GYŐRI JÁNOS 100

DIÁKÉVEK

1914. május 14-én Gyulán született. A háborús körülmények miatt a református templomban keresztelték meg. Rendőrfőtiszt édesapját Békéscsabára helyezték, így tanulmányait a Békéscsabai Evangélikus Gimnáziumban jelesen végezte. Konfirmációja hatására, és édesanyja ambicionálására jelentkezett a Soproni Egyetem Hittudományi Karára.

A teológia elvégzése után Vadosfára helyezték ahol az iskolatemplomba oltárt építtetett és a hittanosokkal színdarabot adott elő. Szolgálata lelkesítő, gyülekezetépítő volt, de a lelkében még mindig kereső segédlelkész  kedvenc éneke fogalmazta meg mi is hiányzik az  ő személyes életéből:

„Ó hadd szeressek, hűn, s igazán!

Ím így esdekelek, későn, korán.”

Ekkor hallott a Finnországi ébredésről. Erről így írt naplójában: „Minden vágyam az volt, hogy kimehessek oda, mert úgy éreztem, ott én is megtalálom lelki békességemet. 1939- ben ki is jutottam oda. Körtikotiban laktam, és beiratkoztam a Helsinki Egyetemre. A hajnali óráktól sokszor délig tanulmányoztam a Bibliát. Elhatároztam, hogy valakitől kérek feloldozást. Miután ezt megkaptam, a mustasaari szeuraton sok résztvevő előtt boldogan tettem bizonyságot Jézus bűnbocsánatába vetett hitemről. Aznap este a kedves kis faházban nem jött álom a szememre. Csendesen fölkeltem, és kimentem a tengerpartra, ahol boldogan kiáltoztam: Napról-napra gondoskodott rólam az én szabadításom Istene. Siettem megírni ezt családomnak, barátaimnak, de még áldott emlékű Kapi Béla püspökömnek, professzoraimnak is, hogy döntöttem, Jézus útján megyek tovább mert elnyertem általa bűneim bocsánatát."

SZOLGÁLAT

A  finn-orosz háború kitörése miatt haza kellett jönnie. Hódmezővásárhelyen, majd Budapest-Deák téren munkálkodott. Itt ismerkedett meg a fiatalon elhunyt Gáncs Aladár vallástanár Mária nevű lányával, és ekkor szerezte meg lelkészi oklevelét is. 1942-től már a nagytarcsai gyülekezetben szolgált. 1943. október 23-én délelőtt a Deák téri templomban légiriadók közben zajló esküvőjük után aznap délután iktatták be nagytarcsai parókus lelkésznek.

A  Sztehlo Gábortól megörökölt Nagytarcsai Népfőiskolán 200-300 fős konferenciákat szervezett. Évente több 3 napos, vagy egy hetes evangelizáción is szolgált szerte az országban. Amikor betiltották az evangelizációkat, és a színdarabok előadását, hosszú hétvégés csendesnapokat rendezett. (asszonyok-, férfiak-, presbiterek, énekkarosok,  oltárlányok-, konfirmandusok,- stb... csendesnapja)

Közel negyven éves nagytarcsai szolgálata alatt minden reggel tartott istentiszteletet. Az általános iskola 8 évfolyamában végzett hitoktatás mellett a hét minden napján volt valamilyen alkalom. Imaóra,  bibliaóra férfiak, asszonyok, fiatal házasok, ifjúság, és a konfirmandusok számára. A szombati úrvacsorai előkészítő istentisztelet után vasárnap 9 órakor gyermekeknek, 10 órakor felnőtteknek tartott istentiszteletet, délután 3 órakor pedig vecsernyét azoknak az idősebb asszonyoknak, akik az ebéd készítés miatt nem tudtak részt venni a délelőtti alkalmakon. Vasárnap délután 2 órától gyermekbibliaóra, 4 órától énekkari próba (ezt felesége, mint kántor vezette), 6 órától felnőtt bibliaóra,  8 órától pedig az ifjúsági óra zárta a szokásos heti menetrendet.

Ezekhez jöttek az ünnepkörökhöz csatlakozó alkalmak: szeretetvendégségek, színdarabok betanítása előadása, valamint bizonyságtevő fiatalokkal, presbiterekkel való vendégszolgálatok sora más gyülekezetekben.

A rendszeres látogatás hétköznapi munkájának szerves része volt. A kórházakban és a faluban levő betegek mellett rendszeresen kereste fel a családokat lelki gondozással. A falu minden tagjával szoros személyi-lelki kapcsolatban volt. Ezek emlékei azok az igéslapok, melyeket kórházi látogatások, gyász, betegség, szülés, születésnap, házassági vagy  más évfordulókra és egyéb alkalmakra adott híveinek. Saját maga készítette a keresztelési, konfirmációi, esketési emléklapokat is.

A fényképezést és az akkor már mindenki számára elérhető normál 8 mm-es kamerákkal való filmezést se öncélú hobbyként használta, hanem  bevonta a szolgálatba. A gyülekezet életének dokumentálásán túl, (melyeket a szilveszteri szeretetvendégségen vetített le) „A Csillag és a Kereszt nyomában" címmel animációs oktatófilmet készített konfirmandusai számára.

1950-ben társadalmi munkával olyan imaházat építtet, melyben kora legmodernebb eszközeivel színdarabok előadására is alkalmasak.

1958-ban vásárolt egy Vörös Szikra magnetofont. A húsz kilós szerkezetet felcipelte a szószékre, felvette az igehirdetést, majd hét közben a gyülekezet betegeihez elvitte és lejátszotta. Magnója 1959-től évről-évre megörökítette, ahogy a szeretetvendégségen az ifjúság tagjai egy-egy igeverssel, és pár szóval fogadják körükbe a konfirmáltakat, míg azok ugyanígy köszöntik az utánuk következő évfolyamot. Szenzáció volt az is, hogy a hittan-tanévzáró ünnepi istentiszteleten  mind a nyolc évfolyam közösen hallgatta vissza saját  záróvizsgai szereplését a magnófelvételnek köszönhetően. Az állami tilalom miatt beszüntetett színjátszás hiányát azzal pótolta, hogy igaz történetek alapján hangjátékokat írt és készített.

Nagy szívósság, találékonyság és kézügyesség kellett ahhoz, hogy ebbe egy magnóval és egy mikrofonnal belekezdjen valaki. Hát még ha a stúdiót a téglapadlós, kongó imaház szolgáltatta.

1. Találékonyság:

Még aránylag egyszerű a feladat, mikor mondjuk egy párbeszéd alatt lépéseket, ajtónyitást, stb...  kell a háttérben a történéssel szinkronban egyszerre felvenni.  Vidám látvány volt amikor egy bánya jelenethez Fényes István bácsi a megadott jelre nagy csizmáival, mint egy rossz kisgyerek fürgén szétrugdosta az imaház közepén egymásra halmozott fapadokat, ezzel szolgáltatva a bányaomlás robaját. Megoldandó feladat volt azonban, hogy a padok zajában ne vesszen el a menekülők hangja. A túlvezérlés elkerülését, és a helyes arányokat csak a mikrofontól való távolságukkal lehetett beállítani. Azt már nehezebb kivitelezni, ha folyamatosan több ideig kell valami atmoszférát biztosítani, mondjuk egy madárdalos erőben játszódó jelenetben. 

2. Kézügyesség:

Az erdei atmoszférához  például  egy Orion rádióval egybeépített lemezjátszó monstrumot használt. Feltette Hacki Tamás füttyművész bakelit lemezéről azt a slágert, melynek közepén volt egy másfél perces szakasz, melyben csak madárdalokat utánzott.  Ezen a sávon a lemez barázdáinak világosabb színe elütött a többitől. Na már most míg az egyik kezében lévő mikrofont a négy-öt szereplő  közül éppen beszélő elé tartotta, a másik kezével a tűt a világos szakasz elejére helyezte és felhangosította, szakasz végénél visszatette az elejére és az egész jelenet alatt folyamatosan így ismételgette a bejátszást. Persze ha rontott valamelyik szereplő, lehetett kezdeni az egészet elölről. És itt jön elő a:

3. Szívósság:

A technikai zsonglőrködés mellett azonban mint rendezőnek  állandóan figyelnie kellett a szövegre, hangsúlyozásra, az egész jelenet folyamatosságára, lendületére stb... Vegyük figyelembe, hogy  itt nem képzett színészek, hanem többségükben írni, olvasni éppen csak tudó  egyszerű parasztemberek, és fiatalok, gyerekek  szerepelnek. Tehát nagy kitartásra volt szüksége, hogy a munkát lendülettel végig vigye. Hangjátékait  csak január és február hónapban készíthette. Egyrészt, mert a szereplő szántó-vető emberek csak a téli időszakban értek rá, másrészt szerteágazó szolgálata neki is lekötötte minden energiáját, és idejét. Ezekben az időkben az 50-es 60-as években a mindennapi reggeli istentiszteleteken, látogatásokon kívül a hét minden estéjén volt valamilyen lelki alkalom, amire mindig alaposan felkészült. A nagy ünnepek sok alkalmát is egyedül, segédlelkész nélkül végezte. Tehát ezek a hangjátékok, filmek nem főmunkaidőben, hanem „szabad" idejében készültek. 

Hangjátékai

1. A tűzből kikapott üszög............................Nagytarcsa 1963.

2. A sebhelyes kéz..........................................Nagytarcsa 1964

3. Ketten vagyunk...........................................Nagytarcsa 1965

A múlt század elején játszódik a londoni Hyde parkban az 1958-ban már színdarabként előadott -

4. Öt perc........................................................Nagytarcsa 1965

A több mint három órás Luther Márton teljes életét bemutató, izgalmas és azt hiszem egy átlag evangélikusnak is rengeteg új információt nyújtó --

5. „Itt állok, másként nem tehetek"...............Nagytarcsa 1967

SZEMLÉLTETÉS és LITURGIA

Az igehirdetés mellett Győri János nagy hangsúlyt fektetett a szemléltetésre, és a templom liturgikus díszítésére. Ezért a Csipkay Zoltán festőművész által festett  feltámadási oltárképet tervei alapján az ötvenes évek végén egyedi megoldással forgatható szárnyasoltárrá egészítette ki úgy, hogy  az egyházi esztendő ünnepei által hirdesse az evangéliumot. Így bővült ki Tichy Kálmán karácsonyi és  pünkösd-reformációi oltárképével,  valamint Révész István böjti faintarziájával. A hatvanas évek elejétől Szita István lelkész-festőművészt kérte fel, hogy elképzelése szerint a templom üres falaira keresztyén hitünk alapvető tanításait megfestve igazi prédikáló templommá tegye.

A szemléltető tábla:

A templom előterében elhelyezett 24 programos mozgó, világító, hangos szemléltető tábla az egyházi esztendő  négy fő ünnepének üzenetét mutatta be. Kezdetben gramofonnal, majd később szalagos magnetofonnal szólt a zene illetve a bibliai idézetek. Az sekrestyéből vezérelte a szerkezetet.

Szívügye volt az istentisztelet liturgiájára. Ügyelt arra, hogy a gyülekezet tisztán és pontosan tanulja meg a korálokat. Vegyesen használta a Szarvasi és az Dunántúli valamint más énekeskönyvekből átvett énekeket.(Békéscsabai, Tranoszcius, Új ének, Dícséretek,stb... Ezeket  saját írógépével kis lapkára legépelte  a gyülekezet  minden tagja számára, melyeket  a hívek  a megfelelő helyre beragaszthattak.  Bibliaórákon szívesen használta a Hallelujah elnevezésű ébredési énekeskönyvet is. Igehirdető magyarázatának kíséretében hanglemezről részletekben végig hallgathatta a gyülekezet Bach János passióját, és Karácsonyi oratóriumát. Szívesen nyúlt vissza régebbi korok recitálásához és az antifonák énekléséhez az istentiszteleti liturgiában és a bibliaórákon egyaránt. (Az adventi Magnificat antifona éneklésekre még ma is sokan emlékeznek nosztalgiával.)

Nyitott volt minden modern dolgok iránt , és mindenben meglátta a lehetőséget arra, hogy gyülekezeti munkájában Isten dicsőségére használja fel. Egy vasárnapi bibliaórára meghívta Hafenscher Károly Deák téri lelkészt, aki Amerikából néger spirituálé felvételeket hozott magával. Ezek hatására 1965-ben János Sámuel fia megalakította Magyarország első keresztyén könnyűzenei együttesét a HERMONS-t. Győri János 1967-ben magnójára felvette az együttes saját szerzeményű énekeit. A Hermons ettől kezdve rendszeresen szolgált Istentiszteleteken, bibliaórákon nem csak Nagytarcsán hanem országszerte. 1969-ben  már 26 saját számot rögzített  Calypso magnójával a több mint egy órás Pilisi szolgálatukon. A zenekar 1970-ben adta elő a gyülekezet bőszoknyás asszonyainak énekkara közreműködésével Győri János Sámuel Karácsonyi beat-oratóriumát. 1971-ben rögzített "beat-misén" a hagyományos liturgia énekei helyén a Hermons énekeit énekelte a gyülekezet a zenekarral. 1972- ben készült el az "Üdvexpressz", és az "Ezékiel" mozifilmklipp. Még ez évben írta meg János Sámuel a J.C. Superstar hatására az Anastasis (Feltámadás) oratóriumot, majd 1985-ben a Pentecoste (pünkösdi) oratóriumot.  E két utóbbit multimédiás feldolgozásban Magyarországon és külföldön is több helyen előadták. 

Kis fizetésű nyolcgyermekes családapaként leleményes eszközökkel próbálta eltartani családját. Emellett gyermekei szórakoztatásáról egy kis „vidámparkkal"is gondoskodott. A parókia kertjébe hintát és mérleghintát készített gyermekei és a gyermekbibliaórások számára,  és mellé egy szökőkutat, melyben aranyhalak úszkáltak. A szökőkút szélére épített mesterséges „Golgota domb” tetején lévő kereszt tövéből csordogált le a víz - kis vízimalmot hajtva.

A parókia kertjét teleültette különféle gyümölcsfákkal. A fák virágok nemesítésével, szemzésével is eredményesen foglalkozott. Volt olyan cseresznyefája, aminek egyik felén ropogós cseresznye, másik felén meggy termett. Egy nagy eperfát úgy oltott be, hogy egyes ágain lila, másokon fehér volt a termése. A kert tele volt viráágyásokkal. 20 nm-es  területen rózsakertet alakított ki, ahol szemzéssel nemesített rózsákat. Egy rozsdás  törött pengéjű „Halasi" bicskát addig csiszolt míg olyan éles lett, hogy citromfákat szemzett vele. Nagy családja eltartásához, hogy alacsony fizetését kiegészítse, a gyümölcsök piacolása mellett a hatvanas években nagy divattá vált kaktuszok szaporításával is megpróbálkozott. Összeeszkábált üvegházában lévő vagy 100 fajta kaktuszállományát azzal is növelte hogy egyes ritka és különleges fajokat, melyek hiányoztak az Állatkert pálmaházából, más növényekre cserélte. Így díszelgett üvegháza bejáratánál egy méretes mimóza.

Nagy hozzáértéssel foglalkozott a lepkék gyűjtésével, preparálásával. Első nagytarcsai nyarán a falu határában rövidnadrágban lepkehálójával ezen a vidéken élő ritka fajok után szaladgált, amikor hirtelen elhatározta, hogy abba hagyja ezt a hobbyját, nehogy a hívei megbotránkozzanak rajta. Egy prédikáló vitrint készített , melyben a lepkék életén keresztül mutatja be az ember földi életét, halálát és feltámadását.

Szívügye volt a magyar nyelv értékeinek őrzése. Korának népszerű "Élet és Tudomány" című folyóiratánk szerkesztőségével rendszeresen levelezett  nyelvhelyességi témában.  Máskor híres orvosokkal levelezett (pl. Czeizel Endre) abortusz ügyben, vagy éppen  a súlyos beteg Mezei Mária színművésznővel, akit közelgő halálára készítette fel levélváltásaik során.

Püspöklátogatás: Ünneplő népviseletebe öltözött oltárlányok sorfala között haladt Ordass Lajos, Káldy Zoltán püspökök, illetve Martti Simojoki finn érsek  a parókiától a templomig nagytarcsai látogatásuk alkalmával.

TEOLÓGIAI ÍRÁSOK

„ECCE HOMO” Teológiai Antropológia – teológiai összefoglaló mű, melyben  a bibliai egzegézis talajáról kiindulva fogalmazza újra a klasszikus teológiai kérdéseket és válaszokat.

Szombat vagy vasárnap – traktátus - 1948 A bibliai exegézis eszközével vitatja az ószövetségi törvényekhez  visszakanyarodó téves kisegyházi teológiai szemléletmódot.

Az ígéret földje felé – evangelizációs kiadvány -1948

Szektológia – hitvédelmi (apollógiai) traktátus a szektákkal szemben - 1991

Levelezéseiben lelkészekkel, jogászokkal, orvosokkal és egyszerű emberekkel folytatott teológiai disputát különféle kérdésekben.  A hivatalos egyházi sajtóban nem jelenhetett meg írása, mert nem volt hajlandó azonosulni a szocialista rendszert kiszolgáló teológiával. (diakóniai teológia)

Az irodalom, zene, képzőművészetek mellett  elektronikus, és mechanikus szerkezetekkel is foglalkozott. Családja komfortja érdekében házi vízművet (hidrofort) készített. Érdeklődése kiterjedt az órák szerkezetére is. Nagy szakértelemmel javítgatta nem csak a toronyórát, hanem a falubeliek falióráit, vekkereit és karóráit . Ha valamilyen alkatrészt kellett beszereznie, azt Budapesten a Gyulai Pál utcában lakó Baluk nevű órásmestertől szerezte be. S míg lupéjával, apró csipeszével és csavarhúzójával az óraszerkezetet javítgatta, a rá jellemző hivatástudattal megragadva a lehetőséget az óratulajdonossal lelki beszélgetést folytatott.

IGEHIRDETÉSEK

Ha ideje engedte, akkor hosszan, és alaposan felkészült az igehirdetésekre, de kész volt váratlan helyzetekben is prédikálni. Nemcsak magyar bibliafordítást, hanem az eredeti héber és görög szöveget is mindig elolvasta. Pótlapokkal újrakötött Bibliájában nagyon sok bejegyzés, utalás volt… A Bibliát szinte versről-versre ismerte és pontosan tudta idézni bármilyen körülmények között. Igehirdetéseit energikusan, életből vett példákkal, gyakran szenvedélyes hangon mondta el. 

EVANGÉLIZÁCIÓ

A 40-es évek végén, amikor az ország a vesztes háború és a nyomuló kommunizmus hatása alatt nagyon mély válságban volt, az evangelizáció sokak számára jelentett lelki támaszt, erőforrást. Győri János az evangelizációs lelkészek körében részt vállalt ebben az áldott munkában. Sokfelé hívták, az országnak nincs olyan területe, ahol nem emlékeznének hitébresztő igehirdetéseire. 

KATECHÉZIS

Úton útfélen tanított. Az igehirdetésekben, a hittanórákon, látogatások alkalmával, de utazás közben is kihasználta az alkalmat a tanításra. Amikor a környező falvakban már nem működött az iskolai hitoktatás, Nagytarcsán a 200 tanulóból csak a tiszti lakótelepiek maradtak ki a hitoktatásból. Ez így volt a 60-as évek végéig. A hittanórákon színesen, érdekfeszítően tudott tanítani. A konfirmandusok felkészítését értelmi és lelki síkon egyaránt nagy odaadással végezte. Aki Nagytarcsán konfirmált, az átlag feletti bibliaismeretre tett szert, és lelkileg is fölkészült az élet megpróbáltatásaira. Az ifjúságot megtanította az imádkozásra, a lelki higiéné gyakorlására. Talán ennek is köszönhető, hogy Nagytarcsán Győri János szolgálata idején ritka volt a leányanyaság, a válás és nem volt öngyilkos temetés. A bibliaórákon a teljes Bibliát tanította lutheri szellemben, de minden új dologra is nyitott volt, ha az a Bibliával nem ellenkezett.

PÁSZTORI SZOLGÁLAT

A gyülekezetben való állandó jelenlét jellemezte. Kerékpáron járta a falut, látogatta, és az adott élethelyzetnek megfelelően gondozta a híveket. Látogatás nem történhetett igeolvasás vagy legalább egy imádság nélkül. Kedves mondása volt: „Én sohasem imádkozom – ha nem jut eszembe. De, ha eszembe jut, akkor mindig imádkozom…” Mondani sem kell, hogy mindig eszébe jutott. Komolyan vette a lelki élet kérdéseit. Személyes beszélgetésekben gyakran kérdezett rá a beszélgető partner lelki állapotára. A megtérést, a Krisztus mellett való tudatos döntést mindennél fontosabbnak tartotta.

Egy jellemző történet: Egyik hívével rendszeresen együtt utaztak a buszon. Minden alkalommal sok került a kérdésre: „Hogy vagy lelkileg?” Az illető válaszolt valamit… Egy alkalommal édesapánk úgy gondolta, hogy most  nem „zaklatja” útitársát a szokásos kérdéssel, mire az rákérdezett: „Tisztelendő úr, miért nem kérdezi, hogy vagyok lelkileg? - Nekem szükségem van erre a kérdésre!” Nemcsak tanította híveit, de kész volt tanulni is tőlük. Gyakran emlegette családjában azokat a mélyen hívő testvéreket, akik a hit harcában számára is példát szolgáltattak. (pl. Fényes néni)

IMAÉLET 

A heti imaórák mellett  térdeplőjén  naponta háromszor  "Lelkipásztor imádsága"  után  a gyülekezet minden tagjáért külön-külön könyörgött imafüzete sorrendjében.  Ezt gyakorolta felesége is tőle függetlenül. Egész családját arra nevelte, hogy túl az egyéni elcsendesedéseken a naponkénti  közös esti áhítaton az igeolvasása és rövid magyarázata után minden gyermeke saját szavaival is imádkozzon.

A konferenciák vidám hangulatát tükrözi ceruza rajza.

Nyugdíjba menetelekor hőn szeretett templomának makettjével ajándékozta meg egykori konfirmandusa Ócsai Zoltán (jelenleg pécsi lelkész), akinek nagymamája halálára az Evangélikus Élet hetilapban az alábbi cikket írta: Kati néni hógolyója

Mint hitre jutott lelkész tudta, hogy a templomi liturgia mellett szüksége van a léleknek a bensőségesebb alkalmakra, a családias együttlétekre is. A legnehezebb ateista időkben 1950-ben imatermet építtetett, melyet tíz év múlva még  bővítettek is. Itt tartotta a nyári reggeli istentiszteleteket, a  vasárnapi iskolát, a konfirmandus órákat, és a különböző bibliaórákat,  imaórákat valamint a szeretetvendégségeket, énekkari próbákat. A nagy terem  színpadán ébresztő témájú színműveket, szilveszterkor és farsangkor  pedig vidám darabokat adatott elő. Ez a terem volt a "stúdiója" is, ahol hangjátékait és a Hermons együttes hangfelvételeit készítette.

Amikor az evangélikus sajtó osztályon nem lehetett emléklapokat vásárolni, akkor készítette ezt az átvilágító asztalt és saját esketési emléklapját lemásolta  kifestette és egy családi bibliával és kis feszülettel ajándékozta meg a fiatal párokat.

A kertben talált rozsdás halasi bicskát addig csiszolta, élesítette, míg olyan éles lett, hogy szemző és oltókésnek tudta használni. Ezzel oltotta termőre ezt a citromfát is.

Sokan megőrizték azokat az igés lapokat, melyekkel születésnapon, házassági évfordulón, kórházi látogatáson, vagy temetésen vagy más alkalommal kaptak tőle. Drenyoszkiné Sárosi Anna konfirmandus korától házasságkötéséig szinte minden alkalmon részt vett melyeket naplóiba megörökített. Mivel oltárlányként az oltártérben állt, nem tudott jegyzetelni, így az istentiszteletek után fejből írta le az  elhangzott igét, a prédikáció tartalmát, és még az énekszámokat is.

Az igehirdetés mellett Győri János nagy hangsúlyt fektetett a szemléltetésre, és a templom liturgikus díszítésére. Ezért a Csipkay Zoltán festőművész által festett  feltámadási oltárképet tervei alapján az ötvenes  évek végén egyedi megoldással  forgatható szárnyasoltárrá egészítette ki úgy, hogy  az egyházi esztendő ünnepei által hirdesse az evangéliumot. Így bővült ki Tichy Kálmán karácsonyi és  pünkösd-reformációi oltárképével,  valamint Révész István böjti faintarziájával. A hatvanas évek elejétől Szita István lelkész-festőművészt kérte fel, hogy elképzelése szerint a templom üres falaira keresztyén hitünk alapvető tanításait megfestve igazi prédikáló templommá tegye.

Az 1965-ben megalakult HERMONS zenekar szolgálata Gyömrőn. 

Mint hitre jutott lelkész tudta, hogy a templomi liturgia  mellett szüksége van a léleknek a bensőségesebb alkalmakra, a családias együttlétekre is. A legnehezebb ateista időkben 1950-ben imatermet építtetett, melyet tíz év múlva még  bővítettek is. Itt tartotta a nyári reggeli istentiszteleteket, a  vasárnapi iskolát, a konfirmandus órákat, és a különböző bibliaórákat,  imaórákat, valamint a szeretetvendégségeket, énekkari próbákat. A nagy terem  színpadán ébresztő témájú színműveket, szilveszterkor és farsangkor  pedig vidám darabokat adatott elő. Ez a terem volt a "stúdiója" is, ahol hangjátékait és a Hermons együttes hangfelvételeit készítette.

Élt halt az ókori 3 nyelvért. A hébert, a görögöt és a latint alaposan ismerte, és minden igehirdetéséhez az eredeti szövegeket is elolvasta. Etimologikus alapú igehirdetései jellemzőek voltak.

Méltósággal viselte a Luther-kabátot és felesége keresztapjától, Túróczy Zoltán püspöktől  örökölt ünnepi télikabátját.

Utolsó fényképe alatt álljon végső napjában kapott igéje: 

1Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, a ki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik. 2Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik. 3Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad. 4Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól a ki irgalmas, kegyelmes és igaz. 5Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi. 6Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz. 7Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó. 8Rendületlen az ő szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz. 9Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik dicsőséggel. 10Látja ezt a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kívánsága semmivé lesz.

112. Zsoltár

A parókiát és az imaházat összekötötte telefonnal. Így ha az ifjúság befejezte a játékot, vagy az énekkarosok a próbát, csak leszóltak telefonon, hogy jöhet áhítatot tartani.

A LEPKÉK A FELTÁMADÁS csodálatos példái a természetben.

I. A HERNYÓ

A Hernyó egész teste nem más, mint egy nagy gyomor. A Bűnös ember jelképe. Csak a földiekkel törődik "istene az ő hasa" (Filemon 3, 19),- egyebet sem tesz, csak nagy falánksággal eszik. Nem is tud arról, hogy lenne egy szebb, más világ is. Eltaposni való rút féreg. "...de én féreg vagyok, nem férfiú..." (Zsolt. 22,7/a.) -- Ez az ember önmagában, Isten kegyelme nélkül, JÉZUS KRISZTUS ismerete nélkül. "... tudom, hogy nem lakik énbennem azaz az én testemben jó... oh , én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből!?" (Róm. 7,18.24)

II. A BÁB

Azután a hernyó, betelve a földi élettel, egyszer csak megsárgul, elfonnyad, a föld alá kerül, s olyanná lesz, mint egy mozdulatlan rút halott. Megbarnul, megfeketedik. Mellette van levetett hernyókori bőre. A sír sötétjében BEBÁBOZÓDIK." ezt a bőrömet megrágják" a férgek. (Jób   19,26.) „Napjaim elfogynak, vár rám a sír") (Jób 16,23.) „Ha meghal az ember vajon feltámad-é?" (Jób 14, 14.) - így gondolkodhatnánk reménytelen, hitetlen kétségbeesésben... Ezt a reménytelen halált vállalta értünk JÉZUS KRISZTUS a kereszten...

III. A LEPKE

Egyszer csak üt az Istentől rendelt óra, amikor nagy hirtelenséggel felpattan a báb, s egy gyönyörű LEPKE jő elő, amely a levegőben repül, nincs helyhez kötve, a napsugárban ragyog és gyönyörű, illatos virágok mézével táplálkozik... Hernyókorában el sem tudta volna ezt képzelni! - Így támadunk fel mi is csodálatos megdicsőült testben az örök nap csodás országára JÉZUS KRISZTUSnak a halálból való feltámadása által, ha elfogadtuk földi életünk idején Őt. „Akik alusznak a föld porában, felserkennek. Némelyek örök életre- akik hittek--; némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra..."(Dán 12, 2.) - akik nem hittek.