Luther Márton 95 tételét 1517-ben tűzte ki a wittenbergi vártemplom kapujára. Ando György, a Békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum igazgatója hangsúlyozta, a jeles esemény előtt méltóképpen akartak tisztelegni, ezért Várkonyi János festőművész reformációval kapcsolatos képeit is bemutatják a Múzsák Termében, valamint az evangélikus egyház és a múzeum gyűjteményéből talán még a hívek előtt sem ismert kincseket is kiállítottak az előtérben.

„Kutyej Pál, a békéscsabai evangélikus egyház igazgató-lelkésze javasolta egyházközségük egyik legnépszerűbb művészének önálló kiállítását a reformáció évfordulójára, ehhez társított a múzeum egy kamaratárlatot az evangélikus identitás és a közösségek megerősítését is szolgáló ünnepre – ecsetelte Gyarmati Gabriella művészettörténész, a tárlat koordinátora. – Ez a kiállítási egység szeretné megidézni Luther Márton személyét, egyben az evangélikus egyház elmúlt három évszázadának jellemző tárgyi anyagába nyújt betekintést.”

Méltán számíthat a látogatók érdeklődésére az a kuriózum jellegű, 1727-ben született kézírásos Tranoscius, amelyet alkotója magas művészi értéket képviselő szabadkézi rajzok sorával díszített. Az evangélikus szlovákok hagyományos énekeskönyvét azon az oldalon kinyitva mutatja be a múzeum, amelyen a női felsőtesttel és hosszú halfarokkal bíró keveréklény, egy sellő látható.

Az ábrázolás aszimmetrikus volta miatt kialakuló üres felületet a rajz alkotója a sellő kezében tartott nagyméretű virágok foltjával töltötte ki. A népművészeti hagyománnyal ellentétben azonban madarat nem ültetett a virágokra. Látható a Funebrál, vagyis az evangélikus szlovákok halotti énekeskönyve is.

Egyháztörténeti szempontból is jelentős az a liturgikus célt szolgáló, az úrasztali edények közé tartozó bortartó ón kanna, amelyre a csabai evangélikus elődök az 1737-es évszámot vésették. Ez a kanna és az előbbi, kézírásos Tranoscius azon évtizedekben született és kerülhetett Békéscsabára, amikor a terület elnéptelenedése miatt Mária Terézia többek között szlovákokat telepített Békés megyébe.

Szerepel a tárlaton egy Palurik Judit feliratú, ezüstözött keresztelő kancsó, valamint egy finom kivitelű kehely, egy cibórium (ostyaőrző doboz) és egy paténa (ostyatartó tányér) alkotta tárgyhármas is az 1876-os esztendőből. A reformátor személyét egy szoborral és két portréval idézi meg a kiállítás, melyek közül az egyik Luthert ábrázolja Wartburg várában, ahová 1521. május 4-én Bölcs Frigyes választófejedelem utasítására szállították. Luthert gyermekkorától kezdve ördögök, rossz szellemek és démonok zaklatták, a későbbiekben legalábbis ezzel magyarázta depresszióját.

Wartburgi tartózkodása alatt félelmei az ördögi behatásoktól egyre erősödtek. Imádkozással, énekléssel vagy nagyon drasztikus módszerrel védekezett az ördöggel szemben. Egyik éjjel felébresztette az ördög, mire Luther egy merész dobással hozzávágta az őt megkísértőhöz és társaihoz a tintatartót. Ez a legendás jelenet is látható az egyik festményen, mely Gálik János igazgató-tanító és felesége, Zahorán Zsófia hagyatékaként került az evangélikus egyházhoz.

Isteni ajándékok felfedezése
A Reformáció 500 című tárlattal kapcsolatban Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke kiemelte, a lutheri egyházújító mozgalom nem más, mint Isten ajándékainak újra felfedezése, visszatérés az élet forrásához: a teremtő, megváltó és megszentelő Istenhez. A visszakapott ajándékok sorában első helyen a Szentírást említette, amit Luther anyanyelvi fordításban adott az emberek kezébe, hogy közvetlen kapcsolatuk legyen Urukkal. Meghirdette, hogy Isten kész minden emberrel érthetően, a saját nyelvén kommunikálni. A német reformátor Isten ajándékát fedezte fel a házasságban, ő maga is példás családi életet élt. Ajándékként tekintett a munkára, a muzsikára és a képzőművészetekre is. Ezért láthatók bibliai üzenetet hordozó, többnyire Jézus életét ábrázoló képek, festmények és szobrok a legtöbb evangélikus templomban.