Az Imák Auschwitz után című emlékezetkiállítás a budapesti Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában 2014. szeptember 1-jén nyílt meg, majd Győrött, Sopronban, Pécsett, végül Kecskeméten került bemutatásra. A kiállításon felekezetek vezetőinek Imák Auschwitz után címmel írt imádságai és az azokból inspirált, a hazai képzőművészeti élet kiválóságai által alkotott művek láthatóak, valamint a kiállításra készült zene hallható. A kiállításból a Luther Kiadó gondozásában katalógus is készült.

Az emlékezet-kiállítás, úgy ahogyan azt a leírásában is közzéteszik hirdeti: „a Soá tragédiája nem zsidó ügy, hanem keresztény, egyéni és össztársadalmi trauma egyaránt. Ma, ennek kifejezéseként rabbik, püspökök és egyházi gondolkodók írtak Ima Auschwitz után címmel imádságokat, melyeket kortárs művészek a művészet eszközeivel vizuális tartalommá formálva tettek egyetemes üzenetté. Az imádság nem állásfoglalás, nem embereknek való megfelelési kényszer, hanem az Isten felé fohászkodó bocsánatkérés és megbocsátás hangja tud lenni. Az, hogy ebben több felekezet és művész is képviselteti magát talán kifejezi: a megbékéléshez és az őszinte szóhoz közösségre van szükség. A bocsánatkérés és a fohász eme halk, de reménység szerint őszinte hangja a szétszakadás és megosztottság helyett az összefogás jele – mintegy kiáltvány –, az alázat kifejezője lehet.”

A kecskeméti Bozsó Gyűjteményben került sor a kiállítás zárására. A finisszázson József Attila Gyémánt című verséből idézve – „Gyémánthegyen állunk,/ De zsebünkben kavicsok vannak./ Nagyon elfelejtettük, hogy angyalok voltunk” – Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke elmondta: „az ember nemcsak azt felejtette el, hogy angyal, hanem azt is, hogy Isten képére formáltatott ember, így volt idő, amikor a Sátán, a halál szolgálatába állt.” Az elnök-püspök figyelmeztetett, hogy „olyan időket élünk, amikor a különbözőségeken alapuló köveket le tudnánk tenni, ezáltal képesekké válnánk a kiengesztelődésre, a bocsánatkérésre.” Gáncs Péter a párbeszéd, egymás elfogadása jeleként kiemelte, hogy idén már negyedik alkalommal tartottak Budapesten keresztény-zsidó imaórát, melyen rabbik és keresztény felekezetek vezetői közösen imádkoznak. Az elnök-püspök beszédét az 51. Zsoltár – „Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!” – felolvasásával zárta.

Róna Tamás, a Kecskeméti Zsidó Hitközség rabbija beszédében hangsúlyozta, hogy a „párbeszéd, a testvéri egymásra figyelés az az előre mutató út, melyen keresztül lehetőségünk van a másik megismerésére.” A rabbi ugyanakkor figyelmeztetett, hogy ma is felelősségünk észrevenni a körülöttünk lévő, nehézségben élő emberek helyzetét és a feléjük történő szolidaritás gyakorlását.

Imák Auschwitz után

Képzőművészek: Benczúr Emese képzőművész, Haász István festőművész, Haraszty István szobrász, kinetikus művész, Klimó Károly festőművész, Konok Tamás festőművész, Krajcsovics Éva festőművész, Lovas Ilona képzőművész Matzon Ákos festőművész, Nádler István festőművész, Szüts Miklós festőművész Tölg-Molnár Zoltán festőművész, Vojnich Erzsébet festőművész

Zene: Kurtág György – zeneszerző, zongoraművész

Felekezeti résztvevők: Fabiny Tamás – evangélikus püspök, Fischl Vilmos – a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára, Frölich Róbert – főrabbi, Gáncs Péter – evangélikus elnök-püspök, Papp János – baptista elnök, Róna Tamás – rabbi, Steinbach József – református püspök, Szabó István – református püspök, Varga Mátyás – bencés szerzetes, Várszegi Asztrik – pannonhalmi főapát, Verő Tamás – rabbi

Kurátor: Galambos Ádám – evangélikus teológus