Tanár úr szerette a rendet, nem csupán az óráin, hanem a zeneszerzésben is. Mindennek megvolt a maga ideje. Első évemben egy vonósnégyessel izzadtam. Mivel ekkor még tanár úr nem engedte a duónál nagyobb formációra való komponálást, nem mertem neki megmutatni (arról pedig aztán soha nem is tudott, hogy akkor már szimfóniát is kezdtem komponálni, amelynek a 30. üteme után tört bele a bicskám. És egy opera is eljutott a 10. ütemig). De vettem a bátorságot, és kitettem az akkor már hetek óta komponált vonósnégyes partitúráját. Éppen Pendereckit tanulmányoztam, és a lengyel zeneszerzők gyakoroltak rám nagy hatást. Ennek jegyében – és stílusában – íródott milliméter papírra a vonósnégyes. Amikor a tanár úr meglátta, azt mondta, hogy tegyem el. Nem nézi meg.
2020 szep 2 - 08:10