A nyolc diák a szakgimnáziumi érettségi és az élelmiszeripari technikusi képzettség megszerzése után folytatta tanulmányait, hogy a szakképzésben elérhető legmagasabb szinten sajátítsa el a bor- és pezsgőkészítés ismereteit. Erre a vizsgára már a saját borukkal érkeztek, amelynek elkészítése az utolsó tanulmányi év feladatai közé tartozott. Technikusi képzésük során tanultak higiéniát, munkavédelmet, tűz és balesetvédelmet, valamint minőségbiztosítást is. A szakmai tárgyak között pedig laboratóriumi gyakorlat (élelmiszeripari és borászat) is szerepelt.

A diákok rendszeres résztvevői voltak a különböző borversenyeknek, kezdetben felszolgálóként figyelhették, hogyan zajlik a tételek bírálata. Később szaktanáruk, Filus János ösztönzésére az értékelésbe is bekapcsolódtak.

Részt vettek a Kiskőrösön megrendezett Nemzetközi Kadarka Borversenyen és három országos borversenyen is (Miklós Napi Rozé Borverseny – Kunszentmiklós, Evangélikus Borverseny – Révfülöp, Országos Cserszegi Fűszeres és Irsai Olivér Bor-és Pálinkaverseny – Soltvadkert), de a környező települési borversenyeken (Akasztó, Kaskantyú, Kecel, Kiskőrös) is felszolgáltak vagy segítettek a bírálóknak. Évről évre egyre több ismeretre tettek szert, de a legintenzívebb fejlődést az utolsó év hozta, amikor már a saját borukat is versenyeztethették, kóstoltathatták.

A vizsgán – igaz, most kevésbé ünnepélyes keretek között –, de bemutatták az eddig elnyert elismeréseket, okleveleket, minősítéseket. Az eredmények értékét növeli, hogy a diákok felnőtt mezőnyben, az országosan és nemzetközileg is elismert borászatokkal versenyezve állták meg a helyüket.

Maga a vizsga nyugodt körülmények között zajlott. A vizsgadrukk alig volt érzékelhető, s ez nem az arcokat takaró maszkok miatt nem látszott, hanem a biztos szakmai tudásnak, a kitartó felkészülésnek köszönhetően alakult így.

A vizsga első részében a szőlőtermesztés munkálataiból és a borkészítés során adódó feladatokból – tételhúzással – adtak számot a tanulók. Ehhez a feladathoz minden évben hozzátartozik a traktorvezetés, a permetezőgép használata, a borfejtés és -szűrés. A tanterület szőlősorai között, a borpincében és a járványügyi előírásoknak is megfelelően kialakított vizsgahelyszíneken serényen folyt a munka. A diákok gyakorlott mozdulatai elárulták, hogy számukra ezek a tevékenységek már a mindennapok részét képezik, ezekkel a feldatokkal legtöbbjük a napi munkája során is találkozik.

Többen már familiáris hagyományt visznek tovább, borászként is a családi vállalkozásban dolgoznak majd. De vannak olyan „első generációsok” is, akik tanulmányaik során kerültek közel ehhez a szakmához és ma már borászatban képzelik el a jövőjüket.

A vizsga második részében az intézmény 12 hektáros tanterületén megtermelt szőlőből készült borok: a cserszegi fűszeres, a bianka, a kékfrankos rosé, a kadarka, a pozsonyi fehér és az ezerjó bemutatására és kóstoltatására került sor. A diákok által választott fajtából készített bor palackozása, sőt még a címke tervezése is a felkészülés része volt.

Bár az idén elmaradt a PPT-bemutatóval támogatott szóbeli számadás, mégis egy olyan teljes értékű vizsga részesei lehettünk, ahol a gyakorlati bemutatót a szakmai párbeszéd egészítette ki.

A vizsgabizottságtól és az iskola gyakorlott borkóstolóitól folyamatosan érkeztek a borra vonatkozó kérdések, amelyekre gyors és határozott válaszokat adtak a vizsgázók.

A versenyeken és a valós munkakörülmények között megszerzett tapasztalat itt látszott meg igazán, a komplex gyakorlati vizsga teljesítése nem okozott gondot senkinek. Mindenki sikeres vizsgát tett, a vizsgaelnök értékelő szavait követően Szentgyörgyiné Szlovák Mária büszkén dicsérte a vizsgázók munkavégzését, megemlítve, hogy azt is észre kellett venni, hogy a vizsga után mindent elrakodtak és feltakarították a munkaterületüket „úgy vizsgáztak, mint ahogyan dolgoznak: ÉRETTEK.”