Szívizomszövet csak egy szervünkben van, a szívben, ahonnan minden kifut, és ahová minden befut. Legfőbb tulajdonsága: a kitartás. És ha belegondolunk: az életben tartás. Meglepetésként ért a szakkifejezés: sportszív. És amikor egy – az anatómiával és a gimnasztikával is foglalkozó – képzés keretében elmagyarázták, mit is jelent, rájöttem, az egyik életcélom, hogy sportszívem legyen. Olyan szív, amely bírja a hirtelen nagy terhelést; olyan szív, amely állhatatosan és „hidegvérrel” pumpál minden körülmények között; olyan szív, amely nem fárad el – „soha”.

A lájkok, „imádom” gombok és „szelfik” korában a tudatosságra törekvő felhasználó fenntartásokkal viseltetik mind az úgynevezett hangulatjelek használatával, mind az érzelmek kinyilvánításának adekvát formáival kapcsolatban. A virtuális kitettség, az életesemények posztolása, a folytonos önigazolás- és visszajelzés-szükséglet kényszerítő hatalmának következményeként sok embernek már elképzelése sincs arról, mi a valódi intimitás, a benső szféra jó arányérzékű védelme és az egészséges énközlés. Tévképzeteket, trendeket, illúziókat kergetnek, befelé nem figyelnek.

A naiv lelkek így könnyebben sérülhetnek, az eleve nem megfelelő érzelmi alapokkal rendelkezőknek pedig esélyük sincs jó minták elsajátítására. A giccsszívek, nagy szavak, olcsó szlogenek között nehéz rátalálni az egészséges érzelemkinyilvánítás útjára. Ehhez kell a tér, amely befogadó, kell a gyökér, amely megtart, és kell a saját határok, szükségletek ismerete is.

Népszerű egy néhány éves popsláger videóklipje, melyben egy lány óriási, vérvörös műanyag szívvel járkál a nagyváros forgatagában, és szó szerint kitéve a szívét, várja, hogy az emberek jöjjenek és örüljenek. Áll mosolygón, reménykedve egész álló nap, de persze mindenki elrohan mellette… A pszichológusok szerint napi négy ölelés alapszükséglete az embernek a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz. Ugyanakkor tudvalevő, hogy egy valódi ölelés adásához-kapásához jelenlétre van szükség. A valóságban az emberek sokszor félnek kimutatni érzéseiket, felvállalni sebezhetőségüket. Félnek attól, hogy úgy, ahogy vannak, nem elég szerethetők. Ezért és még valami konszenzusos szeméremből nem merik ölelésre tárni karjukat – sokszor még családon belül sem.

A legtöbb embernek voltaképpen fogalma sincs arról, mi az a – közkommunikációban épp szív(ecské)vel fémjelzett – szeretet. A közvélekedéssel ellentétben a szeretet nem érzelem. A szeretet (az Írás szerint) parancs: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” Másrészt kegyelmi állapot: „Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.” (1Jn 4,16)

A témában sosem a nagy szavakat hangoztatók az igazán hitelesek, hanem a szeretet parancsát követve cselekvők. Jézus elsősorban a tettek embere volt, példájával lépésre, megfordulásra, tudatos cselekvésre ösztönzött. De közvetlenül is tanított: példázataival nem elsősorban az emberek értelméhez, hanem a szívükhöz szólt.

Aki nem engedi át a szívén, annak sosem lesz sajátja, sosem lesz benső állapota a szeretetparancs üzenete. Luther Márton szerint nap mint nap meg kell térnie a bűnös embernek. A reformátor felfogásában a megtérés a bűnös természetnek, az úgynevezett régi Ádámnak vagy óembernek a szüntelen és folyamatos elhagyni, meghaladni igyekvése. Csak így kelhet életre bennünk a Krisztus természetét hordozó új ember.

A misztikusabb irányokba nyitott teológusok még élményesztétikai vonatkozásokat is hozzátesznek: ha csak egyszer, pillanatokra is lehull a fátyol, és megérint valakit a lét intenzitása, a teremtettség szépsége, a megváltás szédítő mélysége, annak már lesz elég muníciója ahhoz, hogy valódi értelmét lássa a szíve szakadatlan zakatolásának, és egy életre „szívébe zárja” az új szív ígéretét. És hálával gondoljon minden napon úgy a saját életét fenntartó, szüntelen pulzáló, tökéletes, precíz kis szerkezetre, mint az óriási forgó-keringő-lélegző mindenséget fenntartó teremtői kézre. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 51–52. számában jelent meg 2019. december 29-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.