Susan Swartz festőművész kiválóan installált alkotásai bár a természetből merítenek ihletet, mégsem „csak” azt adják vissza, sokkal inkább a élővilágból merített tiszta, a léleknek szóló üzenetekre támaszkodnak. Alkotásai között járva az embernek olyan érzete támad, mintha a szél, a víz, a fák megidézett világába érkezett volna, ahol minden a természetről, a teremtett értékekről tesz tanúbizonyságot. Susan Swartz alkotásai – mint ahogy a művész is fogalmazza – szemlélődésekre támaszkodnak. A természet lenyomatai jelennek meg a műveken, melyek olyanok, mintha a flórából merített meditációk lennének. Nemhiába találkozunk a festmények címeiben sem a elmélkedéssel – Az elmélkedés szövete, Leleplezett elmélkedés stb. –, hiszen e művek egyszerre foglalkoznak a teremtett világ értékeire való fókuszálással és az emberrel, annak a helyével, egyben a természet és ember viszonyával. A festői érzékenységgel kimunkált művei nem didaktikusak, sokkal inkább sugallóak. A csöndben közel hozzák a minket körülvevő értékeket.

Susan Swartz alkotásait nézve könnyen elfoghat bennünket a vágy, hogy Reményik Sándor A teremtés hat napja előtt című versét idézve – „Te láttad az erdőt, / Mielőtt erdő lett volna. / Mielőtt a vizek a szárazföldtől / Elválasztattak volna” – közelebb kerüljünk a természet által mára már csak legtöbb esetben sejtetett eredő tisztasághoz. A festőnő képei ugyanakkor Tóth Árpád Őszi kérdés című lírájával is mutatnak párhuzamosságot – „Jártál-e mostanában a csendes tarlón este, / Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér” –, ami alapján feltehetjük magunknak a kérdést, hogy nem lenne-e jobb az élet, ha a minket körülvevő, éltető világgal szimbiózist alkotnánk. Mindezek a művek alapján korántsem az elvágyódás, a rousseau-i „vissza a természetbe” elvek 21. századi megfelelői, sokkal inkább a felismerésé, hogy az ember olyan környezetben tud igazán kibontakozni, a szépre, az értékre figyelni, ami tiszta, nemes, jó. Az élővilág ugyanis egyszerre hordozza az ősi, korhoz nem kötődő elemek erejét és a folyamatos, körforgásszerű változásai által megjeleníti az élet, a lét számos kérdését.

A Személyes utak című kiállítás kurátori leírásában a művész alkotásairól olvashatjuk, hogy „az amerikai képzőművész Susan Swartz legfőbb témája a természet és a festészet spiritualitásán való elmélkedés. Festményei meditatív hangulatának megértése egy másfajta látásmódot kíván, mivel munkája nem fogalmaz meg egyértelmű témákat és nem is emeli el az absztrakciót a téma szintjére. Inkább a szépség és az esztétika kategóriáit vizsgálja saját, merőben személyes nézőpontjából. Swartz festményei egy olyan művész alkotói törekvésének a kifejeződései, aki arra invitál bennünket, hogy komolyan elgondolkodjunk létünk határain és felépítésén”. És valóban! A természet és a meditáció megismerésének és megismertetésének mélysége sugárzik az alkotásokon keresztül a nézőre. Minderről eszünkbe juthat Aquinói Tamás bölcsessége, mely rámutat, hogy „ha a teremtmények jósága, szépsége és csodálatossága oly nagy örömre indíthatja az emberi lelket, Isten saját jóságának kútfeje (összehasonlítva a teremtmények parányi jóságával) mennyivel inkább maga felé fordíthatja a felindult emberi elméket”. S ha a 13. században élt teológus szavaira támaszkodunk, könnyen észrevehetjük, hogy az absztrakt festmények nemcsak a természetet fogalmazzák át, sokkal inkább a keresést, a vágyódást, az elmélkedésből fakadó felismerést jelenítik meg. A kiállításon mindennek csúcspontjaként juthatunk el a Mennyország című alkotásig. Itt a természet harmóniáját magán hordó, azonban a másutt is alkalmazott sárga, barna, égkék, vörös, zöld és lila színeken túl az arany felcsillanása által a természeten túlira mutató tartalom, a dicsőség felfénylésének halvány jele áll a középpontban.

„Célom, hogy érzelmeket váltsak ki. (…) Azt festem, amit Isten adott, és munkámon keresztül olyan emberekkel vállalok közösséget, akik azt mutatják meg, milyen törékennyé válik világunk” – fogalmazza ars poeticájában Susan Swartz. Míg az előbbi, benső folyamatról már tettünk említést, érdemes kiemelni, hogy a művész nemcsak alkotásaival küzd a természeti értékek megőrzéséért, hanem aktivistának is tekinti magát. Mint a kiállítás leírásában is olvasható, a festőművész „részt vesz a víz- és a levegőszennyezés ellen tiltakozó környezetvédelmi kampányokban, dokumentumfilmeket támogat és készít”. Így az alkotói folyamatban megjelenő tisztaság iránti vágy kiegészül a fizikai tenni akarással, a környezet javításáért tett többféle akcióval. Susan Swartz Személyes utak című kiállítása nem természetvédelmi kiáltvány, hanem – Győrffy Ákos lírájához hasonlóan – halk felhívás, hogy merjünk a teremtett világgal szimbiózisban élni. Ugyanakkor e művek hitvallások is, melyek a művészet szelíd módján a teremtett világ alkotójára is emlékeztetnek.

Asztali beszélgetések… – Keserű Katalin és Kodácsy-Simon Eszter beszélgetése
Budapest, Ludwig Múzeum; 2017. január 26. (csütörtök) 18:00
A Ludwig Múzeumban látható Susan Swartz Személyes utak című kiállításhoz kapcsolódóan a  művészettörténész és a teológus beszélget a kiállított alkotások által felvetett kérdésekről.
Disputapartnerek:
Keserű Katalin – Széchenyi-díjas művészettörténész, az ELTE Művészettörténeti Tanszékének professor emeritusa
Kodácsy-Simon Eszter – teológus, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanszékvezetője
Moderátor: Galambos Ádám evangélikus teológus

Susan Swartz: Személyes utak
Budapest, Ludwig Múzeum
Megtekinthető: 2017. január 29-ig.