Wajdi Mouawad libanoni származású kanadai drámaíró Futótűz című műve egy izgalmas nyomozás története: Nawal Marwan halála után végrendeletben adja ikergyermekei tudtára, hogy hallottnak hitt apjuk valahol él, és van egy bátyjuk is. A fiatalok azt a feladatot kapják, hogy találják meg a két elveszett családtagot, és adjanak át nekik egy-egy borítékot.

Jeanne és Simon először tiltakoznak a feladat ellen, mivel anyjukkal nem különösebben volt rózsás a viszonyuk, hiszen az asszony 17 éves korukban egyik napról a másikra elhallgatott, és soha többet nem szólt hozzájuk. A kíváncsiság először az ikerpár lány tagját hajtja, de idővel a fivér is követi őt a kutatásban, így saját gyökereik, múltjuk után erednek. Nyomozásuk során egyre jobban belemerülnek egy múltbéli véres háború részleteibe, egy keleti ország kultúrájának korlátaiba és szokásaiba, és ezáltal azt is elkezdik tisztán látni, miért volt velük anyjuk titokzatos, és végül miért hallgatott el.  

Wajdi Mouawad drámája beszippant, és nem is engedi el a nézőt három órán keresztül. Újabb és újabb részletek derülnek ki a gyerekek és az asszony múltjáról, ezáltal egy közel-keleti ország kultúrájáról. Mégis, csak a végén áll össze a kép. A végkifejlet pedig olyannyira megrázó, hogy magunk is megnémulunk. Csak egy-két idősebb néző szisszen fel, és mondja bele a csendbe: jaj, ne.

Tovább a KötőSzó blogra.