeskér volt. Ott Takács Ernő, a gyülekezet gondnoka tartott ízes beszámolót a templom építéséről. Bence Imre lelkész a Sola Scriptura - egyedül a Szentírás a kinyilatkoztatás és a hitünk alapja – reformátori tanítás alapján hirdette az igét. S mielőtt a csodásan faragott szószéket megcsodálta volna a gyülekezet, a szónok beszélt arról is, hogy a Szentírás, az ige szava segít bennünket abban, hogy keresztyén életünk olyan legyen, amelyben nem csak a látható szépségére törekszünk.

A napsütéses őszi nap programjába egy órányi kőszegi városi séta fért, ahonnan aztán Nemescsó felé vettünk az utunkat. Kalincsák Balázs helyi lelkész a templomépítés izgalmas történetét elevenítette fel. Majd a Sola Gratia – egyedül kegyelem által van üdvösségünk - reformátori elv alapján szólt arról, hogy ha a kegyelem éltet, akkor tudunk hálás szívvel élni. Egy rövid sárvári templomnézés után Celldömölkön álltunk meg a zarándoklat végén. Ott Rác Dénesné helyi lelkész tartott beszámolót a templom építéséről és Rostáné Piri Magda esperes a kemenesaljai kegyességről szólt, s kedves ajándékkal, az egyházmegyét bemutató kiadvánnyal lepte meg a kirándulók közösségét. Utunk záró igehirdetését is ő tartotta, a Sola fide – egyedül hit által – gondolatot tette hangsúlyossá a tanítást és evangélizációt is magába foglaló igehirdetésében!

Az 1681. április 28. Lipót császár által összehívott soproni országgyűlés 25. és 26. törvénycikke egy új fejezetet nyitott meg a magyarországi reformátori egyházak számára. Az kor, amely ugyan a gyászévtized borzalmai után enyhülésnek tűnt, de amely szigorú szankciói miatt mégis sok evangélikus gyülekezet megszűnését jelentette. A törvénycikkekben – artikulusokban – feltüntetett községek jelentették az evangélikus hívek számára a lelki élet gyakorlásának a szigeteit. Hitvalló módon, sokszor órákat, és több 10 kilométert gyalogolva jutottak el eleink az istentiszteletekre, és bár az ellenreformáció erői erősen munkálkodtak, a korszak végén – a Türelmi Rendelet 1781-es kihirdetése után - mégis gomba módra szaporodni kezdtek az önállósuló gyülekezetek. S ez volt a jele annak, hogy az artikuláris korban az igehirdetés és a családi hitélet által Isten lelke megóvta a hit szikráját.

Ma erre is emlékezni kell, mert korunk viharai egyáltalán nem veszélytelenebbek az akkori viharoknál. Az ősök példájából erőt merítve, az ige által és a testvéri közösségben megbátorodva érkezhettünk haza.

A reformáció örökségét viharok között is megóvó Istenre bízzuk ma is kicsiny egyházunkat!