új év

Egy ókori görög filozófusnak, az epheszoszi Hérakleitosznak tulajdonítják azt a gondolatot, hogy nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba, hiszen minden mozgásban van, a létezők folyamatosan változnak. Tehát a pillanatot nem lehet megismételni. Persze akik sokat ülnek az iskolapadban, érezhetik úgy, hogy megállt az idő egy-egy unalmasabb témakörnél, vagy hogy éppen elindult visszafelé. Azonban a legunalmasabb tananyagnak is a végére értünk egyszer, és hamar rájön az ember, hogy a preszókratikus filozófiának elég sokszor igaza van. (Hamburgerért Amerikába, életbölcsességért az antik Görögországba, ugye…)

„Sokan mondják: Bár jó napokat látnánk, és ránk ragyogna orcád világossága, Urunk!” (Zsolt 4,7)

Minden új esztendő Isten kegyelmének a jele. Kétségünk se legyen afelől, hogy égi Urunk jóindulata tart meg bennünket, és hogy tőle kaptuk az időt az új évben is, amely új lehetőségeket ad még számunkra földi életünk útján. Az emberek többsége, a nem hívőket is beleértve, ösztönösen érzi ezt. Erről beszél az a sok fogadkozás, amelyek kimondva vagy kimondatlanul megfogalmazódnak az új év kezdetén, amelyek az életmód-változtatási szándékról, a káros szenvedélyek visszaszorításáról, mindennapi életünk fontossági sorrendjének korrekciójáról stb. szólnak.

Ökölnyi méretű, percenként hatvan-nyolcvanszor összehúzódó, üreges tömlő. Befogad és ad egyszerre. Nem lázad, nem sztrájkol, teszi a dolgát. Csodálatos szerv, csodálatos szimbólum a szív. Ilyenkor, decemberben rengeteg „szívecskét” küldünk szerte a világba – kézzelfoghatóbb formákban is –, de az év végi elcsendesülés során megvizsgáljuk-e saját szívünket és benne a szándékot jóra és kevésbé jóra? Újrahangoljuk-e szívünk húrjait, hogy szebb, tisztább dallamot zengjen az új esztendőben? És – nem utolsósorban – hálával töltjük-e meg, megköszönjük-e szívünknek az állhatatos munkát, amellyel egy esztendőn át szolgált bennünket, fáradhatatlanul?

Óriási bulira készültek, de egy gázrobbanás rázta meg a házat. Egy asszony meghalt, a többiek súlyos sérülésekkel kórházba kerültek. Zekurics Jolán életében ezután nem egy boldog új év, hanem egy boldog új élet következett. „Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott.” (Zsolt 18,7) Videó: Zákeus Médiacentrum, operatőr: Győri András Timótheus