Anderson filmje felvonultatja a rendező alkotásaira jellemző sajátos vizualitást és humort. Ugyanakkor jó adag társadalomkritika is felfedezhető benne: olyan disztópikus jövőt mutat be, amelyben az emberek a kutyák ellen fordulnak.

A történet szerint Japánnak a közeljövőben egy nem mindennapi válsággal kell szembenéznie. A kutyák populációja kezelhetetlen méretűre nőtt a szigetországban, a helyzetet pedig tovább súlyosbítja, hogy a négylábúak között egy fertőző betegség üti fel a fejét, amely akár az emberre is veszélyes lehet. Megaszaki polgármestere, Kobajasi rendkívüli határozatot hoz: az összes kutyát – házi kedvenceket és kóbor példányokat egyaránt – karanténba kell helyezni a város határán kívül eső szemétszigeten. Azonban a polgármester fogadott fia, a tizenkét éves Atari ezt nem hajlandó elfogadni, mivel az ő szeretett testőrkutyáját is az elsők között deportálják. Ezért egy elkötött repülőgéppel a szigetre megy, hogy megtalálja az állatot. Kutatásában segítségére lesz egy falkányi kóbor eb, akik abban reménykednek, hogy ha a fiú sikerrel jár, ők is visszatérhetnek a városba a gazdáikhoz.

Az első benyomás alapján a Kutyák szigete akár hagyományos kalandfilm is lehetne, de a mű a felszín alatt értékes gondolatokat hordoz, és a mondanivalója talán nem is lehetne aktuálisabb. Köztudott, hogy ma a médiának óriási felelőssége van az emberek tájékoztatásában. Nagyon hasznos lehet, ugyanakkor rossz kezekben veszélyes fegyverré is válhat. Álhírekkel vagy éppen a tények elhallgatásával a „szócső” birtokosai könnyedén megtéveszthetik a széles tömegeket, amit aztán a saját hasznukra fordíthatnak.

A polgármester épp ezt teszi: gyűlöli a kutyákat, ezért ellenük hangolja a nagyváros lakóit, és az állatokat rettenetes körülmények közé száműzi, ahol a biztos pusztulás vár rájuk. Közben pedig elhallgatja, hogy a tudósok már dolgoznak a kutyanátha ellenszerén. Ezzel szörnyű bűnt követ el, hiszen az embereket a leghűségesebb társaik ellen fordítja. Szerencsére Atari és a hozzá hasonlóan érző szövetségesei készek harcolni négylábú kedvenceikért, mivel tudják, hogy ennek az élőlénynek a szerepe az ember életében az évezredek során átalakult. A kutya sokkal több lett pusztán háziasított állatnál, házőrzőnél: segítő, társ és barát egy személyben, szinte családtag.

Wes Anderson ismét végtelenül szerethető történetet vitt vászonra, amely nyugodt szívvel ajánlható minden korosztálynak – és nem csak az animáció szerelmeseinek.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 21–22. számában jelent meg 2018. június 3-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.