Kedves Testvérünk!

Amikor megkezdődött a 2015-ös év, magunk sem gondoltuk, hogy a bibliaolvasó évi igéje milyen sokszor szólít meg minket ellentmondást nem tűrően. „Fogadjátok be egymást, ahogy Krisztus is befogadott titeket Isten dicsőségére” (Rm 15,7). Erre az igére is figyelve az evangélikus diakónia a maga sokféle tevékenységével a befogadást képviseli. A hideg téli napokban felhívtuk gyülekezeteink és egyházi intézményeinket arra, hogy törődjenek a környezetükben élő hajléktalanokkal és nélkülözőkkel. Kértük, hogy adják meg nekik a túléléshez és az emberi méltóság helyreállításához szükséges tárgyi vagy anyagi segítséget. 
Az országos egyház központi épületében krízispontot működtettünk, szélesre tárva az ajtót a rászorulók, melegedni és jó szóra vágyók előtt. Később a menekültek befogadásának kötelessége nehezedett szívünkre. Budapesten, Röszkén, számos határ menti településen voltunk és vagyunk jelen. Készen kell lennünk arra, hogy a mostani látszólag csendesebb időszak után szükség esetén újra nagyobb erőkkel folytassuk ezt a munkánkat is. Mindeközben azonban nem szorulhat háttérbe az evangélikus diakóniának a hagyományos tevékenysége. Azért is vállalhattuk az említett rendkívüli feladatokat, mert mindig bizonyosak lehettünk abban, hogy az intézményeinkben dolgozók a tőlük megszokott magas szakmai színvonalon és odaadással végzik szolgálatukat. Munkatársaink a krisztusi szeretet jegyében jelen vannak az idősek, a rászorulók, a fogyatékkal élők és a társadalom perifériájára szorítottak között. 
Ezért ma, a Szociális Munka Napján egyházunk diakóniai munkáért felelős püspökeként szeretném megköszönni odaadó munkájukat. Büszke vagyok arra, hogy ilyen kitűnő munkatársaim vannak. Urunk adjon továbbra is testi-lelki erőt mindannyiuknak. A közelgő adventi időszakra is tekintettel kívánom, hogy feladataik közepette is keressék mindig az Úrral való közösséget, hiszen ez lehet mindannyiunk erőforrása. Egyúttal pedig már jelzem azt is, hogy az Útmutató 2016-os igéje is nagyon szép lesz: „Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket” (Ézs 66,13). A vigasztaló Isten munkatársaiként állhatunk a vigasztalás szolgálatában.