Nagypénteknek, Jézus elítéltetésének és kereszthalálának többféle érvényes olvasata lehetséges. A „hogyan halt meg Jézus?” kérdésre adható egy „politikai” válasz is. A főpapok kifinomult játszmát folytatnak Pilátus ellenében, hogy egy belső, vallási (illetve hatalmi, legitimációs) kérdésnek politikai jelentést adjanak annak érdekében, hogy a római hatóság ítélje halálra Jézust. Pilátus palotájában már nem az a vád Jézus ellen, hogy Istenkáromló, hanem az, hogy magát a zsidók királyának mondja, és ezzel fellép a politikai statusquo ellen.

Pilátussal nem olyan könnyű elfogadtatni ezt a nyilvánvalóan átlátszó érvelést, a főpapok azonban emelik a tétet, amikor azt mondják a helytartónak, hogy ha nem ítéled el ezt az embert, akkor nem vagy a császár barátja – azaz nem vagy lojális az uralkodóhoz. A szigorúan hierarchikus római császárság tisztségviselője számára szó szerint életveszélyes egy ilyen vád. Pilátus végül beadja a derekát, és Jézust kereszthalálra ítéli. A főpapok örömét azzal igyekszik elrontani, hogy a keresztfára három nyelven kiíratja: a Názáreti Jézus, a zsidók királya. Jézus ellenségei hiába tiltakoznak, hogy ez nem igaz, hanem csak az elítélt állította magáról hamisan, Pilátus hajthatatlan marad, így a pászka ünnepének előestéjén Jeruzsálem fölé magasodik a keresztfa, amelyen a felirat szerint a zsidók halálra ítélt királya függ.

A továbbiak a KötőSzó blogon olvashatóak.