Haulisch Lenke volt az, aki az 1954–68 közötti időszakban segédlelkészként dolgozó, majd az 1960-as évek végén már a Taurus Gumiipari Vállalat kutatóintézetében kétkezi munkásként a kenyerét kereső Szita Istvánt beajánlotta a Pest megyei képzőművészek stúdiójába. Az itt eltöltött évekről így vall Szita István A kijárat előtt, visszanézve című visszaemlékezésében: „Sokat tanultam közöttük.” Szita István rejtőzködő életműve egészen tavalyig csak kevesek számára volt elérhető. 2017 nyarán a Resident Art Budapest Galériában rendezett első életmű-kiállítása sikeresen zárult. Ezen a kiállításon azonban a gazdag életműnek csak egy szeletét, az 1980–90-es évek nonfiguratív – addig a nagyközönség által még nem látott – alkotásait mutatták be. A tavalyi megjelenés folytatásaként nyílt meg idén március 8-án az Evangélikus Országos Múzeumban a Képírással mondom el… című, immáron második életmű-kiállítás.

Ezen a mostani bemutatkozáson láthatók az alkotónak az úgynevezett „szúrágásos” képei – amelyek az egyházi szolgálattól való püspöki eltiltását követő nyolcévnyi hallgatás, gyötrődés után születtek meg –, a Mattioni Esztertől tanult kőmozaikok, a „hímeskövek”, színes monotípiák, nonfiguratív festmények, valamint az elbeszélő jellegű, leginkább a naiv festészet kategóriájába sorolható bibliai illusztrációk is.

Az egyházból való eltávolítás utáni években – hasonlóan az Európai Iskola számos művészéhez – Szita István is évtizedeken keresztül kizárólag saját magának, a műterem, illetve a dolgozószoba magányában festett. Ezen korszakának a két fő motívuma a hiány és a véletlen által létrejövő „irracionális” formák – legyen az a forma akár a szúrágás, akár az összegyűrt selyem kenyérpapír által megjelenő alakzat –, amelyeket a festő színharmóniákba és síkkompozíciókba rendezett. Gazdag életmű született ebben a magányban a közel négy évtized alatt. Ezen időszakban készült alkotásait Szita István csak nagyon kevés barátnak, kollégának mutatta meg, a nagyközönség most először láthat ilyen széles körű válogatást ebből a korszakából.

Nagyobb nyilvánosságnak örvendhettek az 1953–1968 között az evangélikus egyház számára készült muráliák – amelyek több gyülekezetben ma is láthatók –, valamint az 1999–2011 között alkotott, kétszázkét képből álló bibliai narratív, evangéliumi festmények. Utóbbiak közül már több sorozat szerepelt egyházi jellegű kiállításokon. 

A kiállítás az Emberi Erőforrások Minisztériumának és az Evangélikus Országos Múzeumnak a támogatásával készült, és június 2-ig látogatható az Evangélikus Országos Múzeumban, Budapest szívében, az V. kerületi Deák téren.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 11–12. számában jelent meg 2018. március 25-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.