– Mi az ötszáz évvel ezelőtti esemény jelentősége?

– Az akkori mainzi érsek utasításait, a bűnbocsátó cédulákkal kapcsolatos tudnivalókat küldte szét a közösségekbe. Luther mint teológia tanár ennek több pontján is problémákat látott. Az utasítások 94 pontját 95-ben válaszolta meg nagyon udvariasan, levelét a mainzi érseknek október 31-én küldte meg. Luther számára az egyetlen igazán fontos téma az volt, hogyan kapunk üdvösséget. A reformátort az háborította fel, hogy ami Isten ajándékaként, ingyen, szeretetből elérhető az embernek, azzal az egyháznak nem volna szabad visszaélnie, pénzért árusítania. A reformáció eredetileg kizárólag hitéleti, teológiai kérdést vetett fel, de később átlépett az egyház határán, széles közösséget ért el. Olyan országokban is nagyra becsülik Luthert, ahol egyébként nagyon kevés protestáns él. Európában egyetlen olyan ország van, ahol a reformáció nemzeti ünnep, Szlovénia, ahol a protestánsok aránya nem éri el az egy százalékot. A reformáció végigsöpört Európán a 16. században; felismeréseit igyekeztek mindenki számára úgy közkinccsé tenni, hogy az egyszerű embereknek is közérthető, anyanyelven olvasható legyen. A bibliafordítás a Németrómai Birodalomban indult 1534-ben, azt követően másutt is megjelentek az anyanyelvű Újszövetségek, Bibliák. Magyarországon 1541-ben a Sylvester János-féle Újszövetség, ötven évvel később pedig Károli Gáspár munkája, a teljes magyar nyelvű Szentírás.

– Tehát a reformációnak az anyanyelv kialakulásában is szerepe van.

– Igen, a reformáció nyomán alakult ki az országokban az anyanyelvhasználat, a kultúra egyik hordozója. Harmincnégy évvel ezelőtt, teológusként jártam az akkori NDK-ban, Luther születésének ötszázadik évfordulóján. Mindenütt nagy ünnepségeket szerveztek, ahol Luthert úgy ünnepelték, mint egy nemzeti hőst, mint a német nemzeti nyelv atyját. A nemzeti nyelv használatában a reformáció nagy szolgálatot tett, a bibliafordításhoz sokszor a nyelvi szabályok rögzítése is hozzátartozott. A reformáció szemlélete forradalmi megközelítést hozott. Nem azt várta a hívektől, hogy tanulják meg az egyház nyelvét, hanem az egyház tekintette kötelességének, hogy megtanulja az emberek beszélt nyelvét. Az egyháznak, a társadalomnak, a világi vezetésnek kötelessége, hogy a rábízottakra figyeljen, velük törődjön és az ő gondjukat viselje. Luther és a reformátorok megértették, hogy Isten közeledik az emberhez, az emberré lett Jézus Krisztusban Isten nagy lépésre szánja el magát szeretetből. Ez áthatja az egész reformátori gondolkodást, Isten igéje mérték, útmutató az életünkben. A reformáció az élet sok területére hatott: a kultúrára éppen úgy, mint a közösségi életre, gazdaságra.

– Sokan úgy fogalmaznak: a reformáció visszatérés az eredeti forráshoz, a Szentíráshoz.

– A reformátorok egy forrást találtak, ami számukra azért vált fontossá, mert a középkorban nem használták olyan gyakorisággal, elevenséggel, mint ahogyan lehetett volna. Ezt a mai korra is el lehet mondani, ilyen értelemben párhuzam van a 16. század és a 21. század között. Nem az a kérdés, hogy anyanyelven elérhető-e mindenki számára a Biblia, hanem az, hogy hiába van meg, mintha az emberek nem volnának kíváncsiak rá. A mai embernek is újra fel kell azt fedezni. Tudjuk, tapasztaljuk, hogy a Szentírás olyan páratlan könyv, Isten igéje, amit az Ő áldása kísér. Sok ember élete változott meg a múltban, a jelenben és változik meg a jövőben is általa. A reformáció azt jelenti, visszatérni az eredethez. Volt néhány jelmondattá is váló gondolata: egyedül a Szentírás, egyedül hit által, egyedül kegyelemből, egyedül Jézus Krisztus. Ezek mindegyike ellentétpárok összefüggésében értendő. Az egyedüli hit által, a jó cselekedetek és a hit kapcsolatában. Azaz nem az ember vívja ki az üdvösséget, hanem ajándékba kapja azt Isten jóságából, szeretetéből. Jézus Krisztus egyedülálló volta sem véletlenül hangsúlyos, szükség volt arra, hogy a helyére kerüljön. Nagyon fontos volna, hogy a ma embere is újra felfedezze a Szentírást.

– Az ötszázadik évforduló adhat erőt a mai protestánsoknak, evangélikusoknak, reformátusoknak? Van jövője az egyháznak?

– Isten munkája sokszor a történelemben is felismerhető. Amikor Lutherre gondolok, eszembe jut, vajon hogyan halhatott meg természetes halállal, amikor vadásztak rá. És ha arra gondolok, milyen nehéz volt a protestánsok történelme Magyarországon – noha ott vannak a pártfogók, a hívők fölé védőernyőt tartók, azok, akik hitvallással, hűséggel helytálltak –, mindennek ellenére, a legviharosabb időben valóságosan ott volt velük a kegyelmes Isten. Ez a mai embernek is erőt kell hogy adjon. Akkor is, amikor egyébként sok nehézséggel küszködik. Az évforduló azt jelenti, hogy a történelemformáló Isten kezében vagyunk. Nemcsak a régiek voltak abban, mi is abban vagyunk. Ez nagy erőforrás számunkra.