– Miért szentség az úrvacsora?

– Már a címadással is azt szerettük volna erősíteni, hogy az evangélikus közgondolkodásban egyre jobban elterjedjen, hogy a szentség az egyház egy kiemelt értéke. Két szentségünk van: a keresztség és az úrvacsora. Szentségnek azt tekintjük, amit Jézus Krisztus szava indított el, másrészt látható jele van. A szentség harmadik kritériuma, hogy az üdvösség ígérete fűződik hozzá. Jézus utolsó vacsorájában arra utal, hogy az ember életében az úrvacsora olyan esély, mely egyben előkép is, ugyanis Isten országában ennek a teljes beteljesedése történik majd meg.

– Az úrvacsora bár az emberi élet egyik legnagyobb örömünnepe lehetne, mégis, az egyházban sokszor a félelem társul mellé…

– Részünk van az úrvacsora örömében! Nem a szorongó, bűnbánó, sötét színbe öltözött úrvacsora képét akartuk bemutatni, hanem azt, hogy fölszabadultan vagyunk együtt az úrvacsorai közösségben. A szentség örömöt jelent! Jézus a legszentebbet, önmagát kínálja fel a mi szabadulásunkra és üdvösségünkre. Az egész munka hátterében ott volt az az elképzelés, hogy görcsoldó, félelmet oldó, túlzott visszafogottságot oldó legyen ez a kiadvány.

– A kötetben az úrvacsora mellett a bűnbánat fontosságára is nagy hangsúly esik…

– Azt is szeretnénk ezzel a kötettel kifejezni, hogy Isten elé oda lehet állni, ki lehet mondani a bűneinket, meg lehet azokat bánnunk, de tudnunk kell: Isten kegyelme mindenek fölött való! Az úrvacsora szentségének a megélése óriási esély és óriási ajándék!
Nagyon komolyan vesszük az úrvacsorát megelőző bűnbánati részt és azt az ígéretet, hogy az úrvacsorában bűneink bocsánatát kapjuk. A könyvben számos lutheri idézet szerepel, valamint klasszikus teológusoktól hozott idézetek fejezik ki ezt az üzentet. A szerzőktől ugyanakkor azt kértem, olyan írásokat küldjenek, amelyek megerősíti az olvasókat és bátorságot adnak az úrvacsoravételhez.

– Ilyen értelemben már a közösségi gyónási kérdések is lehetnek felszabadítóak?

– A bűnbánati részben, a gyónási kérdéseknél egy őszinte, bizalmi háttérből szólalok meg az Úristen előtt. Amikor a közös gyónásban kimondok egy igent, akkor abban az én akkori egész életem összes problémája benne van. Nem tudok mindent egyesével felsorolni, de Isten előtt el tudom helyezni. Ha a sok kínt, fájdalmat odacipelem az Úr elé, akkor az úrvacsora szentségében részesülve, „az oltártól visszafelé jövet” hozzam el azt az örömöt, amit az Úristen ad nekem! Jó, ha tudom, hogy bűnös vagyok, de annál nagyobb örömforrás nincs, mint hogy az Úristen bűnbocsánatot ad! Az úrvacsorában ez a bűneimet megbocsátó kegyelem érkezik az életembe.

– Az úrvacsora szentsége című kötet talán három legmeghatározóbb fogalma a közösség, az átélhetőség és a megtapasztalhatóság…

– Nagyon fontos, hogy a keresztény egyház olyan hely legyen, ahol jó értelemben vett élményt talál az, aki a gyülekezetbe megérkezik. Váljunk olyan közösségé, ahol az ember hétről-hétre jelen kíván lenni, mert ott az élete megerősödik. Ma azért megy valaki templomba, mert jó a templomban lennie. Az Isten-közelség átélhetőségének, megtapasztalhatóságának az istentiszteleti közösség a legnagyobb forrása. Kihat és erőt ad a következő hétre. Ez az átélhetőség és erővétel leginkább az úrvacsorai oltárnál történik meg.
A közösség vonatkozásában érdekes, hogy több szerzőtől is olvashatunk arról, hogy nem tudom, ki térdel mellettem az úrvacsorai közösségben. Az úrvacsora az a szentség, ami a nagyon távolit nagyon közelivé tudja hozni. Ez az az esemény, amiben Isten, én és a másik ember átélhető és megtapasztalható közösséggé formálódik.

– Neked melyek a meghatározó úrvacsorai élményeid?

– Felszabadító élményem volt, amikor Zimbabwében közel hatezer ember közösségében vehettem úrvacsorát. Ott a szentség vételét mosolygás, tánc, egymás megölelése követte. Ott nem búskomoran mentek ki a templomból a hívek, hanem felszabadultan. Ma Magyarországon örömteli változás, hogy a fiatalabbak és a megújuló gyülekezetek már ilyen módon tekintenek az úrvacsorára.
A reformáció ötszázadik évfordulóján Vadosfán szolgáltam. Hét faluból jöttek össze a hívek, nagyon sokan. Megható együttlét volt. A régi liturgia szerint tartottuk az istentiszteletet. A bűnbánati résznél is érződött a gyülekezet mély átélése. Az úrvacsorát követően pedig megjelent az a felszabadult érzés, ami az istentisztelet után meg is fogalmazódott: mindenki arról kezdett el beszélni, mekkora erőt ad, hogy ebben a hitben élhet, hogy a közösség, az Istenhit és a szentséggel élés örömével mehet haza.

– Közel hatvan szerző nyolcvan írása található a kiváló illusztrációkkal ellátott kötetben. Kiknek szól ez a kiadvány?

– A kötet legfőbb célja, hogy a gyülekezeti tagok segítségére lehessen. Ez nem egy szakmai kiadvány, hanem az a lényege, hogy bárki, aki a kezébe veszi, bátorítást kapjon ahhoz, hogy az úrvacsorával közelebbi kapcsolatba kerüljön. Ebben a könyvben olyan írások szerepelnek, amelyekből érezhetjük, hogy Isten hívó szava része az életünknek.
Elég széles skálán mozognak az írások. Több teológiai, lelkiségi irányzat képviselőjétől lehet izgalmas írásokat olvasni ebben a kiadványban, ami nagyon sokszínűvé teszi a kötetet.
Alapvető célunk, hogy úgy gondoljunk az úrvacsorai közösségre, mint egy új esélyre a világban. Örülnénk, ha felnőttképzési segédanyagként gyülekezeti szinten is használatba kerülne ez a kiadvány, ugyanis a benne olvasható teológiai alapvetések, meditációk kiválóak a gyülekezeti beszélgetésekhez is.

A fotókon a Kondorosi Evangélikus Egyházközség oltárképének részlete, valamint úrvacsorai készlete látható.

A kötet bemutatójára 2017. november 29-én, szerdán 11:20-kor kerül sor az Evangélikus Hittudományi Egyetem kápolnájában (Budapest, Rózsavölgyi köz 3.).

Az úrvacsora szentsége
Meditációk és imádságok az úrvacsoráról
Szerkesztette: Szabó Lajos
Luther Kiadó, 2017
156 oldal / 150×210 mm / kartonált / ISBN 978-963-380-121-5