No de mit kezdjünk ezzel az ismerős történettel 2021 nagyhetében, amikor a járványveszély miatt templomainkat immár egy éve többnyire bezártuk? Manapság vajon mitől tisztítaná meg Urunk üresen maradt templomainkat? 

Ha őszintén akarunk és merünk válaszolni erre a kényes kérdésre, akkor érdemes odafigyelni Tomaš Halík prágai teológus prófétai szavára. Ő már a járvány kitörésekor arról írt, hogy az üres templomok felkiáltójelekké válhatnak számunkra: „Lehet, hogy az üres templomok ideje szimbolikus erővel arra figyelmeztet, milyen jövő vár az Egyházra és az egyházakra, ha nem tesznek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a kereszténység egészen más formáját mutassák fel a világ számára. Túlságosan nagy mértékben foglalkoztatott minket az, hogy meg kell térnie a világnak (mindig csak a többieknek), és a saját megtérésünknek már nem szenteltünk figyelmet. Nemcsak az a fontos, hogy »jobbak« legyünk, hanem az is, hogy megkövesedett kereszténységünket hátrahagyva egyre inkább valódi keresztények próbáljunk lenni.”

Mit jelent ez konkrétan a mai krízishelyzetben? Talán Ferenc pápa provokatív képe is segíthet válaszkeresésünkben, aki napjainkban tábori kórháznak szeretné látni az egyházat. Ezzel arra utal, hogy az egyház nem különülhet el többé előkelően és kényelmesen a világtól, hanem át kell lépnie határait, és segítségére kell sietnie azoknak, akik testi, pszichés, szociális és lelki sebeket szenvedtek.

Ha az egyház valóban „tábori kórház”, mindenképpen egészségügyi, szociális és karitatív szolgáltatásokat kell nyújtania, ahogyan történetének kezdetétől fogva nyújtott is. Jó kórház módjára azonban további feladatokat is el kell látnia. Diagnózist kell felállítania, azaz fel kell ismernie „az idők jeleit”. Megelőzésre kell törekednie, ami azt jelenti, hogy fel kell készítenie a védekezésre azokat a társadalmakat, amelyeket megfertőzött a félelem, a gyűlölet kártékony vírusa. Továbbá hozzá kell járulnia a felépüléshez is: a megbocsátás révén fel kell oldania a múltban szerzett traumákat.

Azt, hogy mennyire aktuális ez a felrázó gondolatsor, jól mutatja, mekkora visszhangot váltott ki a közelmúltban az egyik kórházlelkészünkkel készített interjú. Eszlényi Ákos kollégám ugyanis hetente háromszor védőszkafanderben jár be a Covid-betegek kistarcsai osztályára, hogy lelkigondozza az ott fekvőket és az ott dolgozókat.

Elkötelezett evangélikus orvos barátom minderre így reagált: „Nem a gyülekezeti tagok vannak a lelkészért és munkatársaiért, hanem fordítva. Ha ezt valaki magáévá teszi, akkor - a templomok bezártsága mellett - ki mer menni a gyülekezetébe, hogy keresse, vigasztalja, erősítse nemcsak a híveit, de mindenkit, akivel beszél, és akiknek a zöme valamilyen oknál fogva  szorong, kiszolgáltatott. A kórház nagyon kemény környezet, mennyivel könnyebb lehet a lakókörnyék embereivel személyesen szót érteni! Szerintem ebben a helyzetben ez a módszer az egyik leghatékonyabb lehet az igazi misszió (egyházépítés!) teljesítésére…” 

Talán lassan kezdjük megtalálni a keresett választ: a templomtisztítás az idei rendkívüli böjtben is aktuális. Ha elfogadjuk a kitüntető és elkötelező apostoli képet, amely szerint a Lélek temploma lehetünk, akkor itt az ideje, hogy Urunk megtisztítson minket az üres vallásosságtól, a meddő kegyes frázisoktól, és áldozatos szeretetével megszabadítson önféltő önzésünktől, bénító félelmeinktől. 

Lehet, hogy a tavalyi évhez hasonlóan idén sem lesz külsőségeiben hagyományos, megszokott húsvétunk. De a feltámadás ünnepe nem marad el! Pontosabban fogalmazva: a feltámadott Úr ajándéka a miénk lehet 2021-ben is! Erre bátorít legkedvesebb húsvéti énekem (EÉ 225): 

„Támadj fel új életre már, Krisztus meglankadt népe!
Húsvéti szép hajnalsugár
Csillan, siess elébe!
Meghátrált régen a halál,
S a Győző életet kínál
Győzelméből ma néked.”

A jegyzet elhangzott 2021. március 29-én a Kossuth rádióban.