– Immáron évek óta a Balatonboglárra látogatók nemcsak a déli part szépségével, hanem a strandon az evangélikus közösség sátrával is találkozhatnak. Honnan jött a strandmisszió ötlete?

– A strandmisszió kialakulása egy folyamat volt. Az első élmény 2009 nyarának végéhez kapcsolódik. Akkor jártam először Balatonbogláron. Egy megbeszélést megelőzően lementem a strandra, hogy körülnézzek. Bár még nem volt konkrét gyülekezeti tapasztalatom, mégis – már a parton – óriási kontrasztot éreztem. Tele volt fiatallal, szólt a zene, az emberek jól érezték magukat, élt a part. Közben tudtam azt, hogy egy nehéz helyzet fogad itt, hiszen a korábbi lelkész, Zsíros András elmondta, hogy nagyobb gyülekezeti mozgás nincs. Akkor döbbentem rá, hogy le kell jönni a partra, nyitni kell az emberek felé ahhoz, hogy gyülekezeteink fennmaradjanak és tele legyenek életvidámsággal, lüktetéssel. Egy közösség akkor lehet élő, ha sokféle ember alkotja. 2010 nyarán mentünk le először a partra és mutattuk meg magunkat az érdeklődőknek.

– Hogy kell elképzelni ezt a jelenlétet? Hogy fogadja a strandoló, pihenni vágyó közönség az evangélikus közösség jelenlétét?

– Ez egy rendezvénysátor, amit próbáltunk úgy berendezni, hogy már messziről egyértelművé tegyük, hogy kik vagyunk, hogy aki idejön, az a Balatonboglári Evangélikus Egyházközséggel találkozik. Azt is világossá akartuk tenni, hogy mi nem „térítgetni” jöttünk ide, hanem részesei akarunk lenni az emberek életének és meg akarjuk magunkat mutatni, hogy ismerjenek meg minket. Minden nap van egy kézműves foglalkozás más-más témával. Ez az, amely a gyermekeket és velük együtt a szülőket behozta hozzánk. A sátor egy kis sarkát leválasztva egy kis kápolnát hoztunk létre, ahova el lehet vonulni. Könyvtárat is rendeztünk be, ahonnan kölcsönözni lehet novellákat, melyekről aztán beszélgettünk. Minden napnak lelki témát is választottunk. Sokszor a víz mint téma kerül elő, vagy a pihenés kerül a középpontban. Olyan kérdéseket kerestünk, amik az ott pihenők számára ismerősek lehetnek.
Információs pont is akarunk lenni, hogy a betérőknek az életterükhöz közeli gyülekezetről, az evangélikusságról ismeretet tudjunk átadni. Azt tapasztaltuk, hogy napi negyven-ötven ember az eddigi években úgy jött be a sátorba, hogy ott is maradt. Négy teológus-hallgató a segítőm, Kányánszky Eszter, Szőllős Mátyás, Németh Gábor és Bartos Mónika. Ők négyen alkotják azt a magot, akikkel megálmodtuk és működtetjük a strandmissziót. Tavaly nagy örömünkre Gömböcz Elvira is velünk volt. Mindenki azt kérdezi, hogy a helyi gyülekezet mit profitál a strandmisszióból? Természetesen sok mindent, de tudnunk kell, hogy a mi küldetésünk az, hogy az evangéliumot hirdessük. Ez nemcsak a helyi gyülekezetre értendő, hanem mindenkire, aki látókörünkbe tartozik, így a Balatonbogláron pihenők számára is elérhetőek vagyunk.

– A domboldalon található evangélikus templom év közben sokszínű programokkal várja az embereket. Különböző irányokból, érdeklődési körökből kiindulva próbáljátok az érdeklődőket megszólítani, invitálni.

– Számomra a gyülekezetben nagyon hamar világosan vált, hogy egy szórványban élő gyülekezetben a klasszikus evangélikus alkalmakra építve nem leszünk életképesek. Olyan programokat, közösségi alkalmakat kell kínálnunk, amelyek azok számára is vonzólehet, akik nem evangélikusok, nem tartoznak közösséghez. Így jött a gospel kórus, a baba-mama kör, vagy a fotókör – melynek kiállításmegnyitója múlt szombaton volt – ugyanúgy, mint rajzkör ötlete. Adománypontot is működtetünk, de fontosnak érezzük váló-háló programunkat is, mely elvált emberek találkozási pontjává vált. Olyan tevékenységek ezek, melyeknek mindegyiknek vannak önkéntes vezetői, akik magas színvonalon végzik ezt a tevékenységet nálunk. Természetesen klasszikus bibliaórát is tartunk, de rá kell döbbennünk, hogy ez már nem vonzó az emberek számára. Egy filmklubbon, kézműves programokon sokszor több tartalmat tudunk átadni azok közvetlensége folytán, mint a bibliaórán. Kiállításokkal, koncertekkel, kulturális estekkel színesítjük az életet. Nem hiszem, hogy az az üzenet, amit mi képviselünk ósdi vagy régi tartalom lenne! Isten igéje mindig friss üzenet, így mi is különböző módon szólítjuk meg az embereket. Tapasztalatom, hogy ezekből a körökből mindig maradnak a gyülekezet látókörében egyes személyek. Egy gyülekezet helyszíne, tere, nem csupán egy spirituális tér, hanem kulturális befogadótér kell hogy legyen ahhoz, hogy az emberek otthon érezzék magunkat nálunk.

– A fentiek alapján nem futamodsz meg a feladatoktól, mégis, sokszor futsz. Hogyan alakult ki a „fut-a-pap” kezdeményezés?

– Ez közel két évvel ezelőtt egy kicsit kényszer is volt. Amikor az ember elér egy életkort, akkor rájön, hogy életmódváltásra van szüksége. Sok mindent le lehet rakni spirituálisan az Isten elé, de számos nehézségtől meg lehet szabadulni a sport által is. Így elkezdtem futni, viszont nem szerettem egyedül sportolni. Lassan egy öt-hat fős kör kialakult, akik csatlakoztak hozzám. Futást követően olyan teológiai beszélgetéseink lettek, amikre mind a mai napig vágyom, hogy bárcsak lenne ilyen beszélgetésem gyülekezeti tagjaimmal is. Nagyon őszinte, mély beszélgetések vannak egy ilyen kocogás alkalmával. Az egyházunkban is inspiráló lehet ez másoknak is, hogy szükség van sportolásra, hogy bírjuk azt a kihívást, ami előttünk van.

– Balatonbogláron mikor nyílik meg a strandmisszió sátra?

– Július elsejétől, azaz hétfőtől vasárnapig költözünk le a strandra. Idén először próbálkozunk azzal, hogy lent, a Balaton partján vasárnap hajnalban egy istentiszteletet tartunk. Egy nyitott térben leszünk, ahol bárki csatlakozhat hozzánk. Minden este a sátornál gyertyagyújtást tartunk, hogy a nyüzsgő parton felkínáljuk a csendre is a lehetőséget. Minden nap reggel kilenctől este hét óráig megtalálhatóak leszünk bárki számára, aki kíváncsi ránk.