Sándy Gyula
Belülről élte meg ezt az igényt Sándy Gyula is, egyházunk két világháború közötti főépítésze. Sándy Gyula 1868-ban született Eperjesen, még gyermekként került Budapestre. A budai Evangélikus Elemi Iskola és a Főgimnázium elvégzése után a Műegyetemen szerzett építészmérnöki diplomát. Steindl Imre és Pecz Samu volták rá nagy hatással, pályáját ez utóbbi irodájában kezdte. A Műegyetem Építésszerkezettan tanszékének több, mint két évtizedig volt nyilvános, rendes tanára.
Számos középület tervezője – legismertebb közülük a jelenleg felújítás alatt álló Széll Kálmán téri Postapalota – ő elsősorban mégis templomépítőként tekintett magára. „Napsugáros tornyok épülése közben nagy és nemes volt lelkem hivatása” – vallja önéletrajzi írásában. Az evangélikus egyház számára közel 50 templom tervezésére kérték föl, amely közül 27 épült meg országszerte.
A protestáns helyőrségi templom pályaterve
A gazdag életműből az Evangélikus Országos Múzeum állandó kiállításán egy tervvázlatokban fennmaradt, feltehetően Mátyásföldre tervezett protestáns helyőrségi templom makettje látható. A templom egyaránt szolgálta volna a katonaság evangélikus és református híveit is.
A templom külső megjelenése Sándy építészetére jellemzően konzervatív, letisztult formavilágú, az oromzatok díszítő elemeit az erdélyi és felvidéki ún. pártázatos reneszánszból kölcsönzi. A főbejáratot keretező, két hatszögű, alacsony torony középkori várak emlékét idézi. A hangsúlyos tornyok Sándy templomépítészetének alapelemei, és azt az erőt fejezik ki, amit az „Erős vár a mi Istenünk” köszönésünkben is megfogalmazunk. A templom csúcsát díszítő csillag viszont a református szimbolikában elterjedtebb, a napkeleti bölcseknek felragyogó csillagra utal.
A templom alaprajzi elrendezése is igazodik mindkét egyház – a református centrális és az evangélikus hosszanti téralakítás – hagyományaihoz. A nyolcszög alaprajzú, boltozattal kupolaszerűen fedett épület számára a főbejárati és liturgikus terek meghosszabbítása mégis kijelöl egy hosszanti tengelyt. A kétféle téralakítás ötvözésén túl a terv igazán különleges és újító megoldása a liturgikus tér kialakításában rejlik. A liturgikus teret Sándy ugyanis forgószínpad-szerűen, változtathatóan képzelte el. A forgatható szerkezet egyik állásában, az evangélikus liturgiának megfelelően, a főtengelyben az oltárt és tőle jobbra a szószéket helyezi el. Másik állásában, a református liturgiának megfelelően, középre kerül a szószék és elé az úrasztala. A múzeum kiállítási makettjén a látogatók számára is kipróbálható, azaz változtatható a kétféle elrendezés.
A Mátyásföldre tervezett templom magán hordoz számos, Sándy Gyula templomépítészetére jellemző stílusjegyet, egyedülállósága azonban abban rejlik, hogy az építészet nyelvén fogalmazza meg a két protestáns egyház szoros, egymás hagyományait tiszteletben tartó együttműködését.