A kérdésre, hogy a német és katolikus egyház miért hangsúlyozza a közös vonásokat a két egyház között a reformációi emlékév során, egyszerű a válasz: mert annak ellenére, hogy hajlamosak vagyunk a minket elválasztó különbségeket kihangsúlyozni, nagyon is sok a közös vonás bennünk. Fontos, hogy tudatosan forduljunk az egységhez vezető ökumené irányába – mondta a bíboros.

Reinhard Marx a reformációi emlékév, illetve jubileum mellett egy harmadik kifejezéssel, a Krisztus-ünneppel élve kíván emléket állítani annak, hogy a reformátorok nem egy új egyházat akartak alapítani, hanem egy újfajta megközelítésben akartak Jézus Krisztusra felmutatni és az ő evangéliumát a középpontba helyezni.

Bár a reformáció és az arra adott katolikus válasz először a különböző hitvallások és az egymástól való elhatárolódás korát hozta meg, de vitathatatlan, hogy voltak a katolikus egyházra nézve is pozitív eredményei, amelyekből a kardinális kettőt emel ki:

Az egyik a Szentírás felértékelődése, mind az istentiszteleteken, mind pedig az egyén és a gyülekezet életében; a másik pedig az egyházi zene gazdagodása.

A kérdésre, hogy az egyházak közötti különbségek veszítenek-e jelentőségükből a mai keresztények körében, Marx kardinális válaszul arra mutat rá, hogy ez a nagyon elvilágiasodott mindennapokban valóban így tűnhet, ugyanakkor sok olyan párkapcsolat létezik, melyek során a társak, a különböző felekezetek tagjaiként szenvednek e helyzettől.

Nem cél az uniformizálás, hiszen a különbségek (amennyiben nem kirekesztőek) gazdagítanak is, de mindenképp hálára ad okot az ökumené jegyében történő együttműködés, amely immáron sok szinten valósul meg. Így a 2017-es Krisztus-ünnep jegyében is.