Mi köze az egyháznak a street arthoz vagy a graffitihez? Elsőre talán az a válaszunk, hogy szerencsére semmi, a beszélgetést hallgatva azonban rájöhetünk, hogy „sajnos szinte semmi”. Az utcai művészet bár nem 20. századi jelenség – például az első keresztény témájú graffitik az istentiszteletek helyszínét jelölték a katakombák bejáratánál –, mégis az 1920-as évektől kezdett meghatározó művészeti irányként megjelenni. A tiltott, tűrt, mára sok szempontból támogatott street art nem egyszer társadalmi kérdésekre reflektál, a művészetet az utcára viszi, és jó esetben társadalmi párbeszédet indikál. Ebből a megközelítésből mutatott rá Dejcsics Konrád, hogy sajnos a fiatalok még a templom falához se mennek oda, hogy ott „nyomot hagyjanak”. Természetesen a dispután részt vevők ezzel nem a rongálást támogatták, sokkal inkább arra hívták fel a figyelmet, hogy a párbeszédre, a társadalmi kérdésekre reflektálásra, a művészettel történő együttműködésre jó lenne, ha nyitottabbá válna az egyház.

A megalapításának harmincadik évfordulóját ünneplő budapesti Ludwig Múzeum Felülírás című kiállításához kapcsolódó rendezvényen a beszélgetőtársak többek között a tárlaton is látható Keith Haring Szárnyasoltár című alkotásán keresztül mutatták be, hogy a kortárs művészet és az egyház milyen kapcsolódási pontokat találhatna. Az oltár szerepének kérdése már megosztotta a beszélgetőtársakat – Dejcsics Konrád a közösség fontosságát hangsúlyozta, kiemelve, hogy egy túlzottan dinamikus műtárgy megtörheti a gyülekezeti közösség koncentrált figyelmét, míg e sorok írója a művészet mint lehetőség mellett érvelt –, ugyanakkor egyetértés volt abban, hogy a templomtérben mai, kortárs és újító szemléletű, egyúttal az igényességet megfogalmazó, teológiailag helyes alkotásokra van szükség.

Míg korábban az egyház mecénási szereppel bírt, és a művészetnek témaadója volt, addig a 18. századtól megváltozott és jelentősen elkülönült az egyház és a művészet viszonya. Ettől kezdve – Max Weber megállapítása szerint – „a művészet olyan, egyre tudatosabban felfogott, független értékek kozmoszává vált, amelyek saját jogukon léteznek”. Mindez azonban nemcsak a művészet és egyház, hanem az egyház és világ kérdésében is tetten érhető és megfigyelhető. Dejcsics Konrád a beszélgetésen elmondta, hogy az egyház régebben felülről jelentette ki tételeit, azonban az egyházi visszaéléseknek, mulasztásoknak köszönhetően etikai rendszere megdőlt, és így az emberek megkérdőjelezik az egyház szavát. Arra a kérdésre, hogy mit lehetne tenni, a beszélgetőtársak elmondták, hogy az egyház részéről a transzparencia, a megmondói szerep helyett az emberek mellett állás lehet egy járható út. A disputa során felelevenítették a pannonhalmi Arcus temporum fesztivál keretében megrendezett, Kibékülés című kiállítást, valamint evangélikus részről az Ámos Imre és a 20. század és az Imák Auschwitz után című kiállításokat. Ezek mind a kortárs képzőművészettel történő együttműködésen alapulva egyházi oldalról a saját mulasztás tényét és fájdalmát vállalják fel és mutatják be.

A beszélgetés itt nézhető meg:

Az Asztali beszélgetések sorozat közelgő rendezvényei:

Európa – Iszlám és kereszténység?
Petőfi Irodalmi Múzeum, 2019. február 28., csütörtök 18.00
Béres Tamás és Sulok Zoltán disputája
https://www.facebook.com/events/317485782205988/

Éheztem, és ennem adtatok?
Petőfi Irodalmi Múzeum, 2019. március 28., csütörtök 18.00
Fabiny Tamás és Röhrig Géza disputája
https://www.facebook.com/events/484376532087006/

Korniss Dezső és Vajda Lajos üzenetei
Petőfi Irodalmi Múzeum, 2019. április 25., csütörtök 18.00
Kolozsváry Marianna és Pataki Gábor disputája
https://www.facebook.com/events/2247836248827902/