Pécs belvárosában, a sétálóutcától nem messze, egy csendes kis utcácskában található az evangélikus templom, amely ugyan nem apró, de nem is emelkedik ki a környező épületek közül. Aki arra jár, meglepődik, hogy az utcafronttól kicsit beljebb Isten háza áll. Hajduch-Szmola Patrik és Kovács Barbara itt szolgál. Patrik beosztott lelkész, Barbarának nemrég volt a vizsga-istentisztelete, júniusban szentelik fel.

A fiatal házaspár – vagyis néhány hét múlva már mondhatjuk: lelkész házaspár – nagyon örül, hogy ide került, Patrik el is árulja, miért: „Tavaly nyáron kötöttünk házasságot, és olyan helyre szerettünk volna menni, ahol házastársként tudunk együtt dolgozni, ahol beosztott lelkészre is szükség van, és egy hatodévest is elbír a gyülekezet. Álmunk volt, hogy lehető­ leg megyeszékhelyen szolgálhassunk.”

„Több hely szóba került, de számunkra Pécs volt az ideális. Egy ideig attól féltünk, hogy nagyon távol leszünk a csalá­dunktól és a barátainktól, de az autópálya miatt nincsenek olyan nagy távolságok, viszonylag gyakran meg tudjuk őket látogatni. Egyébként pedig Pécs nagyon sok új barátot, lehetőséget adott számunkra. Jól érezzük itt magunkat” – teszi hozzá Barbara.

Aktív és aktivizálható gyülekezet

És hogy milyen a pécsi gyülekezet? Mire számítottak a pályakezdő fiatalok? „Felkészítettek minket, hogy nagy gyülekezeti élet van, és kössük fel a nadrágunkat” – árulja el Patrik. De a sok program, a nagy elvárások, az, hogy sok területen lehet kibontakozni, a fiatalok szerint öröm, hiszen ez volt az elképzelé­ sük. Épp amikor idekerültek, akkor vett át az evangélikus gyülekezet egy kertvá­ rosi önkormányzati óvodát, ez újabb izgalmas kihívások elé állította őket.

Négy-ötszáz helyi evangélikusról tudnak a pécsi evangélikus közösségben, ami alapvetően kis szám, ha arra gondolunk, hogy százötvenezren laknak a megyeszékhelyen, de azt is tudni kell, hogy erősen katolikus környékről van szó. A székesegyház mellett nagyon nehéz érvényesülni, akármennyire jó is a kapcsolat, és működik az ökumené a városban. Viszont van, hogy ebből a négy-ötszáz emberből százhatvanan is eljönnek egy-egy istentiszteletre. Az egyházfenntartók szá­ mához viszonyítva az istentiszteleteket rendszeresen látogatók száma jó. Alapvetően aktív és aktivizálható a gyülekezet.

„Azt mondják, hogy minimum kétezer evangélikusnak kellene lennie valahol, de négyszázan vannak az egyházfenntartók” – árulja el Kovács Barbara. 

Mint kiderült, nem könnyű a helyzet, a beosztott lelkész így fogalmaz: „Nagyon nehéz a terep egyébként, mert Baranyá­ ban csak két anyagyülekezet van: a pé­csi és a mohácsi, a terület viszont óriási. Ebből következően a fél megye hozzánk tartozik. Megnéztem nemrég az Evangé­likus.hu weboldalon, gyakorlatilag száz­ ötven település tartozik hozzánk, ebből hét helyen vannak istentiszteletek. Ebből fakad, hogy sehol sem tudunk an ­ nyi szolgálatot végezni, amennyit szeretnénk.”

Ócsai Zoltán, a parókus lelkész Barbarával, a mentoráltjával, míg Patrik egyedül jár vidékre szolgálni.

Sokasodó tapasztalatok

Pécsett mindig is fiatalok voltak a segédlelkészek, a beosztott lelkészek, ezért a gyülekezetnek nem volt újdonság, hogy tavaly érkezett egy fiatal pár, ennek ellenére a beosztott lelkész azt mondja: „Minden kihívás, mert amit a teológián elméletben megtanulunk, az sokszor a gyakorlatban egészen másként műkö­dik, és a diploma megszerzése után abszolút nem érezhetjük azt, hogy mi kész vezetők lennénk. Például nagyon közel áll hozzám a lelkigondozás, és bár a teológián nagyon jól megtanultuk az egyes fogásokat, mégis arra jöttem rá, hogy amikor éles helyzetben vagyok, akkor sokszor jóval nehezebb a szituáció, mint hogy én ott bizonyos megtanult fogá­sokat alkalmazzak. Emiatt nem úgy tekintek magamra, mint egy kész, kiforrott lelkészre, hanem úgy, mint egy folyamat legelején álló lelkes kezdőre.”

„Egy megyeszékhelyen az a jó és egyben a kihívás, hogy mindenre van példa, sokfajta területen próbálhatjuk ki magunkat” – mondja a hatodéves Barbara. Akár abban is tapasztalatot szerezhetnek, hogyan kell pályázatot írni, majd az összeggel elszámolni, pénzügyeket intézni, még ha nem is nekik kell a konkrét feladatot elvégezni.

Pécsett rendkívül nagy hangsúlyt kap az átláthatóság. A gyülekezeti honlapon például világos presbitériumi útmutatás vonatkozik arra, ki mennyi egyházfenntartói járulékot fizessen. „Pontosan a félreértések elkerülése végett és a szubjektív tényezők kizárása céljából jó, hogy nálunk a honlapon is kint van. A gyülekezet sokszínűsége miatt is fontos erről nyíltan és objektíven beszélni” – mondja Patrik.

A gyülekezet azonban nemcsak a pénzügyek terén nyitott, hanem a programok iránt is. Mint kiderült, sok mindenre vevők a közösség tagjai, amit kitalálnak a lelkészek. „Az intellektuális kihívás is fontos Pécsett. Minden alkalomra komolyan fel kell készülni, mivel sokszor az istentisztelettel kapcsolatban is kérdeznek a gyülekezeti tagok. A bibliaórákon rendszeresen jönnek elő a szó­ széken elhangzott gondolatok, melyeket kisebb körökben tudunk továbbgondolni vagy megvitatni” – meséli Patrik. Tavasszal öt előadásos szabadegyetemet szerveztek, erre is nagy számban megmozdult a gyülekezet. 

Hittanórák és keresők

A legtöbb lelkésznek a kötelező hittan­ órák komoly szervezést, munkamegosztást, esetenként terhet jelentenek. A helyzetet Pécsett is több oldalról érdemes megnézni. Vannak hittanórák, de nem túl sok, mert döntően vagy erkölcstanra, vagy katolikus hittanra járnak a gyerekek. Ezenkívül nagyon sok iskola van, és az evangélikus gyerekek száma szétaprózódik.

„Négyen tanítunk hittant. Barbi, Zoli, a felesége, Zsuzsi és én – árulja el Patrik, majd hozzáteszi: – Sokkal többet is lehetne tartani, de a nagyszámú hétközi rendszeres alkalmak miatt – amelyekre természetesen készülni is kell – nem fér bele több. 

Pici csoportokat tanítunk, van, hogy termet sem kapunk. De a folyosói tanításnak azért vannak előnyei – persze fülelnek a többiek, néha még az igazgatónő is, de egészen más hangulatú, kötetlenebb beszélgetést is tudunk olykor folytatni. Néha odacsapódik egy-két testnevelés alól felmentett, a folyosón üldögélő gyerek is.”

„Volt arra is példa, hogy adtam egy szórólapot adventkor az egyik kisfiúnak, akinek egyedüliként tartok hittant, és eljött az anyukájával a családi istentiszteletre. A most átvett oviból is volt most egy család, jöttek keresztelőt bejelenteni, mert nagyon megtetszett nekik a hittanó­ra” – sorolja a pozitív példákat Barbara.

Főleg a családi istentiszteletek kötetlensége vonzza a keresőket, pedig ezeket az alkalmakat is a templomban tartják, mert a lelkészek fontosnak érzik, hogy a keresők a templom légkörét is megtapasztalják. Kötetlenebb formában, mégis szent térben legyenek együtt. Patrik azt is elárulja, hogy próbálják az egész alkalmat interaktívan csinálni. Ehhez sok inspirációt nyújtottak a kelenföldi családi istentiszteletek is. Pécsett a családi istentiszteletek látogatói néha a főistentiszteleti létszámot is elérik.

Programok minden korosztálynak

A hittanórák, illetve a keresők megszólí­tását célzó események mellett igen sok a gyülekezeti alkalom és ezzel együtt a lelkészi feladat. Hétfőn délután az óvodá­ ban tartanak hittant, és mivel az egyház átvette az intézményt, elég sokan jelentkeztek evangélikus hittanra. Késő délután van az asszonyóra, vagyis kifejezetten nőknek tartott bibliaóra – Patrikkal. A hét elején este pedig egyetemi ifit tartanak. Miután Pécs egyetemi város, sok az egyetemista, a két fiatal szolgálónak igen fontos és izgalmas terep a fiatal felnőttekkel való találkozás. „Ez az alkalom mindig feltölt minket” – mondja Barbara.

Természetesen Pécsett mindig is volt ificsoport, de amikor a két fiatal megérkezett, plakátokat ragasztottak ki a városban, hogy újra felhívják a figyelmet a lehetőségre. Az egyetemisták pedig szép számmal jönnek rendszeresen a Dischka Győző utcai templomba. Ebben a félévben folyamatosan nőtt a szá­ muk, mert szerencsére mindig hívott valaki egy-egy újabb embert – ez volt az első félév küldetése mindenki számára. És persze az is jó lehetőség, hogy a parókia területén bérel szállást négy egyetemista, így ők is aktív tagjai az ifjúsági óráknak. Az egyetemi ifi több feladatot is végez a gyülekezeten belül, például ők felelnek az angol nyelvű istentiszteletek utáni szeretetvendégségekért, ahol lehetőség nyílik a külföldi egyetemistákkal való ismerkedésre is.

Kedden és csütörtökön délelőtt Ócsai Zoltán és Barbara átmennek a kö­zeli Pogányba, a Baldauf Gusztáv Evangélikus Szeretetotthonba, ahol bibliaórát és reggeli áhítatot tartanak a lakóknak. De van még „öfi” is, az „örökifjak” alkalma a negyven pluszos korosztálynak. Szerdán délelőtt és csütörtök este is van klasszikus bibliaóra. A szerdai alkalomért Zoltán felel, a csütörtöki bibliaórát Patrik vezeti. Szerdán este próbál a kó­rus. A pécsi evangélikus gyülekezet kó­rusa pedig igen jó. A május 13-i szarvasi országos evangélikus kórustalálkozón is komoly repertoárral léptek fel. A kó­ ruspróbákon mindig van áhítat, melyet vagy Ócsai Zoltán, vagy Patrik tart.

Havonta egyszer, csütörtök esténként várja az érdeklődőket az Ajtónyitás. Ez amolyan kerekasztal-beszélgetés egy-egy meghívott előadóval. Ebben a félévben az utazás a téma, és a vendégek ehhez kapcsolódva mesélnek élményeikről. Az Ajtónyitás egyébként a gyülekezeti tagok megismerésével indult, mert eredetileg az előadók a gyü­lekezet tagjaiból kerültek ki, így minden alkalommal valaki a saját szakterületé­ ről beszélt. A pénteki klasszikus konfirmandusórát az asszonyóra párja, a férfi­ óra követi. Tehát a hét minden napjára jut valamilyen rendszeres gyülekezeti program.

Pécsett régóta szokás, hogy nemcsak vasárnap délelőtt, de este is van istentisztelet. Az este hatórai alkalomnak, mondhatni, külön köre van: van, aki csak akkor jár, de akad olyan is, aki délelőtt is, és este is eljön. Miután a két alkalmat nem ugyanaz a lelkész tartja, így lehető­ség nyílik arra, hogy, mondjuk, délelőtt Ócsai Zoltán, este pedig Hajduch-Szmola Patrik gondolatait hallgassa meg a gyülekezet ugyanarról a textusról. „Az esti istentisztelet kevésbé tradicioná­ lis, rövidebb a liturgia is, inkább egy igehirdetés köré épülő alkalom. Bensősé­gesebb, a kápolnában tartjuk” – meséli Patrik.

Persze nem csak sikerélmények vannak a fiatal pár életében. Mint megtudtuk, hiába akartak kisifit szervezni a tizennégy–tizennyolc éves korosztálynak, egyszerűen nem sikerült őket megszólítani. Mégis, ami a gyülekezeti élet aktivitását illeti, azzal nincs gond. „Hárman Zolival nagyon jól tudunk együtt dolgozni, inspiráljuk, lelkesítjük egymást” – teszi hozzá Barbara.

Nagy elődök példái

„Káldy Zoltán püspök és Balikó Zoltán meghatározó lelkészei voltak a gyülekezetnek. Van, hogy amikor megyek fel a szószékre, eszembe jut, kik prédikáltak itt előttem. Hatalmas megtiszteltetés felmenni erre a szószékre” – árulja el mosolyogva a fiatal beosztott lelkész. Patrik azt is elmondta, hogy a mai napig sokszor emlegetik az idős gyülekezeti tagok a két nagynevű lelkészt. „Sokat tanulhatunk az elődöktől, persze nyilvánvaló, hogy az ötvenes években más módszerrel építették a gyülekezetet, és azzal mi már nem biztos, hogy sikerrel járnánk, de a modelljeik egy részét ma is tudjuk használni.

„Balikó Zoltán prédikációi például nagyon híresek voltak, sokan ismerték, szerették őt. Káldy Zoltán pedig a há­ ború alatt is sokakat meglátogatott, és a pécsiek sokkal közvetlenebb viszonyt ápoltak vele, mint azok, akik püspökként ismerték meg” – meséli Barbara.

A találkozás utolsó mondatai Patriktól zárszónak is beillenek: „Tényleg nagyon szeretek lelkésznek lenni. Annak is nagyon örülök, hogy olyan kollégák vesznek körül az egyházmegyében, akikre szívesen támaszkodom. Azt is tudom, hogy hívhatom őket a kérdéseimmel – ahogyan teszem is. Ennyi idő távlatából azt kell mondjam, már teljesen pécsinek érezzük magunkat. Nagyon szeretünk itt lenni, mindketten úgy érezzük, hogy megtaláltuk a helyünket Pécsett.” 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 22. számában jelent meg, 2017. június 4-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.