A hagyományokhoz híven ökumenikus keretek között tartottak megemlékezést a reformációi emlékparkban. Fischl Vilmos, a MEÖT főtitkára köszöntőjében kiemelte, hogy „a reformátorok nem valami újat találtak ki, hanem visszavezették a gondolkodást Krisztusra.” A jelen vonatkozásában az evangélikus lelkész emlékeztetett, hogy „amit Luther és Kálvin tett, az ma is meghatározza Európa szellemiségét.” A főtitkár ugyanakkor hangsúlyozta, hogy „az emlékezés mellett ma is szükséges átgondolnunk, hogy mit képviselünk, hogy a reformátori tanok alapján, valóban Krisztust hirdessük.”

A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium diákjainak szolgálatával tartott ünnepségen a Magyarországi Baptista Egyház Presbiteri Tanácsának elnöke tartott ünnepi beszédet. A reformáció egyházon belüli ébredéséről Szűcs Zoltán elmondta: „Az eredetit elfedő, deformációt okozó rétegek lehántása után ismét kitárulnak a lehetőségek arra, hogy az ember előtt felragyogjon a Krisztus. Mi történt tehát? Felébredés!” A baptista vezető a Solus Christus (egyedül Krisztus), Sola Scriptura (egyedül a Szentírás), a Sola fides (egyedül a hit) és a Sola gratia (egyedül a kegyelem) reformátori tantételek alapján hangsúlyozta, hogy ennek lényege a kizárólagosság, azaz csak úgy lehet Krisztust valóban hirdetni, ha a tételek mellé semmi mást nem helyezünk.

A reformáció pozitív hatásai közül az előadó az anyanyelven történő igehirdetés és a Szentírás mindenki számára elérhetővé tételén túl kiemelte, hogy a reformátorok felismerték, hogy Isten igéje idők felett érvényes, és ha az valóban a középpontba kerül, akkor se politikai rendszertől, se egyháztól nem függ. Szűcs Zoltán a reformáció közösségekre gyakorolt hatását, valamint az énekek, „mint a reformáció gyümölcsei” mellett az egyetemes papságból következő újító hatást is hangsúlyozta: „Az egyetemes papság újra felfedezett bibliai elvének komolyan vétele pedig megteremti annak lehetőségét, hogy az evangélium egyre több ember számára megismerhető lehessen, mert Isten lelke minden magát neki alárendelő embert használni tud és akar.”

Szűcs Zoltán ugyanakkor hangsúlyozta, hogy „a reformáció megindulásával egy időben megjelentek a deformáció erői, amelyek sajnos máig tartó hatást gyakorolva, próbálták Isten munkáját akadályozni. Ezek az erők kívülről és belülről egyaránt megjelentek, és áldozatokat követeltek.” Az előadó kiemelte, hogy az egyház egységének megszakadása ezek között a legfájdalmasabb. „Még ma is hitünkből falakat építünk, miközben hidat kéne létrehoznunk” – fogalmazott. Az elnök a deformációk közé sorolta, hogy a hívők közössége a világi hatalom szándékát beépítette életébe, így sérültek a reformátori tanok. „Van-e még élet a protestáns egyházban?” – tette fel a kérdést Szűcs Zoltán, aki kiemelte, hogy az elvilágiasodás nagy veszély. „A langyos keresztyénség miatt van múlhatatlanul szükségünk arra, hogy nem külsőségekben nagy ünneplések, hanem belső reformáció, a szívünkben Isten által elvégzett reformáció valósuljon meg életünkben, családjainkban, gyülekezeteinkben” – fogalmazott.

Az ökumenikus hálaadás zárásaként a felekezetek képviselői áldást mondtak, majd egy-egy szál virágot helyeztek el a reformációi emlékművön.