A koronavírus-világjárvánnyal kapcsolatos személyes és kollektív felelősségünk messze túlmutat a higiéniai és karanténintézkedéseken. Miközben reménykedve várjuk a vakcinát, tervezzük a gazdaság újraindítását, fontos tudatosítani, hogy a járványt nem egy „véletlenül elszabadult” vírus okozza. A járvány csak egyike a túlfogyasztásból eredő komplex környezeti, gazdasági, társadalmi válság tüneteinek, csak úgy, mint a biodiverzitás csökkenése, a klímaváltozás, a társadalmi egyenlőtlenségek kiéleződése vagy az egekbe szökő adósságszolgálat. Ez a tünetegyüttes valójában globalizált életünk fenntarthatatlanságára mutat rá.

A nehézségekkel együtt azonban új esélyt is kaptunk, hogy megelőzzünk még mélyebb kríziseket: a korábbi „fenntarthatatlan” működésmód helyett egy holisztikus alapokra helyezett gazdasági-társadalmi rendszer felépítésével, amelyet a keresztény egyházak teremtésvédelmi tanítása régóta szorgalmaz, és a Laudato si’ enciklikában vagy a Fenntartható Fejlődési Célokban már részletes útmutatással ki van dolgozva. Olyan új pályára kell állítani életünket, ahol a gazdaság és társadalom az ökológia szabályrendszerének keretein belül marad. Ebben kiemelt szerepe van a keresztények felelős környezeti gondolkodásának és magatartásának.

A VADON ÉLŐ ÁLLATOK KERESKEDELME AZ EMBERI EGÉSZSÉGET ÉRINTŐ KOCKÁZATOK NÖVEKEDÉSÉVEL JÁR

A humán betegségek 75%-a állati eredetű kórokozókra vezethető vissza, ezért nyilatkozta a WWF főigazgatója, hogy „ideje együtt kezelni a vadon élő állatok kereskedelmét, a környezet rombolását és az emberi egészséget érintő kockázatokat”.

Álláspontja szerint az ilyen fertőzések gyökere, hogy erőszakosan beavatkozunk a természet rendjébe, pedig mi sem lehetünk egészségesek, ha a minket körülvevő ökoszisztéma beteg. Ezt erősíti meg Ferenc pápa is, amikor azt mondja: „azt hisszük, egészségesek lehetünk egy beteg világban”. Mindkét vélemény rávilágít arra, hogy a világjárvány tönkretett környezetünk következménye és tünete, így a mostani válságot nagy részben magunknak köszönhetjük.

A BIODIVERZITÁS CSÖKKENÉSE TOVÁBB NÖVELHETI A JÁRVÁNYOK GYAKORISÁGÁT

Az ökoszisztémák által biztosított javak és szolgáltatások létfontosságúak az emberek jólétének fenntartásához, valamint a jövőbeli gazdasági és társadalmi fejlődéshez. Az emberi tevékenységek jelenlegi módja, gyakorlata, eszközei azonban rombolják a biológiai sokféleséget és megváltoztatják az egészséges ökoszisztémák azon képességét, hogy a javak és szolgáltatások e széles körét – így a kórokozók kordában tartását is – nyújtani tudják.

A biológiai sokféleség önmagában is egy jó mechanizmus arra is, hogy a kórokozók terjedését s így a járványokat is kordában tartsa.

A GLOBÁLIS KLÍMAVÁLTOZÁS HOZZÁJÁRUL A KÓROKOZÓK TERJEDÉSÉHEZ

A klímaváltozás a sarkok felé „tolja” a melegebb éghajlati öveket. Ezzel jár, hogy nálunk is növekszik a trópusi eredetű betegségek elterjedésének kockázata, amelyek tekintetében immunológiailag naiv szervezeteknek számítunk. 

A globális klímaváltozás ezért melegágya a járványok kialakulásának is. A klímaváltozás fékezésével a járványok kockázatát is csökkentjük.

A GLOBALIZÁCIÓ UTAT NYIT A KÓROKOZÓKNAK IS

Ahogy a személyek és az áruk korlátlanul áramlanak a globális térben, velük együtt egy kórokozó is ellenőrizhetetlenül terjedhet tova: a nemzetközi repülőforgalomnak köszönhetően akár néhány óra alatt képes kontinensnyi területeket átlépni.

Ha a pandémiás világtérképet nézzük, éppen a turisztikai szempontból frekventált helyek vagy közlekedési csomópontok váltak gócpontokká. Látható tehát, hogy a globális mobilitás, a turizmus – számos más negatív környezeti hatás mellett – a járványveszélyt is erősíti. Nem lehet célunk ezek forgalmát a járvány előtti szintre visszaállítani!

ELÉRKEZTÜNK A KORLÁTOKHOZ

A modern társadalmak általános rendező elve a gazdasági növekedés, amely, bár sokaknak biztonságot és jólétet eredményezett, felélte a természeti erőforrásokat, növelte a gazdasági és társadalmi feszültségeket. A növekedés érdekében rövid idő alatt lezajló nagy volumenű környezetterhelést okozunk, amelyet a bioszféra nem képes ilyen sebességgel feldolgozni. A természeti erőforrásokból hulladékot termelünk, amely anyaga csak szennyezőként jut vissza a körforgásba azóta, hogy a természet körforgásos rendszerébe helyeztük lineáris gazdasági rendszerünket. Noha rég tudjuk, hogy Föld véges rendszerében nem lehet végtelen gazdasági növekedést megvalósítani, ennek ellenére a világ legnagyobb része sajnos ma is a növekedést véli a fejlődés legfontosabb ismérvének. Ez a fenntartható fejlődés fogalmának gazdasági és társadalmi értelemben vett teljes félremagyarázása!

Az emberiség, úgy tűnik, feladta együttműködési stratégiáját a létfenntartó környezetével, mesterségesen kiiktatja a szabályozó visszacsatolások egy részét, szabályozatlan, exponenciális növekedést valósít meg a többi élőlény erőforrásainak felhasználásával.

TÁRSADALMI, GAZDASÁGI KÖVETKEZMÉNYEKKEL IS SZÁMOLHATUNK

Az üvegházhatású gázok csökkenése jelentéktelen, a légszennyezés csökkent

A globális leállás éghajlatra gyakorolt hatása elhanyagolható mértékű volt. Ahhoz, hogy legfeljebb másfél fokon stabilizáljuk a felmelegedést, minden évben minimum 8%-kal kell mérsékelni a kibocsátásokat, az energiafelhasználás, a közlekedés, az ipari termelés volumenének drasztikus csökkentésével. Környezetünk regenerálódása is csekély mértékű és ideiglenes volt, az egy főre vetített fajlagos környezetterhelés szempontjából nem jelentett számottevő fellélegzést. Leginkább a légszennyezés csökkenését érzékelhettük, így például a légköri NO2- és a szálló por koncentrációja nagymértékben csökkent. Az átmenetileg jobb levegőminőségnek köszönhetően az asztmával és más krónikus légzőszervi betegségekkel küzdők milliói lélegezhettek fel. Már ez a kis javulás is rámutatott, mennyivel jobb életminőséget biztosítana a tisztább levegő!

Nagyvárosi tiszta levegő zónák kialakításával, a kerékpározás, a gyalogos és közösségi közlekedés támogatásával elősegíthetnénk, hogy az emberek leszokjanak az autóhasználatról. A tartósan kedvezőtlen levegőminőség, ha újra visszatér, ismét évente több millió ember idő előtti halálozásában játszik szerepet.

Csökkent a fényszennyezés és zajszennyezés is

A járvány következtében eltűntek a forgalmi dugók, megszűnt a repülőgépek keltette zajártalom, és csökkent a fényszennyezés is. Az állandó zaj és a mesterséges megvilágítás kedvezőtlen élettani, életciklust zavaró hatásokkal jár: fokozza a stresszel összefüggő megbetegedések kialakulásának kockázatát, halláskárosodást, alvászavarokat okoz, az állatokat is zavarja.

Saját érdekünk, hogy tartósan átszervezzük életünket egy nyugodtabb ritmusra a fölösleges zajok és éjszakai fények kizárásával, a természet rendjéhez igazodó nappal-éjszaka ciklus megtartásával.

Visszaköltözött a vadvilág

A városi forgalom csillapodásával a köröttünk élő madarak, kisebb állatok közül sok megjelent még a belterületeken is, hiszen a vadvilág, ha tehetné, a védett területeken kívül is megtelepedne.

Fokozottabban természetbarát közlekedési infrastruktúrával, városfejlesztési stratégiával a városok is hozzájárulhatnak a biodiverzitás védelméhez. Egyéni szinten is sokat tehetünk, például annak tudatosításával, hogy a természettől elhódított területek korábban természetes élőhelyek voltak, ezért törekedni kell azok minél eredetibb állapotban való megőrzésére. Például a kertek, parkok megtervezésekor, beültetésekor gondoljunk ezekre a szempontokra is! Változatos, búvóhelyet, árnyékot, táplálékot és vizet is biztosító zöldfelületekre van szükség, rovarhotellel, odúval, fészkelőhelyekkel, zavarásmentes zugokkal a divatos, de egyhangú kertek, parkok helyett.

Kevesebb újrahasznosítás, több egyutas csomagolás és szerves hulladék

A járvány nem csak kedvező környezeti hatásokkal járt. Számos hulladékújrahasznosító üzem bezárt, több egyszer használatos csomagolóanyag került forgalomba (az online ételrendelésés internetes vásárlás arányának növekedése miatt). A csökkent szállítási kapacitások és az exportpiacok kiesése miatt az élelmiszerhulladék mennyisége növekedett; e szerves hulladékok bomlása is hozzájárult ahhoz, hogy a metángáz (a szén-dioxidnál 80-szor erősebb üvegházhatású gáz) koncentrációja még soha nem volt ilyen magas a légkörben.

Körültekintő fogyasztói magatartással, tudatos tervezéssel, az egyutas csomagolások kerülésével, a vásárlásaink átgondolásával kezelhető ez a probléma. Az élelmiszerhulladék keletkezése háztartási szinten könnyen elkerülhető; a helyi, közeli, hazai termékek vásárlásával közösségi szinten is megelőzhető.

Nőtt az illegális erdőirtás, az orvvadászat és -halászat kockázata

Jelentős környezeti kockázatot hordozott magában, hogy a karanténintézkedések miatt őrzés nélkül maradtak az erdők, a szárazföldi és vízi természetvédelmi területek, ahol így zavartalanul folyhatott az illegális erdőirtás, az orvvadászat és -halászat.

Ezek a problémák „békeidőben” is folyamatos gondot okoznak, a természetvédelmi hatóságok komolylétszám- és kapacitáshiánynyal küzdenek, felelős civil részvétellel, a gyanús események pontos dokumentálásával támogathatjuk munkájukat.

A KORONAVÍRUS VILÁGJÁRVÁNY SZÁMOS TÁRSADALMI KÖVETKEZMÉNNYEL IS JÁR

A távolságtartással megváltoztak társas kapcsolataink. Egyelőre még ne áltassuk magunkat azzal, hogy ez a járvány már elmúlt, a felelős, elővigyázatos viselkedés továbbra is lelkiismereti kötelesség magunkkal és másokkal szemben!

Megtapasztaltuk, hogy milyen gyors változásokat érhet el, ha szakmai szervezetek, a kormányzat együttműködése együtt jár a megfelelő mértékű tájékoztatással és szabályozók bevezetésével. Közben átmenetileg soha nem tapasztalt társadalmi összefogás és felelősségvállalás bontakozott ki, tudatosult az is, hogy mindenkinek megvan a maga feladata és felelőssége.

Rájöttünk, hogy sok feladatot meg lehet anélkül is oldani, hogy utaznánk hozzá. Felismertük, hogy a távmunka hozzájárul a környezetterhelés és a stressz csökkentéséhez, a távoktatás váratlan bevezetése pedig ismét rámutatott, építhetünk a pedagógusok innovációs erejére.

Egy közösség vagyunk: a vészhelyzeteket együtt tudjuk sikeresen átvészelni, és ez a környezeti kockázatok megelőzésére is érvényes!

VÁLTOZÁSOK TÖRTÉNTEK A GAZDASÁGBAN

Annak ellenére, hogy az alapvető fontosságú ellátó és biztonsági rendszerek folyamatosan működnek, drámai hangokat hallunk a gazdasági hatásokról: „Leállt, összeomlott...”.

Érdemes elgondolkodni azon, hogy a költségvetés mekkora hányadát szánjuk a gazdaság ún. újraindítására, miközben tudjuk, hogy ha a nemzeti költségvetések 1,5–2,5 százalékát folyamatosan hatékony klímapolitikára fordítanánk, meg lehetne állítani a klímaváltozást. Ennek most többszörösét adjuk a „nehéz helyzetbe került” ágazatok megsegítésére. Az összeg mértékénél fogva a felelősségünk igen nagy; azt úgy kellene elkölteni, hogy egyben egy fenntarthatóbb jövőt is megalapozzunk a gazdaság szükséges átépítésével. Biztató jel, hogy nemzetközi és nemzeti tudományos műhelyekben elkezdődött egy ökológiai értelemben is fenntartható gazdaság tervezése.

A JÓ ÉS ROSSZ MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE IDŐ- ÉS MUNKAIGÉNYES KÖTELESSÉGÜNK…

Mikor egy döntési helyzetben a fenntarthatóság szempontjait is figyelembe akarjuk venni, nem mindig van elegendő információnk arról, hogy mi a jó megoldás. Segít megtalálni a jó irányt, ha nem elégszünk meg a felszínes tájékozottsággal, igyekszünk a dolgok mögé nézni; nem fogadjuk el kritika nélkül a médiából ránk zúduló, gyakran egyvágányú információkat.

Egyéni döntéseinket segíti, ha keresztény közösségi szinten is párbeszédet tudunk kezdeményezni, akár műhelymunkák, önképzőkörök szervezésével, szakértők meghívásával. Ez nemcsak lehetőségünk, hanem hitbeli kötelességünk is.

„Miért féltek ennyire? Még mindig nincs bennetek hit?”. Urunk, te egy felhívással fordulsz felénk: a hit felhívásával. Nem is annyira arról van szó, hogy higgyük: Te létezel, hanem sokkal inkább arról, hogy Hozzád menjünk és bízzunk Benned. Ennek a nagyböjtnek az idején visszhangzik a Te sürgető felhívásod: „Térjetek meg”, „térjetek vissza hozzám teljes szívetekből” (Joel 2,12). Arra hívsz meg minket, hogy a próbatétel jelen idejét a döntés idejeként éljük meg. Nem a Te ítéleted ideje ez, hanem a mi ítéletünké: annak az ideje, hogy döntsünk, mi az, ami számít, és mi az, ami elmúlik. Külön kell választanunk azt, ami szükséges, attól, ami nem az. Annak az ideje van, Urunk, hogy az életünk útját újból Feléd és a többi ember felé irányozzuk. Magunk körül láthatunk megannyi példás útitársat, akik a félelem közepette is a saját életük odaajándékozásával válaszoltak. Ez a Szentlélek hatékony ereje, amely bátor és nagylelkű felajánlásokba fordult át, azokban öltött testet. Ez a Szentlélek élete, amely képes megszabadítani, értékelni és megmutatni, hogy életünket olyan — legtöbbször elfeledett — közös személyek szövik egybe és tartják fenn, akik soha nem jelennek meg az újságok és magazinok címlapjain, sem a legújabb show-műsorok hatalmas kifutóin, ám napjainkban mégis kétségkívül ők írják történelmünk leginkább döntő fontosságú történéseit: az orvosok, az ápolók, a bevásárlóközpontok dolgozói, a takarítók, a gondozók, a szállítók, a rendfenntartók, az önkéntesek, a papok, a szerzetesek és még sokan mások, akik megértették: senki sem menekülhet meg egyedül, önmagában (…).
Ferenc pápa Urbi et Orbi homíliája, Vatikán, 2020. március 27.