A csoport tagjai, a szekszárdi iskolákban hetedik évfolyamot végző evangélikus és református hit- és erkölcstanosok (Baka István Általános Iskola, Babits Mihály Általános Iskola, Garay Gimnázium) 2015 tavaszán Zsibriken jártak, ahol az ott gondozott szenvedélybetegek küzdelmeivel, sorsával ismerkedhettek meg.

November közepén pedig a sárszentlőrinci cigány missziót látogatták meg, ahol az ottani evangélikus közösség vezetői Karlné Csepregi Erzsébet lelkésznő és Bakay Péter lelkész, cigány missziói referens és a gyülekezet cigány képviselői fogadták a szekszárdi tanulókat és kísérőiket.

Csepregi Erzsébet a cigánysággal kapcsolatos pozitív gyermekkori élményeiről beszélt köszöntőjében.

Bakay Péter párbeszédre biztató előadást tartott, melynek fókuszában a cigányokra vonatkozó előítéletek álltak. A cigány szó hallatán sokakban óhatatlanul felmerül az elutasítás és a félelem érzése. A vetített képi megfogalmazások nagyon szemléletesen mutatták be a magyarság és a cigányság közötti lehetséges viszonyokat, a teljes elutasítástól az egymás elfogadása, hordozása stációig. Az előadó a tanulókat és a cigány közösség tagjait is bevonva próbált a miértekre választ találni.

A gyerekek nehezen nyíltak meg. Ez is jelzi, hogy mindannyiunknak sok feladata van ezen a téren. Oldottabbá tette a párbeszédet, hogy a közösség cigány tagjai láthatóan őszintén beszéltek magukról, a magyarsággal való együttélés gondjairól és a cigány társadalmon belüli ellentétekről is.
Bakay Péter cigány missziói referensről tudnunk kell, hogy egész életét végigkíséri a kisebbségi lét iránti érzékenység, ahogy azt Gáncs Péter elnök-püspök a Wallenberg-díjat odaítélő ajánlásában is megfogalmazta. Így nála hitelesebben nem lehetett volna ezt a kérdést kibontani és arra a jó választ megtalálni.

A szeretet és az őszinteség elűzi a félelmet! A cigányok mások, de a cigányság számára mi is mások vagyunk. Ezt el kell fogadnunk.

Egyet kell értenünk azzal a megállapítással, hogy nem arról van szó, hogy lehajlunk a másik emberhez és felemeljük. Ez Isten privilégiuma. Nincs tehát magyar lehajlás és cigány felemelés. Odafordulás van, egyenlők egymás felé fordulása. (Tükör, 2014, 1;2)

Péter szavaival élve: „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli Őt és igazságot cselekszik.” ApCsel 10,34-35.

A program során délben közös asztalhoz ültünk. Vendéglátóink „csibés lecsóval és punyával” (kenyér) kínáltak bennünket.

Ezt követően sétálunk a faluban, megnéztük Balassa János (1814–1868) szülőházát, aki a magyar orvosképzés egyik úttörője volt. Majd azt az emlékházat, amelyben Petőfi tanult az 1832/33-as tanévben.

Az evangélikus templom falai között a tanulók játékos feladatot is kaptak. Meg kellett keresniük azt a padot, amelyen Petőfi csínytevését fedezhették fel. A padba véste a PS monogramot.

Reményt érzünk arra, hogy a kisdiákok, de a felnőtt kísérők is emberlátásban és hitben gazdagodva térhettek haza.

A cikk szerzői evangélikus presbiterek