Az alkalmon Menyes Gyula parókus lelkész végezte az igehirdetés szolgálatát, melyben többek között a reformáció ünneplési módjának, időpontjának változásaira is rámutatott: Az első időszakban a belső ellentétek miatt nem lehetett ünnepelni ezt a napot, majd később Luther Márton születésnapján, november 10-én ünnepelték a reformációt. Még később június 25-én emlékeztek meg róla, hiszen 1530-ban ezen a napon adták át a császárnak, Augsburg városában az Ágostai Hitvallást, melyet a protestánsok a hit alaptételeinek tekintenek. Protestánsnak nevezték őket, mert másként látták a dolgokat, mint ahogy a másik fél tette. Pedig a protestálni szó eredeti jelentése a protesto szóból származik, amely azt jelenti, kiállni valami mellett. Kiállunk a Krisztus ügye mellett. Végül körülbelül kétszáz évvel ezelőtt kezdték el ünnepelni október 31-én a reformációt a protestáns felekezetek, mivel Luther Márton ezen a napon tűzte ki 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára. A második nagy egyházszakadás ünnepévé vált, de az utóbbi időben az ökumenikus nyitottságnak köszönhetően visszakerülhetett az ünnep az eredeti helyére, és Krisztus-ünneppé válhatott, igazi őszi pünkösd lett ez a nap. Nem az elválasztottságot, az egyházszakadást kell ünnepelni ezen a napon, hanem azt a Krisztust, akiben összekötődnek a tanítványok, bármelyik felekezetben is élnek. Ma már együtt ünnepelhetünk már a katolikusokkal, reformátusokkal – hangzott el az igehirdetésben.

A cikk a továbbiakban itt olvasható, benne az alkalmon elhangzott gondolatokat meg is lehet hallgatni és bőséges képgalériát is találhatnak.