A protestáns előadók mind a dunakeszi és környékén élő protestáns gyülekezeti tagok köréből érkeztek, és igyekeztek saját hivatásuk alapján 30 percben elmondani, hogy mit adott nekik a reformáció, vagy éppen mire sarkallja őket ma a lutheri, kálvini tanítás. A napot a helyi lelkészek nyitó- és zárószavai keretezték.

Szőke Attila dunakeszi református lelkész Mt 6,28 alapján arra irányította a figyelmet, amire Jézus, mégpedig a liliomok életére, növekedésére, fáradhatatlanságára, és Istenre való ráhagyatkozásukra. Ahogyan a liliomnak gyökere, és színei vannak, a konferencia résztvevői is azzal az üzenettel indulhattak el az előadások felé, hogy figyelemmel kísérjék a hivatások különböző színeit, valamint azt, hogy hova ültetett bennünket az Úr.

A rövidke beszédekben felszólalók között volt teológus, banki szakember, jogász, pszichológus, orvos, tanár, zenész és agrármérnök is. Az előadások közötti moderátor Szőke Etelka református lelkész és lelkigondozó volt, aki szívhez szóló mondataival összegezte a hallottakat, és személyes szavakkal mutatta be a soron következő előadót. A hallgatóságnak lehetősége volt pár percben hozzászólni az előadásokhoz, tehát valóban egy igényesen megszervezett, tudományosan is helytálló diskurzus kerekedett az Úr asztala körött.

A sort dr. Kodácsy Tamás, református lelkész és teológus, programozó matematikus kezdte. A lutheri hivatás (Beruf) fogalom kiszélesítésével azt az ajándékot húzta alá, amely különbözött a papi hivatástól, és mégis minden foglalkozást a maga méltó szintjére emelt. Tetszetős mondat volt a hallgatóság számára, amikor elhangzott a lutheri elv értelmezése mai nyelven, a hivatás szintjén: Itt állok, másként nem tehetek. – Ez az én állásom, másként nem tehetek. Vagyis mindannyiunknak meg kell maradnunk a magunk hivatásában (1Kor 7,20 alapján is), ott pedig képviselve Isten szolgálatát, mint a betlehemi pásztorok, akik nem változtattak életmódjukon, hanem visszatérve a mezőre szolgálták Istent. Kálvin jelentőségét is kiemelte az előadó, mert ő volt az, aki mértékletességre intette az embereket, és a kapott javainkkal való jó sáfárkodásra buzdított.

Ezután éles fordulattal témát váltott Gyura Gábor, református, banki felügyelettel foglalkozó közgazdász, aki feltette a kérdést, hogy mikor etikus a bankárság? Előadása sok kérdést ébresztett fel a hallgatókban, és felmerült az egyházi bankok létrehozása is. Kálvin gondolatait hozta előtérbe a kamatmentességről, ha a hitel szociális jellegű, és ismertette a reformátori gondolatot, hogy a bankoknak a közjó szolgálatában kell állnia. Megállapította, hogy ma még igen messze vagyunk ettől, amikor az etikátlan viselkedés miatt 60 ezer milliárd forintnak megfelelő összeget róttak ki a bankokra.

Dr. Pál Lajos református jogász a reformáció által előidézett gondolkodás megváltozását fedezte fel a jog fejlődésében, változásaiban. Luther és Kálvin jogi és teológiai gondolataival ismerkedhetett a gyülekezet, vagyis, hogy Istentől rendelt a törvény és a hatalom, a jog funkciója a rend fenntartása, és hogy a jog bár megítél, de azért, hogy az ember szívét Isten felé fordítsa.

Dr. Kiss Paszkál előadása következett ezután, amelyben a szabad akaratról elmélkedett a református szociálpszichológus, egyetemi tanár. Sok-sok kutatás ismertetése által tulajdonképpen ugyanarra jutott az empirikus úton, mint amire jutottak a reformátorok: van az embernek bizonyos szintig akarata, amelyet nem tud mindig következetesen irányítani, de az üdvösségre Isten szabadít fel bennünket. Ez utóbbit az általa kiválasztott bibliai igékkel is alátámasztotta.

Dr. Tapolyai Mihály református orvos, nefrológus szólt ezután arról, hogy a reformáció által képviselt értékek az orvostudományban is megjelentek. A közösségért való felelősség, amely a mai egészségügyben is ki kell, hogy fejeződjék (pl. egyházi kórházak alapításában) mind keresztyén, de különösen is reformációi alapérték. Orvosként fontosnak tartotta, hogy a kilátástalanságban is reményt adjon a reménytelen embernek is, valamint, hogy az élet védelme mellett lépjen fel.

Dr. Ittzés Máté, evangélikus gyülekezeti felügyelő és hivatását tekintve egyetemi tanár az ELTE Indoeurópai Tanszékén, a reformáció és a nyelv kapcsolatával foglalkozott. Ebeling szavait idézte, aki szerint Luther célja az volt, hogy az igét szóhoz juttassa. Ilyen módon a reformáció nyelvi esemény. Egységesülést hozott a német, de más nyelvek terén is, előremozdította az anyanyelvi hitélet megkezdését, és érthető, olvasható bibliafordítások, sőt azokban újonnan létrehozott lutheri kifejezések is születtek. A sok érdekességet feltáró előadásból Luther gondolatait is elvihették magukkal hallgatók, miszerint a nyelv egy hüvely, és benne a lélek kése van. Ha a nyelv nem marad fenn, akkor az evangélium sem.

Dr. Kodácsy-Simon Eszter evangélikus teológus, egyetemi tanár, és matematika-fizika-hittan szakos középiskolai tanár Luther gyerekképéről és az iskolákról alkotott reformátori véleményről szólt. Kutatásai ezen a területen években mérhetőek, így egészen sok tényanyagot kaphatott a hallgatóság. A szülői felelősség, avagy mire és hogyan taníthatja a gyermekeket a szülő kérdéseit boncolgatta, majd az egyházi iskolák hozzáadott értékét hozta szóba, és az iskolák Luther általi szükségességét. Luther gyerekképe ma már egészen elfogadott, de ő jóval a tudomány kerekének változása előtt vallotta már mindezeket, miszerint a gyerek nem kicsinyített felnőtt, hanem saját hite van, ő még igazán megérti a körülötte lévő dolgokat, pl. a sola elveket is.

Az előadók sorát Miloszerni László zongoraművész, a református gyülekezet jelenlegi kántora gyarapította, aki a reformáció és zene kapcsolatába adott némi betekintést egy-két lejátszott miserészlettel, kantátával. Míg előadásában arra utalt, hogy Kálvin a hangszereket űzte ki a templomból, addig Luther számára a zene űzte ki az ördögöt az emberből. Palestrina örökségét is méltatta, majd a kereszt énekét megíró Bach nagyságának ismertetésével fejezte be előadását.

A nap előadóinak sorát dr. Pusztai Péter református ökológiával foglalkozó agrármérnök, egyetemi docens fejezte be. Van-e megoldás az általunk okozott problémákra? – tette fel a kérdést. S ha van is, nem a büszkeség kell, hogy szóljon belőlünk, hanem a bűnvallás: mi tettük tönkre, nem jól őriztük az isteni örökséget. Szemléletes, ugyanakkor megdöbbentő képekkel illusztrálta, hogy mi folyik körülöttünk a világban. Előadását mégis azzal a reménységgel és keresztyén alázattal fejezte be, hogy Istené a hatalom és a dicsőség, mi pedig övéi vagyunk.

A protestáns konferencia egy rövid összegzéssel ás áhítattal zárult. A helyi evangélikus lelkész, Chikán Katalin Gal 3,28 alapján szólt a szellemi és fizikai hivatást végzőkről, és a köztük vont különbségről, amely Krisztusban mégis feloldódik, ahogyan Pál írja a nőkről, férfiakról, szolgákról és szabadokról. Két favágó történetéről esett szó végül, akik keményen dolgoztak, hogy meg legyen a betevő falat, de az egyik jobban haladt, mert a pihenőidejében mindig megélesítette fejszéje élét. A lelkésznő ez alapján jókívánságát fejezte a jelenlévőknek, hogy a keresztyén ember bármilyen hivatásban dolgozzék is, az Úr élesítse az ő kétélű kardjával, igéjével a hívők életét.

A nap során többször gazdagon megrakott asztalokról bőséges testi táplálékot is magukhoz vehettek a résztvevők, így jókedvvel és megelégedve térhetett haza mindenki otthonába.

Még másnap is, az istentiszteletre vezető közös utakon is erről a szombati napról beszélgettek azok, akik a konferencián megemlékezhettek a reformátori szellemi és lelki örökségről.