Az interneten szörfölve vagy csak bámészkodva elénk kerülnek a különféle nagy könyvtárak online ajánlatai, Európa kisebb-nagyobb múzeumainak a szobánkból bejárható kiállításai vagy az otthonunkban végezhető levéltári kutatás lehetőségei. Felemelő látni, hogy a világ számos gyűjteményének munkatársai milyen gyorsan és rugalmasan alkalmazkodtak az eddig ismeretlen helyzethez, és találták fel magukat a műtárgyak és látogatók nélküli térben. Bámulatos, hogy a kapcsolattartás hányféle módját alakították ki a világhálón. 

Természetesen az Evangélikus Országos Gyűjtemény sem akar lemaradni, amikor a „kattintók, követők, lájkolók” megnyeréséről van szó, mert a mai virtuális látogatókból, kutatókból – talán már néhány hónap múlva – valóságos látogatók, kutatók lehetnek.

Következzék csak néhány adat az elmúlt hetek terméséből!

Március 26-án – kényszerűségből – a YouTube-on nyílt meg a „Pulszky Ferenc ajándoka – fejezetek a műtárgymásolás történetébő” című kiállításunk. Az Evangélikus Országos Múzeum honlapján nemcsak a megnyitót lehet megnézni, hanem magát a kiállítást is, kapcsolódó anyagok és gyönyörű képek kíséretében.

A játékos kedvűek, családok számára múzeumpedagógusaink állítottak össze remek online feladatokat.

A könyvtár oldala videótárral bővült, amelyben az elmúlt évek eseményeiről készült diavetítések tekinthetők meg.

A Facebookon jelenlévőknek pedig két sorozatunkat ajánljuk: 

#ezenanapon – történelmi, életrajzi dátumokat idézünk fel;

#tárgyakkaranténban – egy-egy műtárgyat, dokumentumot, könyvet mutatunk be gyűjteményünk anyagából;

„Tárgyak karanténban – ezzel a címmel teszünk közzé olyan műtárgyakat, dokumentumokat, amelyek újonnan kerültek gyűjteményünkbe, valamilyen évfordulóhoz köthetők, vagy egyszerűen csak szeretnénk, ha minél többen megismernék. Valójában nem is a tárgyak, a látogatók vannak most karanténban. Az Evangélikus Országos Gyűjtemény most tehát házhoz megy.” 

Ezzel a bevezető szöveggel indítottuk útjára Facebook-oldalunkon a sorozatot, valójában azonban többről szól ez a kezdeményezés. Első ránézésre persze jó kis játék: egy tárgy vagy dokumentum, egy fotó, egy szöveg. Mi sem egyszerűbb ennél! Ám nemcsak azok, akik ismerik a gyűjtemények munkáját, hanem talán mindenki, aki valaha járt könyvtárban, kiállításon, levéltárban, tudja, hogy csak alapos utánajárással közölhetünk adatokat. Ez a virtuális térben – tárban – talán sokszorosan is igaz, hiszen a közzétett műveket nagy eséllyel sokkal többen fogják itt látni, mint mondjuk az olvasóteremben. A sorozatból, reméljük, hogy sokat gazdagodnak oldalaink látogatói. Előre azonban nem is gondoltuk, hogy a karaténban dolgozó munkatársaknak is milyen különleges lehetőség ez az együttmunkálkodásra. Az idáig közzétett cikkekkel – minden esetben – többen is foglalkoztunk. Az adatokat együtt gyűjtöttük össze, a kutatás egy-egy nehezebb pontján mindig volt, aki tovább lendítette a folyamatot. Idézhetem egykori egyetemi latintanárom, Rimóczi Gáborné sokat emlegetett aranymondását – „viribus unitis”, azaz – „egyesült erővel” pontosabban, és főleg jobb kedvvel tudjuk megoldani a kérdéseket.

Ízelítőül álljon itt az első közölt dokumentum, Hencz János lelkész ordinációs irata, amelyet az Evangélikus Országos Gyűjtemény a járvány kirobbanása kezdetén tudott megvásárolni. 

Hencz János lelkész 1820. évi, soproni ordinációs (lelkésszé avatásról tanúskodó) iratát, amelyet a dunántúli egyházkerület állított ki, magángyűjtő ajánlotta fel megvételre. Az előre nyomtatott, latin nyelvű szövegbe írták be kézzel, hogy Hencz János „vocatum esse ad Ministerium Evangelii Ecclesiae Fö-pécziensis”.

Hencz János 1820-1822 között felpéci segédlelkész, 1823-1866 között pedig csikvándi lelkész volt. Az irat aláírói: Kis János dunántúli szuperintendens (ma: püspök), Gamauf Teofil soproni lelkész és esperes, Raics Péter soproni magyar lelkész és a lyceum professzora. Raics Péter, a jénai egyetemről hazaérkezve, 1789/90-ben tanította Kis Jánost, aki így ír róla (Emlékezései életéből): „a német szép literatura akkori jelesebb hőseivel, s részből az angolokéiból és olaszokéiból is némellyekkel ... szíves készsége segíte megesmerkedni, mellyel könyveit olvasás végett kölcsönözte.” Kis János első, alkalmi verseit is Raics Péternek ajánlotta.

Az iratnak a Magyarországi Evangélikus Egyház gyűjteményfejlesztési keretéből való megvásárlását jelképes gesztusnak tekinthetjük: idén ünnepeljük Kis János születésének 250. évfordulóját. (Róla később még ejtünk szót oldalunkon.)

#maradjotthon #evangélikusörökség #virtuálismúzeum #múzeumozzaszobádból #vigyázzunkegymásra

Bár reméljük, hogy ez az elzártság nem tart sokáig, az már bebizonyosodott, hogy Facebook-oldalainknak látogatottsága megéri a fáradságot: az elmúlt héten többezer elérést, sokszáz aktivitást és tucatnyi megosztást értünk el. 

Figyeljék, kövessék, lájkolják Facebook-oldalainkat:

https://www.facebook.com/eogy2017 

https://www.facebook.com/evangelikusmuzeum/ 

A közösségi médiában nem járatosakat azzal vigasztalhatjuk, hogy az Evangélikus Élet Tallózó rovata a közeljövőben átveszi néhány karantén-cikkünket.