Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Mit jelent ez a szó: kegyelem? Jelent-e még valamit számunkra a 21. században? Érzünk-e valami felemelő, magasztos vagy szívet szorongató érzést, amikor kiejtik, vagy kiejtjük szánkon: kegyelem? Félek: nem. Félek, ez a szó is olyanná vált, mint oly sok egyházi kifejezés. Kiüresített, lejáratott, elhasznált. A lelkészek még használják, talán többször is, mint kellene, egyfajta kötőszóként, amikor elfogy a mondanivaló. A hívek megszokták, talán bele sem gondolnak a szó valódi mélységébe, igazi jelentésébe. Az átlagember meg nem érti, de őt igazán nem is érdekli. Ez ma a kegyelem.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.