szentség

Ez az írás öt évvel ezelőtt jelent meg Lázárné Skorka Katalin Igék, Imák, Képek (Skata.blog.hu) oldalán. Most a bejegyzést újra felfedezve közöljük azt.

Sok mindent megváltoztatott a jelenlegi világhelyzet mindannyiunk életében. Olyan kérdések vetődtek fel sokakban, amelyeknek eddig nem is volt létjogosultságuk, eszünkbe sem jutottak. A mindennapi életet annyira át kellett alakítani, újragondolni sok tekintetben, hogy szükség volt bizonyos kérdések megválaszolására is. Az egyik ilyen kérdés volt az is, hogy vajon a kijárási korlátozás alatt hogyan érjük el gyülekezetünk tagjait, hogyan éljük meg az istentiszteleteket, és miként szervezzük meg a nagyhét, a húsvét máskor felemelő, úrvacsorai közösségben megélt ünnepét.

Budapest – „Az úrvacsora szentségének a megélése óriási esély és óriási ajándék!” – fogalmaz Szabó Lajos. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora arra biztat, hogy „úgy gondoljunk az úrvacsorai közösségre, mint egy új esélyre a világban”. A Gyakorlati Teológiai Tanszék tanszékvezető egyetemi tanárával, a könyv szerkesztőjével a szentségről és az úrvacsora felszabadító, örömet adó erejéről beszélgettünk.

Arra vágyom, hogy felszabadult és huszonnégy órás keresztény legyek, és az egyházi közeg ezt mozdítsa elő, ne ellene tegyen. Olyan közeg legyen, amelybe ne vágyaimat, érzelmeimet, gondjaimat, utánozhatatlan egyediségemet hátrahagyva kelljen belépnem, hanem ahol történik az élet – annak minden drámájával: örömével, fájdalmával, humorával és ellentmondásosságával.