– Idén május 17-én és 18-án a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájában kerül megrendezésre a teremtés ünnepe konferencia. Honnan indult a kezdeményezés?

– Amikor hazaértem Afrikából, örömmel láttam, hogy itthon a szöuli kezdeményezésnek nyitott személyeit találom. Ezért a Környezetvédelmi Minisztériumban és az egyházban felvetettem, hogy az 1972-ben a Stokholmi Világkonferencián létrehozott környezetvédelmi világnapot vegyük át és töltsük meg keresztény tartalommal. A klasszikus keresztény felfogásban addig úgy tűnt, nincsen helye a környezetvédelmi tartalomnak. Sokan attól tartottak, hogy a keresztény üzenet félreszorítása jelentkezik ebben, hiszen így nemcsak a látható, közel lévő ügyekről kell szólni ezután, hanem kinyílik a világ, és fel kell vetnünk az egész világ jövőjére vonatkozó kérdéseket. Voltak olyan gyülekezetek, akik úgy érezték, hogy ebben keresztény hűtlenségről van szó. Szebik Imre püspök úr a kezdeményezés mellé állt, így 1991-ben a Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközségben megszületett az első magyarországi keresztény környezetvédelmi világnap.

– A teremtés szó teológiai fogalom. A környezetvédelem világi fogalmával a teremtésvédelem milyen kapcsolatban van?

– A témakör nem keresztény eredetű. Először a környezetvédelemben, elsősorban az ásványi anyagokkal és biodiverzitással foglalkozó szakemberek érezték úgy, hogy valami súlyos konfliktus van kialakulóban. Úgy tűnt, hogy ez nem teológiai, hanem világi vonatkozású témafelvetés. Amennyiben belegondolunk, hogy ezek a hatások hogyan érintenek minket, akkor – minél többet lapozva a Szentírást – úgy érezhetjük, hogy ezt az egyháznak kellett volna elkezdenie. Az Ószövetség istenhite azon alapul aki teremtette a világot. Ennek értelmében nekünk nem valami újat kellett kitalálnunk, hanem világosan meg kellett mondanunk, hogy a teremtésvédelem a teremtésről való tanúságtétel. A világ belehelyezendő az örökkévalóság egészébe térben és időben egyaránt. Ezzel vált ősi hitvallásokkal teljes összhangban elsődleges keresztény üzenetté a teremtésvédelem. Valami megdöbbentő teológiai fejlődés bontakozott ki abban, hogy a Golgotán szenvedést vállaló és a világ bűneit magán hordozó Krisztus – különösképpen evangélikus körökben kizárólagos üzenete – mellett egyre világosabbá vált, hogy Krisztus az, aki az örökkévaló és aki által lett minden. Így fontos igehirdetésünket kiegészítenünk azzal, hogy Krisztus nem a kálvária embere csupán, hanem a világ teremtője is! Ez ősi hitvallásban úgy jelenik meg, hogy „Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó és a világ létrehozója.” Jézus nemcsak a bűnbocsánat és békesség hordozója, hanem akcióhős a környezetvédelem területén. Ő indította és ő végzi ennek a szolgálatát. Thúróczy püspök úr fogalmazott úgy, hogy „rangrejtett Krisztusok járnak a krisztushívőkben.” Ilyen értelemben ki kell mondani, hogy Krisztussal együtt mi az ő munkatársai vagyunk az üdvösség hordozásban, a bűnbocsánat hirdetésében és a teremtés gondozása ügyében.

– Keresztényként fokozott felelősségünk van a környezetért és a minket körülvevő világért. Mennyiben mondható ez valóságnak?

– Azok, akik a világ szociológiai vagy pszichikai összefüggéseivel foglalkoztak, úgy érezték, hogy ők nemcsak a templomban olyanok, hanem a hétköznapi tevékenységben is megfelelnek ennek a kritériumnak. Ez azt jelenti, hogy úgy, ahogy egy pap az istentiszteletet megelőzően letérdel az oltár előtt és imádsággal kezdi a szolgálatot, ugyanúgy amikor valaki egyetemre megy és a teremtésvédelemről előadást tart, akkor ehhez hasonlóan – vagy lélekben, vagy fizikailag – a saját íróasztala előtt letérdel és azt mondja: „Uram, képviselni kívánom a világfenntartó szolgálatodból a rám eső részt.” Nem az a kérdés, hogy hogyan is kerül az egyházi gondolkodásba a teremtésről szóló gondolkodás, hanem az, hogy mikor válik a teremtőtársi tevékenység köznapivá.

– A konferencia programja jelzi, hogy felelősségünk van a teremtett világért. Templomokban, gyülekezeti alkalmakon mégis kevésbé kerül centrumba a környezetről szóló gondolkodás.

– A Jézus Testvérei Ökumenikus Diakónai Rend civil szervezetként diakóniai összefüggésben különleges helyen kezeli a környezetvédelemről való gondolkodás kérdését. A mostani konferenciával kapcsolatban elmondanám, hogy amikor Szűcs Ferenc református teológiai professzor vállalta, hogy előadást tart, akkor így fogalmazott: „Megkeresem, hogy mely környezeti kérdések kerüljenek markánsan az etikai témaművelés területén hangsúlyossá.” Hasonlóan gondolkodott Fábri György, az Északi Evangélikus Egyházkerület felügyelője, az ELTE rektorhelyettese is. Ezáltal érthetővé válik, hogy egy egyetemi azonosulás is van a témakörrel kapcsolatban. Itt nemcsak egy templomos megjelenítési formáról van szó, hanem a hívő ember köznapi feladatainak bővebb tartalommal való megtöltésével találkozunk.

– Az idei környezetvédelmi világnap – teremtés ünnepe programja szorosan összefügg a hit- és erkölcstanoktatás környezetvédelmi és fenntarthatósággal kapcsolatos tananyagának tartalommal való feltöltésére.

– A konferencia szerves részét képezi az etikaoktatás és hit- és erkölcstan oktatás tananyagának a fenntarthatóság elgondolásával való kibővítése. Mindkét területen nagy munkák folytak eddig. Arra jutottunk, hogy a környezeti és a teremtési témakörnek egyetemes etikai és hitoktatásba való beépítése a jelenlegi világi teremtésismeretek figyelembe vételével kiegészítésre szorul. Vajon az etikaoktatás fel tudja-e vállalni azt, hogy első helyre teszi a társadalmi jólét összefüggése – mint etikai feladat – helyett, a létezés kérdésének etika mélységében történő feltárását? A környezeti témakörben dolgozók odáig jutottak, hogy 2050-re valóban létezési kérdésről lesz szó a vízellátás kérdésében, és a tengerszint-emelkedés miatt a lakosság földi területi elhelyezése értelmében egyaránt. Valami egészen újat kell érzékeltetni az emberekkel. Miközben nagyon fontos a közvetlen közelünkben levő testvérünkről való gondoskodás, addig világossá kell tenni, hogy minden tevékenységünkkel a létezés egészéhez nyúlunk hozzá.
A hitoktatás kérdésében megkérdezem, hogy ön szerint hány helyen szerepel a hittankönyvekben az a szó hogy fenntarthatóság? Ha utánanézünk, akkor láthatjuk, hogy semmiképpen sem olyan súlyban, mint ahogyan a világi konferenciák, sőt a Magyar Országgyűlés is gondolja, hiszen utóbbi külön bizottságot hozott létre a fenntarthatóság ügyében. A tízparancsolat kérdésével kapcsolatban elmondjuk, hogy nagyon fontos, de ritkán mondjuk el, hogy ezek a parancsok a társadalom fenntarthatóságának a menetét szabályozzák. A mi dolgunk, hogy kimondjuk, hogy ez a társadalmi lét alapjait érinti, ezért – megegyezve mindenkivel, akivel csak lehet – egyetemes etikaként is használnunk kell azt. A keresztény többlet az, hogy Krisztussal a fenntarthatóságért való egzisztenciális létet kell vállalni. Ez túlnő a templomon!

– Az Ön által említett új szemlélet más távlatokban való gondolkodást feltételez.

– Itt nem négyéves periódusokban való gondolkodásról van szó! A vízügynél ötven éves előretervezést láthatunk. Ha az északi jégtömbök felolvadásáról beszélek, akkor 2100-ról gondolkodok. Amikor a biodiverzitás ügyében kérdések merülnek fel, akkor látnunk kell, hogy a biológiai rendszerek olyan kényesek, hogy fel kell tennünk minden esetben a kérdést: ha én változtatok valamin, akkor mi lesz annak a következménye kétszáz év múlva?

– A konferenciához egy nyolc pontba szedett kiáltványt készítettek.

– Összejövetelünkre keresztyéneket-keresztényeket hívtunk össze, viszont minden ebben a témakörben együtt gondolkodóra számítunk. A konferencia eredményeit ajánlásként elő kívánjuk terjeszteni a környezetvédelmi államtitkár úrnak, majd – rajta keresztül is – az oktatási államtitkár asszonynak. Jelezni kívánjuk, hogy miképpen kéne a világ működésének és fenntarthatóságának ügyét szélesebb körben beépíteni az oktatási rendszerbe. El kell mondanunk, hogy nem humanitárius tevékenységről beszélünk, nem a panteista létfelfogás kiterjesztésére gondolunk, hanem szeretnénk megmondani a hívőknek, hogy ez nem egy jótékonysági akció, hanem a teremtő Krisztus melletti döntés.
Meggyőződésem, hogy nem az a jó humanista megoldás, hogy maradjunk kisközösségi falukban és lássuk el magunkat. Világszemléleti rálátásra van szükség ahhoz, hogy a létfenntartásról gondolkodni tudjunk. A mostani Kirchentagon Angela Merkel német kancellár világosan fogalmazott ez ügyben. Elmondta, hogy csodálatos gazdasági felemelkedés volt tapasztalható az elmúlt évtizedekben Kínában, azonban figyelmeztetett arra is, hogy ha Amerika és Európa leáll a széndioxid-kibocsátással, azonban Kína nem változtat ezen az ügyön, akkor észre sem veszi a világ egésze, hogy változás történt. Ezért van szükség egyetemes felelősségrendszerre. Keresztényként mindez azt jelenti, hogy a szeretet parancsát világméretben mérem föl.

Kiáltvány – A Jézus Testvérei Ökumenikus Diakóniai Rend elgondolásai a környezetetika és teremtésgondozás tanításáról

1. A keresztyén-keresztény hit– és erkölcstan oktatásban kezeljék első helyen azt a Szentírási és hitvallási közlést, amely szerint minden Jézus Krisztus által lett, ami lett.

2. Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó és a Teremtés végrehajtója

3. Kiemelt helyen, akár első helyen kezeljék a Lét fenntarthatóságára vonatkozó kötelezettséget

4. Erkölcsi kötelesség, hogy vállalják a négyéves felelősség rendszeren túlnyúló feladatokat, megfelelő súlyozással

5. A gondolkodj és cselekedj egyidejűleg, globálisan és lokálisan felszólítás érvényességét fogadják el minden szinten

6. A haragoszöld megoldások helyett vállalják el az egyensúlykeresés nehéz munkáját, a szociális, gazdasági és környezeti tényezők tekintetében

7. Érvényesítsék az emberi tisztesség és a környezeti tisztesség fogalmának együttes használatát

8. A döntések során mindenkor legyenek tekintettel a globus és az emberiség időbeli és térbeni kibontakozásának a tényére