vallomás

Az 1990-es rendszerváltást követő első püspökiktatásra az év március 17. napján került sor. Ünnepi volt az alkalom, megannyi külföldi egyházi méltóság – köztük az LVSZ [Lutheránus Világszövetség – a szerk.] akkori főtitkára [a norvég Gunnar Stålsett – a szerk.] és a szomszédos egyházak püspökei –, régi és új közéleti személyiségek jelenlétében zajlott az esemény, zendült az ének egy új, nagy reményekkel várt korszak küszöbén. Bennem élt a feszültség, meg tudok-e felelni az elvárásoknak egy ismeretlen korszak hajnalán, amikor a társadalmi és egyházi változások előrevetítették a lehetőségek csillagzáporát.

Jóval a #metoo kampány előtt kezdtük el a Kötőszó blogon vallássérültekkel foglalkozó cikksorozatunkat, melyben a spirituális bántalmazás témakörét jártuk körül. Nemrég újabb olvasói levél érkezett hozzánk a témában, melynek szerzője zaklatást élt át egy keresztény közösségben egy nála jóval idősebb férfi részéről.

Budapest – Zenéről, hitről és emberségről szólt az Asztali beszélgetések sorozat évzáró alkalma a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A legmagasabb állami kitüntetéssel, a Szent István Renddel idén elismert Kossuth-díjas művész, Vásáry Tamás zongoraművész, karmester volt a vendég.

Az ősi Apostoli hitvallás utolsó szavaival minden, a Szentháromság egy igaz, örök Istenben hívő christianus személyesen (egyes szám első személyben) megvallja: „Hiszem az örök életet!” Ezért az örökkévalóság ünnepén, én is személyesen fogalmazom meg, a teljesség igénye nélkül, hét pontban összefoglalva; miért is hiszem és várom az örök életet. Válaszaimat a Szentírás kijelentéseire alapozom, s ezeket a zárójelben közölt igei hivatkozásokat kikeresve, minden kedves olvasó megfogalmazhatja a saját válaszát erre a sorsdöntő létkérdésre is: Hol és kivel töltöd az örökkévalóságot?

Alkoholizmus, depresszió és magánéleti válság – ezek jellemezték Kőváriné Sumalán Mária nyugalmazott védőnő mindennapjait, egészen ötvenkét éves koráig. A Magyar Kékkereszt Egyesület és Református Iszákosmentő Misszió egykori kezeltje, most munkatársa sarokba szorított helyzetben talált rá Isten kegyelmére, és változott meg gyökerestül az élete. A magát hetven éve evangélikusnak és húsz éve keresztyénnek valló Sumalán Mária Miskolcon, a Vasgyári Református Egyházközségben mesélt élete mérföldköveiről. Forrás: tirek.hu, szöveg: Kojsza Péter

Budapest – Kubiszyn Viktor tizenhat éves küzdelmét jegyezte le Drognapló című könyvében. A szociografikus, ugyanakkor irodalmilag igényes regény szemérmetlenül beszél társadalmunk egyik legerősebb tabujáról: a kábítószer használatáról, ennek következményeiről, a drogos életmódról és az abból való szabadulásról. A szerzőt Bedecs Réka teológus faggatta a Szélrózsa-utótalálkozón. Szöveg: Koczor Kinga, fotó: Horváth-Bolla Zsuzsanna