Megfeddte az elvakult szenteket, akik úgy vélték, hogy mindennek egyszeri elolvasása által minden doktor doktorává váltak, azt hiszik, hogy kinőttek a káték tanulmányozásából, mint a gyerekcipőből. Hiszen még ha valóban tökéletesen ismernénk is a kátérészeket, akkor is nagyon hasznos és termékeny számunkra mindennapi olvasásuk – állítja a reformátor –, mert az ilyen olvasásnál a Szentlélek egyre több világosságot és áhítatot ad hozzá, így egyre jobban ízlik, sőt minden képzeletet meghaladó erővel segíti olvasóját a kísértésekkel szemben a róla való elmélkedés és beszéd.

Hitvallásainkra mint az evangélikus tanítás Szentíráshoz mért normájára tekinthetünk az ideológiák és világnézetek tengerén hánykolódó egyház hajójának tőkesúlyaként, amely megóvja ezt a hajót a veszélyes kilengésektől. Jóllehet a hajó nemcsak külső körülmények miatt dőlhet meg kockázatos mértékben, de akkor is, ha a benne található kincseket nem a megfelelő helyre „pakolva”, róla nem méltóképpen gondoskodva hordozza.

A Luther Kiadó által nemrégiben megjelentetett kiadvány, a Konkordiakönyv – A Magyarországi Evangélikus Egyház hitvallási iratai című sorozat negyedik kötete (is) azonban megfelelő alapossággal és igényes szöveggondozással kerül az olvasók kezébe. Egyszerűen szép a szöveg, amelyet jó olvasni. Elsősorban tartalmánál fogva ragadja meg a mai olvasót, de a kiegyensúlyozott és alaposan átgondolt fordításoknak köszönhetően is, amelyeket a kötet szerkesztője, Reuss András, az Evangélikus Hittudományi Egyetem professor emeritusa, illetve a lektor, Reussné Belák Erzsébet nagy körültekintéssel pontosított, és a mai magyar nyelv támasztotta követelményeknek feleltetett meg.

Az ötkötetesre tervezett magyar Konkordiakönyv negyedik kötetével immár teljessé vált – az 1957-ben csonkán maradt kiadás után – hitvallási irataink gyűjteményének a reformátori iratokat felölelő része. Pálfy Miklós (Schmalkaldeni cikkek), Groó Gyula (Értekezés a pápa hatalmáról és elsőbbségéről) és Prőhle Károly (Nagy káté, Kis káté) fordításait Reuss András egybevetette a 2014-ben megjelent német és latin nyelvű kritikai kiadás szövegével. E kiadás figyelembevételének okán is azt mondhatjuk: rendkívül alapos munkát tarthat kezében az olvasó. A Konkordiakönyv 4. figyelembe veszi a kritikai kiadás, illetve az ahhoz kapcsolódó két forráskötet jegyzeteinek jelentős részét. (A heidelbergi egyháztörténész-professzor, Gottfried Seebaß [1937–2008] jó néhány évvel ezelőtt kezdeményezte az új német kritikai kiadás megjelentetését, amely ugyanazokat a szövegeket kínálja ugyanabban a sorrendben, mint a korábbi kiadások, de más alapelvek szerint. A kiadvány projektmenedzsere és szerkesztője Irene Dingel protestáns egyháztörténész, a mainzi székhelyű Leibniz-Institut für Europäische Geschichte vallástörténeti intézet igazgatója volt. A gondosan kidolgozott kötet 1712 oldalas, és kiegészül az említett két forráskötettel.)

A Konkordiakönyv negyedik kötete tartalmazza továbbá – Luther három hitvallása és Melanchthon értekezése címmel – Reuss András ugyancsak alapos, igényes tanulmányát, amely a három hitvallás teológiai és történeti értelmezését nyújtja. Ezt pedig a szintúgy tudományos igényű és nagyon hasznos függelék követi, benne a kötetben említett személyek életrajzi adataival, a közölt szövegek magyar fordításainak, illetve a forrás- és szövegkiadásoknak, valamint a felhasznált irodalomnak a jegyzékével.

A Konkordiakönyv 4. abban a sorrendben közli a hitvallási iratokat, amely az 1580-as első latin és német kiadástól kezdve hagyománynak tekinthető, a szerkesztő viszont tudatosan eltér a korábbi magyar fordításoktól abban, hogy következetesen végigvisz két újítást. Az egyik, hogy a Hiszekegy helyett az Apostoli hitvallás vagy Hitvallás megnevezés alkalmazását tartja helyesebbnek. A másik, hogy a kátékban felváltotta a köznyelvben ma már nem használt, régiesnek tűnő atya szót az apa szóval ott, ahol a földi szülőről van szó; minden más összefüggésben azonban megmaradt az atya.

A kiadvány szerkesztőjénél szebben én sem fejezhetem be a röviden ismertetett alapmű ajánlását: „Legyen ez a kötet is sokszor forgatott eszköz kézben, fejben és szívben, hogy az evangéliumot tisztán hirdethessük és tanítsuk, s mindannyian együtt növekedjünk az igaz hit ismeretében és megélésében.” 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 43–44. számában jelent meg 2019. november 3-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.