– Professzor úr, az előadása a Hálózatok tanulási és döntéshozatali mechanizmusai címet viselte. Ötvenperces beszédének egynegyedét mégis evangelizációra használta fel, Istenről és egyszülött Fiáról tett tanúbizonyságot. Miért tartotta ezt fontosnak?

– Az akadémiai székfoglaló nemcsak a tudományos eredményekről, hanem arról a személyről is szól, aki ott beszél. Egész életem legfontosabb eseménye a néhány évvel ezelőtt történt élő hitre jutásom volt, ezért nem tudtam azt elképzelni, hogy ezt ne osszam meg a hallgatósággal.

– Milyen visszajelzéseket kapott tudóskollégáitól? Nem keltett bennük ellenérzéseket a látszólag nem odaillő téma?

– Ellenkezőleg! Az előadásom és a járvány kitörése közötti hetekben sok tudóstársam megkeresett, hogy beszélgessünk a hit dolgairól. Közöttük voltak olyanok is, akik ateistának deklarálják magukat, mégis mélyen elgondolkodtak a hallottakon. Nagyon fontos dolgok kerültek elő ezeken a beszélgetéseken: a családtagok egyházi kötődése, gyermekkori, templommal kapcsolatos emlékek vagy éppen a tudomány és a hit kapcsolata.

– Az interneten is megtekinthető székfoglaló beszédének missziói részében ön a bölcsességet állította a központba. Miért pont azt?

– Mert amikor imádsággal készültem a székfoglaló előadásra, az „jutott eszembe”, hogy a bölcsesség nagyon jó átvezető kapocs a tudás és a hit között. A bölcsesség több a tudásnál. Ugyanakkor a bölcsesség nem megszerezhető, hanem ajándékba kapjuk, akárcsak a hitet. Úgy éreztem, hogy ennek a kifejtésével lehet a tudományos mondanivalómat a legjobban a hit területére átvezetni.

– Előadásának utolsó diáján János apostol első levelének egy mondata volt olvasható: „Isten szeretet.” A bölcsesség mellett a szeretet kapta a másik fő hangsúlyt. Miért?

– A hit egyik legközpontibb kérdése a szeretet. Isten a szeretet. Ezt pedig nem lehet a tudomány nyelvén megvitatni vagy tudományos módszerekkel megvizsgálni. Több, mélyebb annál, hogy csak úgy gondolkodjunk, avagy vitatkozzunk róla. Aszeretetet meg kell élni. A bennünk élő Isten Szentlelkével belülről átjár bennünket, nem pedig az értelmünkre hat. Tudóstársaim közül többen a mély beszélgetéseink során szembesültek ezzel. Egyikőjük végül elment egy lelkigyakorlatra is. Nyilván nem az én hatásomra, mert már egy ideje kereste-kutatta, hogyan kerülhetne közelebb Urunkhoz, de végül a diskurzusunk juttatta döntésre, hogy lépnie kell. Mert egyet mindannyiunknak lépnünk kell… A kollégáim között olyanok is voltak, akik keresőként korábban más – főleg a keleti – vallások területére is elkalandoztak. Avelük folytatott beszélgetések Jézushoz vitték közelebb őket.

– Ebben az is segíthetett, hogy ön az előadásában is egyértelműen fogalmazott: nevén nevezte Jézust és Istent, nem pedig a mai korban divatos őserőről vagy kozmikus energiáról beszélt.

– Jézus a beleütközés köve. Nem lehet nem állást foglalni vele kapcsolatban. Ugyanakkor az is a célom volt, hogy a hallgatóság rájöjjön: az evangélium nemcsak egy szűk közösségé, hanem mindenkié. Emellett személyessé is szerettem volna tenni az üzenetet, azaz a személyes példámon keresztül elmondani, hogy mennyi szeretetet kaptam a Teremtőtől. Nem akartam ezzel bárkit megtéríteni. Én csak elvetettem egy magot, a többi az Úristen dolga.

– Nem tartott attól, hogy a bizonyságtétele nem fog „jól elsülni”?

– Nem szerettem volna megbotránkozást okozni. Óriási missziós öngól az, ha a jó szándékból elmondott üzenet nem vágyat kelt a hitbeli elmélyülésre, hanem a hit ellen hangol. Hálás vagyok Urunknak, mert ott volt közöttünk, így ezt elkerültük.

– Ön szerint mi a misszió lényege?

– A missziónak a szeretetre kell épülnie. A másik embert attól függetlenül kell szeretnünk, hogy hívő-e vagy hitetlen. Ez a kiáradó, Istentől jövő szeretet lesz közöttünk a híd. S hogy ezen a hídon a későbbiekben mennyire indul meg a közlekedés, az már nem tőlünk függ: az az Isten kegyelme. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 13–14. számában jelent meg 2020. április 12-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.