levelezés

A „mi lett volna, ha”-nézőpont általában hiábavaló gondolatgombolyagba tekeri bele az embert. Az életben kerülni is szoktam, ha tehetem, ezt a fordulatot. De amikor sci-fit olvasok, mégis belemegyek a játékba, mert úgy érzem, érdekes elgondolkodni, hogyan is alakulhatna, alakulhatott volna egy-egy esemény, ha a szereplők másképp, jobban, igazabban lettek volna jelen benne.

A második világháborús Magyarország tragikus sorsú 2. magyar hadseregének egyre bővülő irodalma van. Az emlékek mindenkor sebeket tépnek fel, fájdalmakat szülnek. Így van ez vitéz Jány (Hautzinger) Gusztáv egykori vezérezredes, hadseregparancsnok esetében is, akit 1947 őszén koncepciós perben ítéltek halálra és végeztek ki. Amiért most őt idézzük, annak az a magyarázata, hogy rokona, a maradandó nyomokat hagyó Balikó Zoltán evangélikus esperes, aki a siralomházban felkereste Jányt, ebben az évben lenne százesztendős.

Véletlenül került elő egy első világháborús levelezés. A szécsiszentlászlói (Motvarjevci, Szlovénia) Jankó Zsigmondnak és feleségének, Matildnak a négyszáz levele páratlan forrásként szolgál a kutatóknak és a helytörténészeknek egyaránt. A szép nyelvezetű írások kötetbe rendezése és kiadása a határon túl élő magyar közösségek legkisebbikének, a muravidékieknek a keze munkáját dicséri, Lendván látott napvilágot, és a Vágyakozás a lövészárkokból címet viseli.