szív

Ökölnyi méretű, percenként hatvan-nyolcvanszor összehúzódó, üreges tömlő. Befogad és ad egyszerre. Nem lázad, nem sztrájkol, teszi a dolgát. Csodálatos szerv, csodálatos szimbólum a szív. Ilyenkor, decemberben rengeteg „szívecskét” küldünk szerte a világba – kézzelfoghatóbb formákban is –, de az év végi elcsendesülés során megvizsgáljuk-e saját szívünket és benne a szándékot jóra és kevésbé jóra? Újrahangoljuk-e szívünk húrjait, hogy szebb, tisztább dallamot zengjen az új esztendőben? És – nem utolsósorban – hálával töltjük-e meg, megköszönjük-e szívünknek az állhatatos munkát, amellyel egy esztendőn át szolgált bennünket, fáradhatatlanul?

Még februárban, Valentin-napon történt. A kellemes napsütésben a HÉV-állomástól hazafelé sétálva egy kerítésoszlopra ragasztott sárga papírszívet vettem észre. Rajta csupa nagybetűvel egy üzenet: CSAK NEKED, alatta pedig egy kis szívecske.

Budapest – Sokéves hagyomány, hogy az Ökumenikus Segélyszervezet szociális intézményei által támogatott gyermekek adventre készülve mézeskalács szíveket sütnek. Idén minden korábbinál több sütemény megsütésével készült Országos Adventi Pénzadománygyűjtő kampányára a szervezet. A rekordkísérlet során elkészült mézeskalácsok a támogatottak köszönetét fogják tolmácsolni az adományozók felé.